Egy (talán) igaz történet is lehet.

A fiatalember unottan ült a szebb napokat megért kisteherautó kormányánál.Csodálattal szemlélte az utcában a házakat.Valamikor régen egyszer már járt erre de ez a város rész nem azon terület volt a számára amit sűrűn látogatott volna.Az itt élő emberek egy másik szintet képviseltek ,egy olyan jó módot amiről csak álmodhatott valaha is.

Figyelemmel szemlélte a szebbnél szebb és különleges házakat,a házakat melyek a tulajdonosaik társadalmi nagyságát hirdették.A cím amit keresett az utca legvégében volt található.Egy picit távol mindentől a város szélén ,az erdő kezdetén.
A magas kő kerítés diszkréten ölelte körbe a ház és annak kertjének minden szegletét.

Lassan gurult fel a kapu bejáróba.A kapu csukva volt, kizárva a külvilágot a bent lakója szférájától.Kiszállt ,a kaputelefonhoz lépett .Benyomta a hívás gombját és várt.Egy kis idő elteltével egy női hang szólt bele.
-Tessék.
- Dave vagyok és mostanra volt megbeszélve egy találkozónk,egy megbeszélésünk egy asztallal kapcsolatban.
-Igen emlékszem ,mindjárt nyitom jöjjön fel.

Egy kis idő elteltével a kapu halk zúgással egyre nagyobbra tárult.Visszaült a kocsiba és behajtott.A meredek felhajtó próbára tette a teherautó erejét.

Monic rendezgette az irathalmazt ami az íróasztala szinte teljes felületét beterítette.Egy nagy ügyön dolgozott .Ügyvédként élte a mindennapjait.A mostani ügy mindenen felül múlt ,nagyságban bonyolultságban és nem utolsó sorban anyagilag.Megfogadta ha lezárul akkor enged egy kis szabadságot magának ,kikapcsol mert már igazán ráfért.Ezért is kérte el a barátnőjétől a fiatalember számát.A nem régen a barátnőjénél tett látogatása során megcsodálhatta azokat a munkákat amiket a fiatalember készített .A barátnője szinte csak szuper latinuszokban beszélt róla.

Elhatározta újít egy kicsit ,végre egy kicsit vesz ezt azt vagy csináltat.Az évek alatt nagyon magasra tornázta fel magát ,domináns határozott jelleme a tárgyaló termekben is sikert hozott ,igen komoly sikert.Ma már mindent megengedhet magának,nincs akadály.

Kopogtattak.Monic lassú léptekkel vette az irányt az ajtó felé.
Kinyitotta,az ajtóban a fiatalember állt.Munkásruhája még ha nem is az amit Monic megszokott makulátlan külsőt kölcsönzött viselője számára.Az erős testalkat a széles vállak így is erősen látszottak .A fiatalember kezében egy mappát szorongatott ezt a másik kezébe átvéve kezet nyújtott.

- Üdvözlöm hölgyem Dave vagyok ,a kőfaragó.Velem beszélt az asztalról.
- Üdvözlöm Monic,nyújtott ő is kezét.
Határozott kézfogása volt a srácnak ,csak annyira erős amennyire kell de mégis volt valami benne ami valamiért más volt.Nem tudta mi az de más.
Talán az a melegség amit érzett ,nem hideg hanem egy meleg finom tapintású kéz.

-Jöjjön be.

Dave figyelmesen pásztázta végig a nő teljes alakját.A tűsarkúba bujtatott lábak,a térdig érő szoknya ,a blúz nagyon vonzó külsőt adott a nőnek.A vörös hajzuhatag gyönyörűen foglalta keretbe a nő bájos arcát.Negyvenes évei elején járhatott ,legalább is így tippelte.
A tűsarkak apró ütemes kopogása élesen törték meg a ház csendjét.A márvány padló élesen adta vissza a nő járásának minden ütemét.

Dave követte a hölgyet.Apró mosoly suhant át az arcán ,mulattatta a nő törékenysége finomsága ,eleganciája.Ez a nő azt képviselte amit ő annyira megvetett és utált.Azt a társadalmi rangot amit képviselő emberek oly utálatosan tudtak élni és bánni más emberekkel.

De valahogy nem tudta miért de ezt most másként érezte,volt valami a nőben ,valami amit nem tudott hova tenni.

Egy nagy helységbe értek ,talán ez volt a nappali.Ízlésesen berendezett ,nagy gondossággal összeválogatott bútorok ,a tulajdonosuk remek ízlését hirdették.

-Ide szeretnék egy asztalt,valami hasonlót de mégis mást mint a barát nőmnek csinált.
-Van esetleg elképzelése már a formát és az anyagát illetően?
-Nem nincs ,abban reménykedtem ön tud nekem ebben segíteni és elkalauzol a lehetőségekben.
-Igen ,megoldható csak ahhoz el kell majd hozzám jönnie,hogy anyagot mutassak és leüljünk a számítógép elé és tervezzünk egyet .
-Ha ezt sikerül összehoznia akkor volna még több is amit kigondoltam,hogy készittettnék .Pult,kert ezeket mind szeretném átalakítani.

