Gyí te paci!

A póni lovaglás kezdete, a lovacska szerep megszeretésének története.

Egy hosszú sok éves kapcsolat kezdete volt ez, melyben sokat lovagolt, és ült és taposott rajtam partnerem…


Barátnőm és én kettesben voltunk otthon a szülei házában. Első találkozásaink egyike volt ez, korábbi partnere csúnyán szakított vele, megcsalta. Éppen ezért úgy éreztem csak „hiánypótlásból” és dacból kezdődött kapcsolatunk, amit egyébként is a lány kezdeményezett…

A házban az emeleti szobában, a lány szobájában hevertünk egymás mellett a kanapén, valami akkoriban sikeres hollywoodi filmet nézve.
Partnerem gyönyörű fiatal 19 éves kb. 55 kg súlyú, Zita névére hallgató, feszülő farmerű, toppot viselő sértetett szőkeség volt. Ebben az időben én 18 éves izmos ifjú voltam.

Előző napokban meghúztam hátamat. Most, a film nézése közben, a kemény kanapén hasalva, újra kezdett hasogatni hátam. Kértem Zitát legyen kedves és masszírozza meg kicsit, Ő mondta nincs kedve, hisz most feküdt le. Én nem hagytam annyiban, kérleltem tovább, hogy csak pár perc az egész, és az is jó, ha kicsit ránehezedik kezeivel és megnyomja, hogy „kiroppanhasson”. Unszolásomra partnerem felkelt, hátat fordított nekem és ahelyett, hogy kézzel masszírozott volna, teljes testsúlyával ledobta magát hátamra, gonosz kuncogás közepette. Nagyon meglepődtem, és fel is nyögtem, de nagyon jó érzés volt érezni tökéletes formás kerek, és kicsit hideg fenekét.
Majd megkérdezte:

- Na jobb már?
- Igen, válaszoltam.

Pár perc elteltével a lány még mindig rajtam ült.
Mondtam, neki:

- Köszönöm, ennyi elég volt, feküdjön vissza mellém nyugodtan.
- Nem, jól ülök hangzott a rövid tömör válasz

És, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon bal lábát áttette a bal oldalamra, és így már lovagló ülésben ült rajtam.
Nagyon élveztem!
Élvezetem a rövid tömör „Nem”-et, ahogy, olyan közönyösen mondta, mintha nem is az én hátamon ülne hanem egy széken. Élveztem teste súlyát, puha fenekét, és azt, hogy ez a gyönyörű lány rajtam ül!
Úgy éreztem, látszólag tiltakoznom kell, pedig nagyon jó volt így.

Ezért mondtam újra:
- Nem akarsz leszállni? Nehéz vagy
- Nem. Mondtam, hogy jó így. Maradok. mondta unott hangon

Egyre kellemesebben kezdtem érezni magam, de tudtam, kicsit játszanom kell, ha fenn akarom tartani ezt az állapotot.

- Jó akkor maradj ha tudsz! Mondtam neki

És négykézlábbra álltam, a kanapén hátamon Zita teljes súlyával. Ő kéjesen felnevetett, hallhatóan élvezte a helyzetet – gondolom csalfa korábbi barátjára gondol és örült, hogy a feneke alá gyűrhetett egy hímet.

- Na, akkor így maradunk a film végéig, nagyon jó így, olyan, mintha páholyból nézném. Mondta Ő.

Erre csak morogtam, mintha ellenemre lenne a dolog.
Ebben a helyzetben maradtunk kb. 10 percig, majd visszafeküdtem a kanapéra a lánnyal továbbra is hátamon. Kényelmetlen volt ez a testhelyzet, a kanapé túl puha volt.

- Hát ez nem tartott sokáig, mondta csalódottan, enyhe gúnnyal hangjában.
- Ha akarsz maradhatsz még de menjük le a földre, mert túl puha az ágy - mondtam én
- Oké menjünk!

Vártam leszáll rólam, de nem, várta, hogy felemeljem… Hát felemeltem, titokban magamban mosolyogtam, vigyáztam ne vegye észre, hogy nekem is nagyon tetszik a játék. Gondolatban hálás voltam korábbi szeretőjének, amiért csúnyán szakítottak. Így a sértettség, a megalázottság feldolgozására, visszatörlesztésére az én hátam szolgál.

Újra négykézlábra álltam, és jobb oldalt a kanapén letettem először jobb kezemet majd balt, úgy hogy 55 kg élősúly ült a hátamon és cseppet sem segített. Hallottam kéjes kuncogását. Kezeim után letettem egyik majd másik lábam is, tettem néhány lépést négykézláb és a TV-vel szembe fordultam, hogy négykézláb állva, a lánnyal a hátamon nézhessük.
Zita lábai két oldalt lógtak le, a padlótól pár centire, amíg a pár lépést megtettem és irányba fordultam. Ekkor Zita letette lábait felállt kissé, előrébb csúszott hátamon és újra ledobta első osztályú hátsóját, az előzőnél még keményebben hátamra, majd mondta:

- Vigyél körbe egy kicsit a szobába, így négykézláb! Gyerekoromban ültem és lovagoltam utoljára így nagyapám hátán, és nagyon szerettem.
- Mi vagyok én a lovacskád? - kérdezetem tetetett felháborodással, majd megindultam alatta. Megérezve mozgásomat, lábait felemelte, majd:
- Gyí te paci - kiáltotta, és fehér zokniba bujtatott gyönyörű lábaival „megsarkanytyúzott” gyorsabb mozgásra ösztökélve…

A történetem hamarosan folytatódik…