Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A fénykép

Törölt felhasználó
2012. 09. 23. 20:07 | Megjelent: 860x
Nagyon rossz napom volt. Nem sikerült egy üzletet nyélbe ütni, a főnök kegyetlenül lecseszett. Még bent maradtam egy kicsit dolgozni, mire fel eszméltem már hat óra volt. Persze már mindenki hazament az irodából, hát én is összepakoltam az asztalon és elindultam, de még előtte beugrok a mosdóba. Ott állok a piszuár előtt, pisilés közben az agyam máshol jár. A mai tárgyaláson volt egy dögös barna bombázó hatalmas mellekkel. Becsukom a szemem, és őt látom magam előtt meztelenül. Közben kiürül a hólyagom, lerázom az utolsó cseppet is a farkamról, érzem, hogy keményedik, vastagszik a markomban. Már önkéntelenül húzogatom rajt a bőrt, a barna bombázó előttem, térdel, szopja, nyalogatja farkamat, mint a jégkrémet, egyre gyorsabb ütemre jár a feje, felnyögök, és egy hatalmasat élvezek az arcára. De abban a pillanatban két – három, kattanás riaszt fel merengésemből. Az első pillanatban csak a fehér csempét látom magam előtt. Ahogy aztán ösztönszerűen balra nézek az ajtó felé, úr isten! A takarítónő áll az ajtóban egy mobiltelefonnal a kezében és rám nevet. A fejem pillanatok alatt rák vörös lett. Itt állok a piszuár előtt térdig letolt gatyával, ondótól csöpögő fasszal a kezemben. Szinte a föld alá tudnék süllyedni szégyenemben. Kapkodva gyorsan felöltözök, zavaromban hebegek valamit.
- Semmi gond, fiatalember! De ez a három kép a faliújságon nagyon jól fog mutatni.
- Ne tegye kérem, nem lehet ilyen kegyetlen!
- Magának fogalma sincs, hogy én milyen vagyok. Válaszol szigorúan.
- Megteszek bármit, csak törölje le a képeket, nem sok pénz van nálam de, fizetek is érte. És veszem elő zavartan a tárcámat.
- Nyugodtan elteheti, nem kell a pénze, nekem egészen más kell. Közben csillog a szeme, ahogy kiejti a szavakat.
Pillanatra meg hökkenek. Mit akarhat tőlem ez a nő? Talán régen volt férfival?
Lopva végignézek rajt. Kábé ötvenes, rövid vörös haj, szeplős arc, szigorú világos szemek, telt mellek, kisé széles csípő.
- Ha igent mondok, mibe kerül, hogy letörölje a képeket?
- Szombat reggel kilencre nálam. Közben átnyújt egy papír fecnit a címével, és köszönés nélkül lelépett.
Persze elmentem a megadott címre, becsengetek. A tömörfa kapu magától nyílik. Határozottan megindulok befelé, magabiztosan haladok a tujasor mellett. Ahogy meg pillantom a takarítónőt a nyitott bejárati ajtóban. Még a szavam is elakad. Magabiztosságom szertefoszlik másodpercek alatt, mert már megértettem mit is vár tőlem.
Szóval az ajtóban egy vörös démon várt fekete bőr szerellésben. A hatalmas mellek majd ki fordulnak a fekete bőr melltartó szorításából. Fekete testhez simuló comb középig érő bőrnadrág, fekete térdig érő bőrcsizma, jobb kezében egy lovagló pálca, amivel a ball tenyerét csapkodja idegesen.
- Végre meg érkeztél! Térdre! Csókold a csizmámat kutya!
Sok választásom nem volt így hát engedelmeskedtem. Fel léptem két lépcsőfokot, letérdeltem. És csókolgattam a csizmákat felváltva. Egy idő után meg unta és köszönet kép akkorát rúgott az oldalamba, hogy legurultam a lépcsőn.
- Vetkőzz meztelenre, a gönceidet tedd a tuja mellett lévő kukába.
Nagyon nem tetszett az ötlet, de azért teljesítettem a parancsot. Még szerencse, hogy a kuka tiszta volt. Mikor ott álltam előtte egy szál semmiben, a farkamat takargatva tenyereimmel. Ő lejött a lépcsőn, körbejárt. És akkorát húzott a csupasz seggemre a lovaglópálcával, hogy a szemem rögtön könnybe lábadt.
- Négykézlábra! Jött a következő parancs.
Olyan gyorsan levágtam magam, csak úgy koppantak a térdeim a viakoloron. Nyakamba akasztott egy nyakörvet és elindultunk nem éppen kellemes sétára. Mert akkorákat lépett, hogy alig bírtam vele lépést tartani, térdeim csak úgy kopogtak a kemény kövezeten. Meg kerültük az épületet és az alagsorba vezető lépcsőn lementünk. Ahogy villanyt gyújtott úrnőm, szemem, szám tátva maradt. A nagy teremnek a felszereltsége egy középkori kínzókamrához hasonlított. Úrnőm a terem közepére vezetett. Rám parancsolt álljak fel. Aminek örültem, mert már eléggé fájtak a térdeim. Egy kötéllel jó szorosan összekötözte hátam mögött a kezeimet. Majd egy vékonyabbal a herezacskómat tekerte körbe jó párszor. Olyan szorosan, hogy belelilultak a golyóim. Majd a másik végét áthúzta a padlózatba rögzített karikán. Én pedig új fent térdeltem. A bokáimat széjjelebb rugdosta és egy, egy karikához kötözte. Így hát egy nagyobb terpeszben térdeltem, a padlóhoz lehúzatott herezacskóval. Azt hittem már ennél rosszabb nem jöhet, de tévedtem. Mikor meg láttam a méretes műanyagból készült faszt a kezében. Durván előre lökött, a fejem csak úgy koppant a padlón, bekrémezte a lyukamat. Az ujjaival pedig el kezdett tágítani, egyiket a másik után tuszkolta belém. Majd mikor már az egész ökle bennem volt. A hatalmas műfaszt egyetlen lökéssel belém döfte. Amit én természetesen egy hatalmas ordítással jutalmaztam. Azt hittem szét repedek mint a túl fújt gumilabda. Rá csavart valami nyelet az égtelenül nagy szerszám végére. A hajamnál fogva vissza húzott térdellő állásba. A mű fasz nyelét rögzítette valamihez a padlón. Majd ki oldozta a heréimet fogvatartó kötelet a karikából. Már kezdtem meg könyebbűlni, de tévedtem. Mert a kötél végét a karikán áthúzva elkezdte húzni kíméletlenül. Én ordítottam, meg amennyire csak tudtam, még lejjebb ereszkedtem, a térdeimet még széjjelebb csúsztatva. A szerszám pedig a seggembe még méjjebbre hatolt. Farkam önálló életet kezdve csont keményen meredezett.
- Úgy látom, tetszik a játék! Szólt nevetve.
- Könyörgöm, ne! Leszakadnak a golyóim. Könyörögtem szinte sírva.
- Kibírnak azok sokkal többet, is mint hinnéd. Szólt majd rögzítette a kötél végét.
És, hogy teljes legyen az összkép, kaptam a számba egy műanyag golyót. Amit rögzített a tarkómon. Miközben körbe járt és gyönyörködött a művében. Meg szólalt a telefon, röviden beszélt.
- Most elmegyek de, sietek vissza, majd még fojtatjuk a játékot.
Ki sietett én meg ott maradtam álló fasszal, meg kötözve, mint a húsvéti sonka.
Folyt.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.