Monic meglepődött a szavain.Miért mondta ezt miért?Nem volt ilyen semmi tervben ezt most akkor miért mondta.Meglepődött saját magán.De gyorsan elhessegette a gondolatot ,végül is miért ne legalább megtöri az egyhangúságot .Oly régóta volt már egyedül ,hogy azt sem tudta mikor fogadott már valakit egyáltalán a házban.Csak a munkájába temetkezett ez töltötte ki az életét.Most egy lehetőséget látott a férfiban ,egy lehetőséget,hogy megtörje ezt ,és még valami mást is..

-Itt a névjegyem hölgyem ,ezen rajta van a cím ahova el kellene jönnie ,hogy tudjak önnek anyagot mutatni és hogy tovább tudjunk lépni az elképzeléseit illetően.
-Köszönöm majd jelentkezem.
-Viszont látásra hölgyem.
Újabb kézfogás ,és a fiatalember határozott léptekkel vette az irányt az ajtó felé.

A nő eltűnődve nézett utána..

Két hét telt el azóta mióta Dave jelentkezett a hölgynél ,többször járt már az agyában de munkája mindig elvonta figyelmét a nőről.Nem tudta hova tenni ezt az egészet volt valami a nőben amire nem tudott magyarázatot adni.Már már bosszantotta ,hogy nincs válasz.
Gondolataiba mélyedve ült az íróasztalánál .Csörrent a telefon.Felvette.

A vonal túlsó végén kérdéseinek forrása jelentkezett.

-Üdvözlöm Monic vagyok ,elnézést,hogy csak most hívom de el voltam egy kicsit havazva munkával.Volna egy kis időm eltudnék ugrani önhöz,hogy megbeszéljük a következő lépést az asztalommal kapcsolatban.Tudna e fogadni?
-Igen.Jöjjön most éppen itt is vagyok és van egy kis időm.
-Jó akkor nem sokára ott is leszek.
-Rendben várom.

Dave bambán meredt maga elé ,éppen lett volna más dolga is de meglepte amit mondott.Van kis időm?én hülye hát éppen nincs ,viaskodott önmagával.Na mindegy akkor jöjjön aminek jönnie kell.

Kiment az irodából ,megnézte a gépeit hogyan is haladnak ,és az embereit igazgatta.Már már bele is feledkezett a tennivalókba.
Mígnem egy sportkocsira lett figyelmes a telephez vezető úton.Lassan jött ,nem ehhez a fajta útviszonyokhoz volt kitalálva a konstrukció.
Lassan méltóságteljesen gördült be a parkolóba.
Nyílt az ajtó ,és egy tűsarkú csizmába bújtatott láb jelent meg elösször.
Majd egy másik végül egy törékeny nő teljes mivoltában.

Egy kicsit elállt a lélegzete .A nő az említett térdig érő tűsarkú csizmában egy háromnegyedes fekete bőr kabátban ,fekete bőr kesztyűben és napszemüvegben szállt ki az autóból .Tétován várakozott az autó mellett.Látszott nem ezekhez a körülményekhez szokott.

Dave lassan ért oda ,nem tudta mi az ami annyira a gyomrában összeszorult de valami olyat érzett mint még soha.Fura helyzet nem tudta hova tenni.

-Üdvözlöm ,könnyen ide talált?
-Igen,bár még nem jártam erre ez előtt.nyújtotta a nő a kezét.

Dave megfogta a kesztyűbe bújtatott vékony kezet.Érezte a finom bőr érintését ,a gondosan varrt kesztyű minden négyzet centijét .Magába szívta a bőr jellegzetes finom illatát ami közben megcsapta az orrát.
Ha tehette volna soha nem engedte volna el,de nem tehette...sajnos..
A bőr iránti vonzalmát csak ő tudta ,de nagyon mélyen elraktározta magában.Egy olyan vágy volt ez amit még soha nem tudott kiteljesíteni.

-Jöjjön ,akkor megmutatom mik is a lehetőségek.
-Rendben ,követem.

Dave lassú de határozott léptekkel elindult a telep vége felé ,oda ahol a táblákat tárolták tömött sorokban.

-Vannak erezett anyagaink és szemcsés anyagaink.Önnek az asztalhoz én az erezetteket ajánlanám ,mivel nagy felületről van szó ,így érvényesülhetne az erezett anyagok minden szépsége.Bár láthat itt minden félét ,a végén úgy is a maga kezében van az irányítás abból készítjük ami önnek a legjobban megfelel.

Ezek a szavak hogy az ön kezében van az irányítás Monicot valahogy felvillanyozta .Elindított ,életre keltett valamit amit már oly régen elzárt magában .Domináns énjét ,azt amit régen oly vadul megélt,de hol van az már.Ez az ő legmélyebb titka volt.Nagyon de nagyon kevesen tudták ezt róla ,sőt ha jobban utána számolt igazán csak egy ember volt aki ezt tudta ,de az is a föld másik felén él és már annak is már sok éve.
Csendben figyelte a férfi szavait ,megfogta a férfi szavaiból áramló szenvedély ahogyan az anyagokról beszélt.A választékosság az elegancia a könnyedség ami természetes úton fakadt a szavakból, ezt nem lehet tanítani ,ez egy veleszületett adottság.Tetszett a szenvedély ahogyan mutatta a különböző táblákat sorban egymás után.Lassan lépkedett utána érdeklődve szemlélve itt léte okait.

