Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Második lecke

Törölt felhasználó
2009. 02. 28. 18:13 | Megjelent: 974x
Második lecke.

A következő napokban mindig kissé izgatottan mentem dolgozni. Úrnőm minden nap legalább egyszer lejött hozzám, hogy kiadja az aznapi munkámat. Én, túl azon persze, hogy figyeltem a parancsaira, lopva mindig rápillantottam, szép nagy melleire, erős combjaira, és reménykedtem, hogy a legközelebbi alkalommal, megcsókolhatom, hiszen azt mondta, ha olyan kedve lesz, akkor megengedi. Bárcsak olyan kedve lenne!! A múltkori történések, megmutatták milyen is az, ha egy igazi nővel vagyok együtt. Igaz, csak a fenekét engedte kinyalni, de mégis csodálatos volt. És ezek után mindennél jobban kívántam a folytatást. Amikor hátat fordított nekem, szinte magamról megfelejtkezve néztem a fenekét, és legszívesebben azonnal letérdeltem volna mögéje, átkaroltam volna a combjait és arcomat a fenekéhez szorítottam volna, hogy újra érezhessem azt amit akkor éreztem. Persze erről szó nem lehetett.

Egy alkalommal magához is hivatott napközben. Ekkor végig kellett sétálnom a nők között, de már nem volt az sem olyan rossz. Furcsamód nem is tettek semmilyen megjegyzést, amikor megláttak, csak halkan sugdolóztak, de engem már ez sem érdekelt. „Sugdolózzatok csak! Játsszátok a kisded játékaitokat! Engem nem érdekeltek már. Hiába vagytok fiatalabbak, soha nem értek még a nyomába sem az én Úrnőmnek. Nem véletlen, hogy Ő itt a főnök. Nem vagytok ti sehol sem, hozzá képest. Persze, ha megtudnátok, hogy kinyaltam a fenekét, megint csúfolódni kezdenétek, pedig nem tudtok ti semmit. Igen kinyaltam. És ki fogom nyalni máskor is. Amikor csak akarja….” Legszívesebben az arcukba vágtam volna mindezt, de nem szóltam hozzájuk semmit. Ostobák. Úgysem értenék…

Az irodában Úrnőm meghatározta a következő találkozás pontos dátumát is, utasított milyen pezsgőt vegyek, és odaadta, a ház kulcsát.

Hétvégén a találkozásunk előtt, már négy órával kint voltam a háznál. Úrnőm parancsa szerint alaposan kitakarítottam, előkészítettem a pezsgőt, az eszközöket (pálca, korbács, bilincs, stb.). Volt a házban egy kis fürdő is. Lezuhanyoztam, hajat mosta, szépen beszárítottam, és megborotválkoztam. Reméltem, hogy megfelel majd neki a külsőm! Közeledett az idő amikor érkeznie kell. Egyre izgatottabb lettem. Az ajtót résnyire nyitva lestem kifelé mikor jön. Teljesen nem nyithattam ki, hiszen Úrnőm utasítására meztelenül vártam. Nem szerettem volna, ha valaki meglát. Amikor azonban megláttam Úrnőm autóját, gyorsan körülnéztem, nem látja-e valaki, és kiszaladtam, hogy kinyissam neki, a kocsiajtót. Utána, pedig azonnal eléje térdeltem, hogy kezet csókoljak neki. Úrnőm kissé lassan szedelődzködött, kezdtem már egy kicsit fázni, és attól is féltem, hogy meglát valaki. De azután hirtelen eszembe jutott, hogy a legfontosabb, hogy Úrnőmnek jó kedve legyen, hiszen akkor talán megcsókolhatom majd a combjait.

