Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Smaragdrózsa 5. rész

Törölt felhasználó
2009. 02. 24. 09:37 | Megjelent: 577x
- Csodás idő van, úgy döntöttem, hogy a szabadban töltjük a napot ebédig. – szólt Ákos, és kivitte a reggeli maradékát. – Öltözz kényelmesen, a szekrényben mindent megtalálsz!
Ada a szekrényhez lépett, és kinyitotta. Valóban mindent megtalált. Az eddigiek után már meg sem lepődött, hogy minden ruha az ő mérete volt. Egy farmert választott, puha, zöld felsővel, és egy kényelmes edzőcipőt.
Kinyitotta az ablakot, és mélyet szippantott a balzsamos, nyarat idéző tavaszi levegőből. Úgy döntött, csak egy könnyű polár mellényt vesz fel, mert annyira jó idő volt.
Mire elkészült, Ákos is visszatért, és mintha összebeszéltek volna, rajta is farmer, zöld garbó és mellény volt. Mintha csak kitalálták volna egymás gondolatait. Kifele indultak a házból, Ákos az előtérben felkapott egy sporttáskát, amiből Ada egy lovaglópálcát látott kikandikálni. – Nem azt mondtad, hogy a szabadban töltjük a délelőttöt, Uram? – kérdezte.
Ákos észrevette, hogy a lány a lovaglópálcát nézi félelemmel vegyes izgalommal, és ettől még nagyobb várakozással nézett a tervezett program elé.
- De igen! – hangzott a határozott válasz.
Ada érezte, hogy több kérdésnek nincs helye, úgysem tud meg semmit, csak akkor, ha majd eljön az ideje. A férfi eddig is meglepetésszerűen, a lehető legegyszerűbb módon adta tudtára, hogyan tovább. Ada néha úgy érezte, a semmibe zuhan, de mindig ott volt Ákos, a megfelelő időben a megfelelő helyen. Nyilván mindent pontosan előre megtervezett, mégis az volt a csodás az egészben, hogy teljesen spontánnak tűntek a programok. Adának most sem volt más dolga, mint követni a férfit.
Autóba ültek, és kifele indultak a városból. Alig félórányi autózás után Ákos leparkolt, egy botanikus kert bejáratánál. A fantasztikus idő ellenére alig pár autó állt a parkolóban. Kiszálltak, Ákos a vállára dobta a sporttáskát, és kézen fogta a lányt.
Ada érzékeit teljesen felkorbácsolta a szépség, ami körülvette. Alig győzte magába fogadni a színorgiát, amit a tavasz virágai nyújtottak. Egyből eldöntötte, amint ideje engedi, visszajön, és fotózni fog.
Sétáltak, egyre beljebb az arborétumba, és a növényekről beszélgettek. Ada nem volt túlságosan tájékozott a botanikában, de Ákos meglepően széles ismeretekkel bírt. A lány habzsolta a látványt, és hallgatta a hozzáértő magyarázatot.
Csak elvétve találkoztak egy-egy látogatóval, akik szintén csak suttogva beszélgettek, nehogy megzavarják a madarakat.
Az egyik sétaút mellett kis beszögellést találtak, egy paddal. A padot is kezdte birtokba venni a környező fákra kúszó borostyán. Ákos a padra tette a táskát. Leültek. A nap egyre melegebben sütött, így levették a mellényt. A férfi ásványvizet húzott elő a táskából, a lánynak nyújtotta, aztán ő is ivott. Aztán felállt, és elindult a fák közé, magával húzva a lányt. Egy fához vezette, a törzsének döntötte, vadul megcsókolta, közben a fa mögött összebilincselte a lány csuklóit. Ada fel sem fogta a mozdulatot, és fogalma sem volt, mikor vette magához a bilincset a férfi. Rémülten nézett körül. Arccal a sétaútnak, egy fához bilincselve. Próbálta kitalálni, vajon észrevenné-e valaki, aki arra jár. Egészen biztosan igen. Hirtelen némi pánik lett úrrá rajta. Ákos nyilván megérezte ezt, mert a zsebéből előhúzta a már jól ismert kendőt, és bekötötte a szemét. Így végképp kiszolgáltatva őt az esetlegesen arra járók bámész tekintetének. A férfi kezét érezte a pulóvere alatt, ahogy a melleit kiszabadítja a melltartóból, és mindkét mellbimbójára egy-egy csipeszt tesz. Összeszorította a száját, és próbált arra koncentrálni, hogy a lehető legkevesebb hangot adja ki magából, kerülendő a feltűnést. A férfi a hajába markolt, a másik kezével kigombolta a farmert, és a lány bugyijába csúsztatta ujjait. Halk sóhajjal nyugtázta a lány érezhető izgalmát, és nedvességtől csillogó ujjait a lány szájába dugta. – Szopjad!
A lány szája a saját ízével telt meg, ahogy mohón szopogatta a hosszú ujjakat. Aztán a férfi elengedte, és már csak távolodó lépteit hallotta. Magára maradt. Fogalma sem volt, hova ment a férfi, mikor jön vissza. Próbált úrrá lenni a kétségbeesésén.
