Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

FURIOSO

Törölt felhasználó
2012. 10. 07. 21:29 | Megjelent: 720x
Két tűz volt aznap Altogabarro főterén: kivégezték lassú, alattomos máglyán Lanna Marquestát, hamvakban halt, kegyetlen lángokból éledt tüzes sárkány tombolt, megroppantak a templom gerendái; izzó üstökösként leszakadt harang zuhant a jámbor oltár elé. Gyors halált halt alatta Angelica Cortoni, a templom szolgája.

Éppen egy esztendeje foglalt szállást, talált hitbéli hivatást itt őszülő fővel pádre Paolo Grassi, ki előbb elhalt elődje sírjánál tett fogadalmat a jó pásztorkodásra. Sivár, cellányi lakhelyére Angelica Cortoni várta kenyérrel, borral, vizslató, vallató tekintettel, e templom szolgájaként. Valamely Politanón túli zárdából érkezett világi, spanyol gallérú fekete ruhákban. Főkötője dús, hófehér kontyot rejtett, termete királynőt, mozgása gőgöt és dacot: nem a templomot és nem engem szolgál, gondolta Paolo Grassi, hanem Mennyei Hatalmat a Hit rettentő erejével.
- Legalább ötven esztendős,- mormolta a harangozó, nekifeszülvén a vecsernyére hívó harangozásnak.
- Én is annyi vagyok,- mondta Paolo atya.

Gyöngyszem az öreg fenyvesek közt Altogabarro tava, Paolo Grossi siheder fényben fürdetve öreg arcát a parton üldögélt. Borzas lovacskán angyal érkezett: gyönyörű leány, arca tavirózsa hamvas, fehér szirma, benne ragyognak smaragdzöld kövek.
- Jó napot, Pádre!
- Isten hozott, kicsi tündér, hideg már a tó fürdeni.
- Gyógyfűért jöttem. Lanna vagyok. A dombokon túl lakom, a Marquesta házban.
- Minek gyógyfű neked, hiszen ragyogsz a szép egészségtől,- ültéből feltérdelt a pádre, így épp a leány válláig ért, keze elindult, hogy közelebb csalja, hisz eleven angyalt még nem ölelhetett, faragottat meg miért is.
- Sebeimre kell Vincola Rubritus főzete: nevelőnőm kegyetlenül megvesszőzött...
- Bocsáss meg néki, Atyám!
- Ne bocsásson meg, Pádre! Lócára kötözött és százat vágott rám semmi vétség okán!
- Valamit csak vétettél, bűn nélkül nincs büntetés.
- Hybinett énekeskönyvét olvasgattam. Istenkáromló versek, kiabált Agnes De'Palma és megvesszőzött és eldugta a könyvecskét magánál. Magának!

Sírva fakadt Lanna Marquesta, átkarolta a térdeplő pap nyakát, könnyes, selyem arcát annak őszülő borostás, vérvörös képéhez illesztve; pillangó selyem, kemény daróc egymásnak hegyében.
- Hybinett versei valóban istentelenek,- benne szakadt a megrovás, hiszen zamatos bortól részegedett gyorsan a lány illatában, kalodába zárták a bársonyos karok, pont, ahogy az átkozott versekben gyönyörű démonok rabsorba lökik az elgyöngült férfit.
- Holnap meggyónok neked,- suttogta a lány.
- Várlak a templomban vecsernye előtt...
- Oda én nem megyek! Maga a sátán lakik ott veled Angelica Cortoni képében, elemésztette már a jóságos Civiale atyát is, lassú méreggel kínozta halálra...
Ellökte magától a térdeplő férfit, repült borzas lovacskán a dombokon túlra.
- Akkor itt várlak,- suttogta Paolo Grassi, felállt, megmosta égő arcát a tó rózsáktól áldott kristály vizében.