Végre bementünk. Úrnőm letelepedett a szokásos foteljébe és parancsolt.
- Hozz egy pohár pezsgőt! – Én azonnal töltöttem és vittem oda neki. Ő megkóstolta és mérgesen felcsattant.
- Milyen pezsgő ez?! Nem ilyet akartam! – Hirtelen megijedtem, és szerettem volna mondani, hogy „de hiszen ilyet kért... fel is írtam magamnak, és hány üzletben kerestem, míg végre találtam ilyet” de inkább nyeltem. Ha szólok még mérgesebb lesz. felnéztem rá és csak annyit mondtam
- Bocsánatot kérek Úrnőm! – Arcáról mintha eltűnt volna a harag, de kék szemei, továbbra is hidegen tekintettek rám, mint a befagyott tó.
- Ne haragudjon Úrnőm...! Kérem...! – Ekkor felállt és tekintetével az asztal felé intett. Én rögtön tudtam mit kell tennem. Kezébe adtam a korbácsot, és engedelmesen ráhajoltam az asztalra, Ő pedig korbácsolni kezdett. Fájt a korbácsolás, de arra gondoltam, hogy talán ha látja milyen engedelmesen tűröm, jobb kedve lesz. Amikor abbahagyta, megköszöntem neki, hogy megkorbácsolt. Ettől kissé elmosolyodott.
- Jól van. Látom, kezdesz alázatot és engedelmességet tanulni. Ezért úgy gondolom, hogy továbbléphetünk a második leckére. Ma megtanulod, hogy hogyan kell engem imádnod. Gyerünk! Térdelj elém, és hízelegj nekem! – Leült újra a foteljába, én eléje térdeltem, és mondani kezdtem:
- Úrnőm! Ön olyan gyönyörű annyira kívánatos, és olyan jó magát szolgálni...
- Ennyi?! Na takarodj vissza az asztalhoz! – Újból kaptam néhány korbácsütést, és én rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű. És éreztem, hogy semmi volt, amit mondtam. Amikor végzett, gyorsan eléje térdeltem, és remegő hangon kezdtem el:
- Ó Úrnőm! Bocsánatot kérek, hogy az előbb nem találtam szavakat, hogy elmondjam Ön milyen csodálatos nő... Annyira szép... és...és annyira kívánatos... az Ön csodálatosan selymes bőre annyira vonzó...legszívesebben csókjaimmal borítanám minden négyzetcentiméterét. – Felnéztem rá, és szemében további várakozást láttam. Hirtelen megijedtem, hogy még mindig kevés, és mi lesz, ha ismét megkorbácsol. – Úrnőm! Bocsásson meg, hogy ügyetlen vagyok még...! Kérem...! De imádni fogom Önt Rajongással fogom szeretni....és boldog vagyok, hogy szolgálhatom Önt. És köszönöm Önnek, hogy a múltkor kinyalhattam az Ön fenekét... és...és boldogan kinyalom máskor is...bármikor....! – Ekkor végre elmosolyodott, és azt mondta.
- Jól van. Most megengedem, hogy levedd a cipőmet, és a harisnyámat. Azután imádni fogod a lábaimat. – Levettem a cipőjét, ma csupán térdharisnya volt rajta, azt is levettem, és csókolgatni kezdtem a lábfejét. Közben néha lopva rá-rápillantottam az arcára, hogy élvezi-e? Bíztam benne, hogy jól csinálom. Egy idő után hirtelen felemelte a lábát, fejemet hátralökve, így fel kellett egyenesednem térdelő helyzetben, és talpát az arcomhoz nyomta.
- Nyald! – Én mindkét kezemmel a sarka alá nyúltam, hogy Úrnőmnek ne kelljen a lábát tartania és nyalni kezdtem a talpát. Hosszan kellett nyalnom, végignyaltam mindenhol. A sarkát a talpa közepét, az ujjait, sokszor és sokat, alaposan végignyaltam. Utána talpát a mellkasomba törölte, és a másik lábát adta oda. Én ezt is alaposan és odaadóan nyaltam. Lábujjait a számba véve nyaltam körbe többször is, azután, megengedte, hogy a lábát csókolgassam. Ez már nagyon izgató volt, hiszen egész közel kerültem, a hőn áhított combjaihoz. Lopva be-bepillantottam a szoknyája alá, és vágyakozva néztem Úrnőm kívánatos combjait. Egyszer csak hirtelen ellökött, és rám parancsolt.
- Hozz még egy pohárral ebből a pezsgőből. – Én azonnal siettem a konyhába, és töltöttem pezsgőt. De belül a sírás fojtogatott. Olyan közel voltam már a combjaihoz, és mégsem engedi, hogy megcsókoljam? Eléje térdeltem, odaadtam a pezsgőt, Ő pedig kortyolgatni kezdte. Azután megszólalt.
- Tudom, hogy mennyire kívánsz. – Közben felállt – Gyere! Leveheted a szoknyámat. – Én mögéje mentem, kicippzáraztam a szoknyáját és levettem. Óvatosan kilépett belőle, és én végre gyönyörködhettem a csodálatos combjaiban. És akkor megengedte, hogy csókolgassam őket. Én a gyönyörűségtől, szinte azt sem tudtam, mit tegyek. Csókjaimmal borítottam a combjait, magamhoz öleltem egyenként, miközben belső felüket simogattam, majd újra csókolgatni kezdtem. Elölről, hátulról, oldalról, nem tudtam betelni velük. Utána visszaült a fotelba és én így csókolgattam tovább. Lassan széjjel nyitotta lábait és én a combja belső oldalát csókolgattam sokáig. Egyszer csak éreztem ahogy megmarkolja a hajamat, fejemet hátrébb húzza, és tekintetünk találkozik. Felnézek rá, szememben tükröződik a hála, és megszólalok.