Elképzelte, mi történne, ha valaki meglátná. Egy fához bilincselve, bekötött szemmel, mellbimbóján csipeszekkel, nadrágja kigombolva. Azzal nyugtatta magát, hogy Ákos nyilván szemmel tartja őt valahonnan, és vigyáz rá.
Vállai kezdtek zsibbadni, nem volt túl kényelmes a póz, feszültek az izmai, egész felsőtestével szorosan simult a vaskos fatörzshöz. De csendben maradt, érezte, hogy a férfi ezt várja el tőle. Ez a feltétlen bizalom, és türelem játéka. És ő nem akart csalódást okozni a férfinek.
Saját magát is meglepte, hogy milyen izgalmat váltott ki belőle ez a szituáció.
Várt.
Mi mást tehetett volna?
Nem tudta, mennyi idő telt el, de már a dereka is sajgott a kényelmetlen tartástól, és úgy érezte, kiszakadnak a karjai.
Lépéseket hallott. Csak bízott abban, hogy Ákos közeledik. De már érezte is kölnijének illatát. Megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Uram!
- Jól vizsgáztál. – hallotta a férfi hangját, amitől hatalmas megkönnyebbülést érzett.
A férfi hozzá hajolt, megcsókolta, és közben megmozgatta a csipeszeket, amitől a lány megrándult, és felnyögött, de azért próbált minél jobban a férfi biztonságos karjaiba simulni. Ákos az egyik térdét a lány combjai közé fúrta, terpeszbe kényszerítve. Ada egy hűvös tárgy érintését érezte az ölén. Ösztönösen mozdult a csípője, próbálta lüktető csiklóját hozzá préselni. De a férfi kihúzta, és a szeméremdombját kezdte vele simogatni. Aztán rácsapott, nem túl erősen, de váratlanul érte a lányt a fájdalom. Újabb és újabb ütések következtek. Simogatás, ütés. Aztán a férfi tenyerét érezte a szeméremdombján, kellemes, hűvös volt, jóleső érzés a lány csupasz, ütésektől kipirosodott bőrének. Érezte, hogy hullámokban önti el a nedvesség, és már a combján érezte a kis patakot.
Ekkor a férfi eloldozta a csuklóját, hogy a következő pillanatban arccal a fa felé újra összebilincselje. Ada próbált úgy helyezkedni –több-kevesebb sikerrel-, hogy a mellbimbóján a csipeszek minél kevésbé fájjanak.
A férfi úgy bilincselte össze a kezeit, hogy le kelljen hajolnia. Ákos átölelte a derekát, és letolta a lány nadrágját a bugyijával együtt, egyik lábáról egészen lehúzta, így terpeszbe tudta igazítani a lábait.
Ada közben próbálta felidézni a mozdulatokat, és remélte, hogy csupasz feneke immár nem a sétaút felé néz.
Ákos tenyerével becézgette a fenekét, bele-belemarkolt. A lány már alig érezte a tegnapi fenekelést. Aztán a hűvös tárgy érintését érezte, ami nem sokkal előbb az ölét becézgette-kínozta. Közben rájött, hogy csak a lovaglópálca lehet. És már hallotta is a csattanást, egy hajszálnyival előbb, mint ahogy a fájdalom a tudatába hatolt. Tizenötig számolta magában az ütéseket, aztán ismét a férfi hűvös tenyerét érezte, és valami hideget, majd egy pillanattal később a férfi ujjait az ánuszában. Lassan, óvatosan tágította egyik kezével, másikkal hüvelyét töltötte ki. A lány teste hevesen reagált az érintésre, ahogy előző este is. Élvezte a férfi kezeinek összeszokott táncát, Ákos pedig hagyta élvezni. Egyik kezét a lány lüktető csiklóján tartotta, a másikat kihúzta, hogy egy lassú, de határozott mozdulattal ágaskodó férfiasságára cserélje. Ada érezte, hogy a lüktető makk szinte szétfeszíti a fenekét. Ákos most már mindkét kezével a lány csípőjét markolta, és egyre hevesebben mozgott. A férfi lélegzete elakadt, megfeszült a csípője, és Ada már érezte a szétáradó forróságot testében. Ákos a lány hátára hajolt, de még a testében lüktetett. Benyúlt a pulóver alá, és óvatosan levette a csipeszeket, és tenyerébe fogta a lány melleit. Így maradtak egy kis ideig, csak egymás zihálását hallották. Aztán a férfi visszavonult. Eloldozta a lány kezeit, levette a kendőt a szeméről, és papírtörlőt nyomott a kezébe.
Ada rendbe hozta magát, felöltözött, addig a férfi visszapakolt a táskába.
- Van egy vendéglő a közelben, foglaltattam asztalt, ott fogunk ebédelni.
Ada engedelmesen, kicsit sajgó tagokkal, de a kielégültségtől elégedetten bandukolt a férfi mellett.
- Köszönöm Uram!
Ákos fél karjával magához húzta.
- Éreztem előre, hogy nem okozol nekem csalódást, ezért van egy meglepetésem a számodra. A vendéglőben megkapod.
A lány még szorosabban simult a férfihez, és végtelenül boldog volt, hogy legyőzve saját magát, elégedetté tette Urát…

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.