Kérem a láncokat Uram! 27.

- Kérem, ne lőjön, csak én vagyok! – kiáltotta a nő.
- Miért? Azt gondolja, hogy egy vadász minden neszre fegyvert ránt? – kérdezte a férfi.
- Nem, csak azt gondoltam nem ismer fel.
- Erdei tündérekre különben sem vadászom! – mondta a férfi, miközben ölelésre tárta a karját.
A nő könnyed, szinte légies léptekkel, a nyugodtság, a kedvesség, a ragaszkodás mosolyával indult a férfihez.
Amikor a nő karnyújtásnyira volt a férfitől, a férfi, a kinyújtott jobb kezén lévő ujjait szélesre tárva, beletúrt a nő tarkóján a hajzuhatag alá.
Majd kissé felfelé túrva a kellemes, puha hajnyalábot, gyengéden, de mégis határozottan
a markában összeszorítva, a nő fejét kissé hátrabillentve húzta közelebb annyira, hogy a saját arcán érezze a nő lélegzet vételét.
Nem csókolta meg rögtön... várt.
Várt arra a pillanatra, amikor a nő, a vágyakozástól, már szinte hangosan vette a levegőt.
Akkor gyengéden, ajkait alig szétnyitva vette birtokba a nő vágytól remegő puha, nedves száját.
Emmát a férfi közelsége, érintése olyannyira lázba hozta, hogy úgy érezte, a szíve kiugrik a mellkasából.
Amikor András szája érintette az ajkát, úgy érezte megszűnik a világ körülötte,
s csak a férfi létezik, és az őrjítő vágy, hogy oda adja magát, az övé, csak az övé legyen.

Egyre jobban kívánta, de a férfi erősen irányította a csókot. Amikor a nő arra vágyott, hogy erősen és mélyrehatóan csókolja, a férfi gyengéden hátrahúzta a nő fejét, s szinte alig érintve lágyan, de szenvedélyesen csókolta.
Emma nem bírta, halkan, szinte nyöszörögve élvezte a feszült vággyal teli visszafogott csókot.
- Most pedig táncoljon, s közben erotikus mozdulatokkal vegye le az erdei kosztümjét! – Suttogta a nő fülébe a férfi, miközben lassan elengedte a fejét.
Emma még bódult volt a csóktól. Eltelt pár másodperc, mire eljutott a tudatáig a férfi kérése.
- Nem tudok táncolni, zenére sem, nem hogy zene nélkül. – mondta halkan.
- Nem baj kedves, próbálja meg!
A nő zavartan állt.
Ahogy lehajtotta a fejét, észrevette a lába mellett heverő gyermekláncfű koszorút. – biztosan a csók közben esett le – gondolta... már hajolt volna le érte, de a férfi megelőzte, felvette és letette a padra.

- Nem látott még soha olyan jelenetet, ahol a nő táncol és vetkőzik, hogy izgalomba hozza a férfit? – kérdezte András csodálkozva.
- De láttam, de...
Csak ennyit mondhatott, többet nem, mert a férfi belé fojtotta a szót.
- Nincs de! Próbálja meg utánozni a látottakat. – mondta, miközben odalépett hozzá,
s felemelte a nő lehajtott fejét, hogy a szemébe nézzen.
- Régen volt, nem is emlékszem rá, mikor láttam ilyen filmet. – mondta szomorúan.
- Hullahopp karika sem volt soha a derekán? –kérdezte a férfi
- De, abban nagyon menő vagyok! – csillant fel a szeme a nőnek.
- Na látja, mozgassa úgy a csípőjét, mintha hullahopp karikát forgatna, s itt fent kezdje a vetkőzést – mondta, miközben megemelte az egyik lapulevelet, ami a mellét takarta.

Még mielőtt hagyta volna kibontakozni a nő tánctudását, visszarakta a virágkoszorút Emma fejére.
- Ezt vegye le legutoljára. Tánc közben tartsa egyenesen a gerincét, emelje fel a fejét, s ha szemben áll velem, akkor pedig nézzen rám! - mondta

A nő néhány méterrel hátrébb lépett, majd kis terpeszállásba igazította a lábait.
Két kezével, a mellei között faháncsszövettel összetekert faágat próbálta szétszedni, miközben a csípőjével kőrkörös mozdulatokat tett.
Tekintetével a férfi arcát nézte, miközben mosolygott saját esetlenségén.