- Úrnőm! Köszönöm, hogy megcsókolhattam a combjait... Csodálatos... Köszönöm Önnek...Nem tudom elmondani milyen hálás vagyok. – Ő elmosolyodott és azt mondta:
- Na gyere kigombolhatod a blúzomat is. – Azzal a hajamnál fogva maga mellé húzott. Oldalról behajolva, kigomboltam a blúzát és szétnyitottam. Nem viselt melltartót, és megpillanthattam a melleit. Ő ismét elkapta a hajamat, fejemet odarántotta magához és azt mondta:
- Gyerünk! Imádd őket! – Én boldogan csókolgattam és simogattam őket. Kicsit ügyetlen voltam, nem vettem észre, hogy Úrnőm mellbimbói már megnagyobbodtak, és már szopogatnom kellene, ezért kaptam is egy nagy pofont, de szerencsére utána tovább folytathattam. Kicsit már fájt a derekam, ahogy oldalról hajoltam Úrnőmhöz, de a mellbimbóit szopni, nyalogatni, csodálatos volt.
Egy idő után ismét belökött a lábai közé, és fejemet egészen a lábai közé nyomta. Majd megszólalt.
- Ott van bent a te szerelmed. Amiért megőrülsz. Igaz?
- Igen Úrnőm.
- Akkor most megengedem, hogy gyönyörködj benne. – Azzal előbbre csúszott a fotelon és én lehúzhattam a bugyiját. Fejemet ismét a lába közé nyomta, egészen közelre.
- Bámuld te kis pöcs! – Én már iszonyatosan fel voltam izgulva, már szinte remegtem, amikor fejemet visszább tolta és újra a szemembe nézett.
- Először csak csókolgatod, és amikor engedélyezem, akkor használhatod a nyelvedet. Gyerünk! – És fejemet újra a lába közé nyomta. Én csókolgatni kezdtem, Ő szép lassan még előbbre csúszott, és lábait széjjelebb nyitotta. Szeméremrése kijjebb nyílt, és én boldogan csókolgattam. Éreztem az illatát, és mindez, ha egyáltalán lehetséges még jobban felizgatott. Vártam már, hogy nyalhassak, hiszen így megtapasztalhatom vágyai nedvének ízét is, amiben még sosem volt részem. Szerencsére hamarosan jött az újabb parancs.
- Nyald! – Ennyi, és számomra mégis mindent jelentett. Lassan és mélyen benyaltam a szeméremrésébe, és végre a számban érezhettem csodálatos nedvei ízét. Kezeimmel tétován simogattam a combjait és nyaltam Őt. Éreztem amint Ő is egyre jobban felizgul, hamarosan, két kézzel markolta meg a hajamat és irányította a fejemet, hogy hol kell nyalnom. Amikor fejemet lefelé tolta, nyelvemet mélyen beledugtam a hüvelybemenetbe, és ilyenkor az arcomat mélyen a szemérmébe nyomva teljesen elborított vágyainak nedve. Én csak nyaltam és nyaltam, és boldog voltam. Végigfutott előttem minden, ami addig történt. A korbácsolások meg minden, és éreztem, hogy ezért megérte. Sokáig nyaltam, míg éreztem, hogy Úrnőm teste remegni kezd, majd rögtön utána aprót sikolt, és combjait összezárja. Fejemet nagy erővel préselte ágyékához, alig kaptam levegőt. Nem tudtam mit tegyek, mozdulatlanná merevedve vártam, mi történik. Lassan Úrnőm engedett a szorításból. Fejemet kiszabadíthattam és felnéztem Úrnőmre. Ő mosolyogva és elégedetten nézett rám. Én megcsókoltam a combját és hálától könnyes szemekkel mondtam neki.
- Köszönöm Úrnőm, hogy kinyalhattam magát. Most lettem csak igazán a rabszolgája. Szolgálni fogom magát Úrnőm...és mindent megteszek majd amit csak parancsol...a szolgája vagyok...
- Jól van. Ügyes voltál. De még egy dolog van mára, amit meg kell tanulnod.
- Igen Úrnőm?
- Látom nagyon ágaskodik a kis pöcsöd. De ma nem élvezhetsz el. Eddig engedtelek elélvezni, hogy ne csupán a verés legyen osztályrészed, hanem élvezhess is. De most már kissé tanultabb szolga vagy, már be kell látnod, hogy egy rabszolga nem élvezhet. – Most döbbentem csak rá, hogy a múltkori alkalmakkor én minden esetben elélvezhettem anélkül, hogy Őt kielégítettem volna. Elszégyelltem magam, hogy milyen ostoba is vagyok. Most esküdöztem, hogy a szolgája leszek és ez mégsem jutott eszembe. – Természetesen otthon sem élvezhetsz el. Nem maszturbálhatsz a jövőben az engedélyem nélkül. Amíg kezdő vagy, és úgy érzed, hogy már nem bírod tovább, felhívsz, kérsz tőlem időpontot, megjelensz nálam, meztelenre vetkőzöl és megkorbácsollak. Amikor eleget kaptál megengedem, hogy magadhoz nyúlj de tovább foglak korbácsolni. Korbácsolás közben a nevemet mondogatva elélvezhetsz. De ez csak addig érvényes amíg kezdő vagy, és jó lenne ha nem kerülne rá sor. Megértetted?
- Igen Úrnőm.
- Jó. Segítesz nekem felöltözni, azután elmosogatsz és mehetsz haza. A maradék pezsgőt hazaviheted.

Miután Úrnőm felöltözött, elment. Én még a történtek hatása alatt voltam, de elmosogattam és rendet raktam. Azután bezártam a kisházat és elindultam haza.

Ezt a történetet, mint a többit, természetesen szintén Úrnőmnek ajánlom. Annak a csodálatos nőnek, aki ráébresztett arra, hogy szolga vagyok, és engedelmességre nevelt.


Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.