Este cellányi szobájában bibliás megnyugvást keresve üldögélt asztalánál.
- Merre járt délután, Pádre?- Angelica cseréptányéron sózott halat, hófehér kenyeret tett elébe.
- Köszönöm, Angelica nővér. A tónál sétálgattam.
- Már nem vagyok nővér. Találkozott-e valakivel?,- árnyéka fekete holló lobogó gyertyafényben.
- Mi jogon vallat, soror Angelica?- megpróbált felállni, de lábai elgémberedtek alacsony asztalánál, alacsony széken kuporogva.
- Mondtam,nem vagyok soror. Gyónjon nekem, Pádre! Ez az Igazak Temploma.
- Találkoztam egy lánnyal,- a pap nem bírt nem vallani,- gyógyfüvet szedett a sebeire, mert megvesszőzték.
- A nevelőnő, Agnes De'Palma. Az egyetlen, aki barátságomra, bizalmamra méltó ezen a pokoli vidéken.
Paolo Grossi úgy gubbasztott az asztalkánál, mint a körmösre váró diák. Bágyadt őszi légy kóstolgatta zavartalan a sózott halat.
- Ugyanazon zárdából lettünk elbocsájtva. Halálra korbácsoltunk egy novíciát.
- Maga ily' megbocsájthatatlan bűnnel él?!- Paolo pádre megpróbált felállni, de görcsben zsugorodott izmai a falhoz taszították háttal, malom sarkában félredobott zsák.
- Engedetlen volt,- a pap fölé hajolt, ősz haja, a fekete ruha illata zörgő avarra emlékeztetett, hollóárnyék szárnya betakarta a férfit:
- Nem viselt kellő alázatot!- elvitte az érintetlen tányért. Félelem és éhség keserítette Paolo Grossi álmatlan álmát.

Térden állva várakozott a parton, mintha imádkozással foglalatoskodna, pogány lélek a Tó Istennőjéhez beszél. Imába foglalta milliomodszor az Urat hívek karéjában, Angelica zenélt az apró orgonán. Imába foglalta a lányt összekulcsolt ujjakkal, haladva lassan a part felé. Minap Altamirano barátra gondolt, kit megégettek átkozott írásáért hitről, szerelemről: La moglie del prete, A pap felesége.
- Nem gyógyulnak a sebek,- mondta Lanna Marquesta, elveszett egészen a medvekarokban. A szerelem a sátán csábító angyala, írta Hybinett; megszállta e lény rögtön a papot:
- Vezekelnem kell a más bűnéért, hogy levegyem rólad a kínt,- elengedte a leányt, fekete ingét levéve a porban hasalt:
- Látom nyergeden a kutyakorbácsot.
- Rám támadó kóbor, nyomorult ebet hajtok el vele.
- Az vagyok magam is,- lehunyt szemmel tűrte a csapásokat, százat.

Dézsából, esővízben mosdott félmeztelen a templomkertben. Korsóból öntött friss vizet fejére, nyakára.
- Ki korbácsolta meg?!- Angelica hangja épp oly szikár, közömbös, mint mikor tóparti sétáról vallatott. Nem várta meg a választ:
- Lanna Marquesta. Máglyán végzi az a lány!
- Tizenhét esztendős!
- Ezért gyalázat a bűne igazán!

Másnap délután hiába térdelt a parton, hiába fohászkodott Lannát zsolozsmázva, tóba fulladt a Nap, véres hidat vert előbb a vízre.
- Lambotte püspök börtönében van,- Angelica Cortoni fekete kenyeret, hófehér sajtot tett az asztalára:
- Talán már kínozzák, talán már bevallotta boszorkánykodását. Boruljon a püspök elé holnap, talán megkegyelmez.

- Bűnös vagy magad is,- Lambotte püspök elégedetten nézte a lábainál fekvő papot, forró láz rázta annak testét a hideg kövön,- kitaszítalak templomodból, elűzlek a hívek közül, méltatlanná lettél az Úr szolgálatára. Törvényen kívül helyezlek, menekülj, amíg lehet. Kelj fel tehát és jer velem a kémlelőnyíláshoz.
Lanna gyönyörű, fiatal, makulátlan teste a kínpadon. Hóhéra szép, fiatal férfi, izmai faragott szobrot mintáznak; fáklyafény holdudvarában álló, fekete nőalakhoz lépve:
- Micsoda préda!- Paolo Grossi, a kiátkozott pap eltántorgott a kémlelőnyílástól, nem látta, amint a szép hóhér megcsókolja Angelica Cortoni kesztyűs kezét:
- Köszönöm, Mádre!

A kivégzés órájában lefeküdt az oltár elé, tenyerét fülére tapasztva sírt, imádkozott, forró homlokát a jeges kőhöz verdesve, mert rettegett, hogy Lanna sikolya beszakítja a templomkaput, bezúzza a templom falát, lerombolja tenyere bástyáit.
- Bevégeztetett,- Angelica állt fölötte, kezében pásztorbot, mit a földre dobott:
- Napszálltáig elmenekülhet.
Recsegő, otromba sikoly szakadt ki a nőből, amikor a pádre lesújtott a bottal. Elhamvadt a máglya, égett a templom: tűzben megroppant erős gerendáról izzó üstökösként zuhant vonagló testére a harang.

Paolo Grossi a parton imádkozott, elbocsájtotta magától az Urat, elengedte Lanna Marquesta kicsi, meleg kezét. Elindult a vízre feszült véres hídon napnyugat felé.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.