A férfi az egyik táblához érve letérdelt úgy mérte a méretét.Monic élvezte a helyzetet ,bevillantak a múltból rég elfeledett képek.Eltűnődött ezen és nem vette észre a sarat amibe bele is lépett.Össze kenve az oly drága csizmáját .Bosszúsan szemlélte a saras csizmát.

A férfi feltekintett .Meglepve vette észre a nő arcán a bosszúságot ami híven tükrözte a benne lezajló érzelmeket.Nem tudta eltalálni mi lehet az oka még végül a pillantása a saras csizmára esett.Zavarba jött.

-Oh hölgyem sajnálom ,elnézést figyelmetlen voltam .Nem voltam tekintettel önre itt már nincs beton.Mindjárt hozok egy rongyot és letakarítom,és határozott léptekkel el is indult abba az irányba ahol rongyokat tudott,hogy vannak.
Talált is egyet majd vissza indult a nőhöz .Lehajolt és zavartan törölni kezdte a sarat a csizmáról.
Monicot kicsit feszélyezte ez a közvetlenség ,de egyszerre érezte valami nagyon elindult a mélyből ,valami ami régen nagyon tudta uralni egész lényét.Jól esett a férfi közelsége és az alázat ahogyan a férfi próbálta menteni a helyzetet.

-Jó lesz hagyja ,nem kellet volna .mondta.
-Semmi gond miattam lett ilyen ,úgy illik ,hogy tegyem rendbe amit okoztam.Ha saras lett a ruhája kérem küldje el a tisztító számláját és megtérítem önnek.
-Nem nem fontos.
Monicot lenyűgözte a férfi figyelmessége és nagyvonalúsága.

-Ez amit utoljára mutatott ,az megfelel kérem ebből készítse el az asztalt majd.
A látványterveket majd kérem juttassa el ha kérhetem bár el is hozhatja ha az idejébe belefér és áttudjuk legalább személyesen is beszélni.
-Rendben ahogy gondolja.
-Rendben én akkor megyek még sok dolgom van,akkor várom a jelentkezését.
-Jelentkezni fogok.

Dave kikísérte a hölgyet a kocsihoz és magában azon imádkozott ,hogy remélhetőleg az emberei nem láttak hátra ,és nem látták az előbbi kis színjátékot.
Pár pillanatig még nézte a távolodó autó egyre halványuló sziluetjét.

Monic sietve hajtott haza.Nem volt semmi dolga csak szeretett volna minél előbb haza érni a meghitt kis fészkébe és végre magában lenni a gondolataival és az érzéseivel.Sietve ment fel a lépcsőn ,bement az ajtón a csizmáit már ott ledobta a kabátját kigombolta és a székre dobta.Kesztyűjét nem vette le úgy töltött egy pohár finom bort .Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejében ahogy a székre roskadt .Régen érzett már hasonlót,valami kezdett benne egyre jobban elhatalmasodni.Tétova mozdulattal felállt majd elindult az alagsorba vezető lépcső felé.

Régen nem ment már le azon a lépcsőn ,és ez meg is látszott rajta.Minden vastagon poros volt.Kereste a kulcsot a lépcső alján lévő ajtóhoz.Nagy nehezen megtalálta.Izgatottan zárta ki az ajtót majd belépet .Megszokott mozdulattal kereste a sötétben a kapcsolót.Felkapcsolta a villanyt.Lassan minden életre kelt.
A sejtelmes fény lassan átvette az uralmat a sötétség felett.Megjelenítve a helység berendezését.
Piros falak ,fekete bőr bútorok.A falakon pálcák paskolók különböző korbácsok.A sarokban ketrec.A másik sarokban egy szekrény állt .Oda lépett hozzá kizárta majd kinyitotta.Feltárult a számára oly becses tartalom.Különböző színű és hosszú csizmák gyűjteménye.Méretre varratott míves ruhák kabátok kesztyűk maszkok.De büszke volt minderre egykor,addig még volt kivel ezt megosztani.De az a férfi már nagyon rég nincs az életében.Vele együtt azt az életet is lezárta csak a bőr iránti vonzalma maradt meg a hétköznapokban.Szerette viselni őket és tudta is hordani ,nagyszerűen érvényesült a bőr csodás arisztokratikus fénye és az ő kisugárzása.
Feltörtek az emlékek ,mindaz ahogyan ez kialakult ,az út amíg idáig jutott.Emlékezett mikor mennyit járt a kellékekért ,mennyit volt próbán mikor varratta a ruháit a kesztyűit a csizmáit.Megannyi oly szép emlék.


folyt.köv. ??