Felejtő..

Felejtő..

Érzed, hogy kitépték belőled,
Elvitték nagyon messzire tőled..
Szeretnéd visszakapni, de nem lehet,
Az más soha többet nem lehet a tied..
Próbálod elfeledni, de nem megy,
Nélküle egy semmi vagy, s szenvedsz..
Napok múlnak-telnek, s csak gyűlnek az érzelmek,
Te minden nap, kegyes hazugsággal rejtegeted..
Egyedül somfordálsz mindenfelé, amerre csak lehet,
Megpróbálsz egyedül lenni, mást nemigen tehetsz..
Ha senki sem látja, elbújsz messzi, csöndes szobába..
Hol megerednek könnyeid, senki sem látja..
Senki sem tudja, érti s érzi, azt ami benned van,
Ami őröl s kínoz, nincs semmi más, ami ekkora fájdalmat okoz..
Elszürkülnek a napjaid teljesen,
Nem látod már értelmét semminek sem..
Erőt gyűjtenél, de nincs honnan,
Felállnál a padlóról, de nem megy sehogysem..
Összetörsz, mint egy bús gyermek,
S várod csendesen, hogy jöjjön a végzet érted..
Elmúljon minden kínzó fájdalom,
Vár rád a boldogság?! Talán a másvilágon..