Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 26.

Törölt felhasználó
2012. 09. 16. 20:21 | Megjelent: 769x
Emma kelletlenül, gyengén belefújt a nyakában lévő sípba.
- Ennél erősebben, különben az erdőben fog éjszakázni, meztelenül. Na, próbálja újra. - kérte a férfi.
A nő tele szívta a tüdejét, s jó hosszan fújta a sípot.
- Rendben! Tudja, ez egy kacsahívó síp, nem kell félnie, hogy magára szabadít egy nagyvadat. – mondta mosolyogva a férfi.
A nő ezt nem tartotta viccesnek. Félelem ült ki az arcára.
- S mit csináljak az alatta 10 perc alatt, amíg ön eltűnik? – kérdezte kétségbeesetten.
- Hm, szedjen virágokat nekem! – Mondta mosolyogva, miközben homlokon csókolta a nőt, s elindult az útelágazás jobb oldali ösvényén.
- András! – Kiáltott a nő a férfi után, majd odalépett hozzá. – Kérem, találjon ki más játékot, nem érzem jól magamat így, meztelenül, egy ismeretlen erdőben. – mondta szinte remegve.
A férfi szorosan magához ölelte.
- Nem lesz semmi baj. Vigyázok önre, tudja még hátra van 58 nap a szolgálati idejéből, szükségem van önre. Jó a hallása? – kérdezte
- Igen - felelte a nő
- Akkor nem lesz baj. Az első sípszó elhangzása után gyakrabban megfújom majd, hogy hallja merre s milyen távol lehetek. Csak kalkulálja bele a szelet is. Tudja egy kis szellő is elsodorhatja más irányba a síp hangját! – Mondta, miközben már egyre jobban távolodott a nőtől.

Emma kétségbeesetten sóhajtott, miközben a férfi eltűnt a jobboldali ösvényen. Az órájára pillantott.
Tíz perc, végtelen hosszú időnek tűnik.
Körülnézett, virágot nem látott maga körül, de a fák, bokrok tövében hatalmas kb 30cm átmérőjű lapuleveleket annál többet. – Hm, mi lenne, ha ruhát készítenék magamnak lapulevelekből... - gondolta, miközben a lágy szellő sejtelmesen borzolgatta bőrének felületét. Pár perc alatt egy egész nyaláb lapulevelet gyűjtött össze.
Az órára pillantott, majd gyorsan keresett egy fiatal, könnyen hajlítható vékony faágat. Gyors mozdulatokkal szedte le az ágról az összes levelet. Majd elkezdte leszedni az ágról a háncsszövetet. Megpróbálta úgy, hogy minél hosszabb szál maradjon egyben. A nagy buzgalmát a férfi sípszava zavarta meg.
A nő a lapuleveleket és a hosszabb háncsszövetet a hóna alá csapta, s elindult azon az ösvényen, ahol a férfit látta elhaladni. Útközben a letisztított friss nyers illatú vékony faágra elkezdte egyenként felfűzni a lapulevelek húsos szárait. Annyira elfoglalta a ruhakészítés, hogy a feje fölött megszólaló fakopács hangjára úgy összerezzent, hogy kiesett a keze alól az összes lapulevél és háncsszövet.
Leguggolt, hogy összeszedje. A fűszálak és az egyéb aljnövényzet remegve érintették a nő csupasz ülepét.
Lépteit szaporázta. Félt, hogy távol kerül a férfitől, de attól is félt, hogy bárki megláthatja. Ezért a lapulevél szoknya hamar elkészült. Dereka köré terítette, s a nyers faág két végét a háncsszövettel összetekerte.
Kicsit szúrta a bőrét, kicsit viszketett ahogy hozzáért a növény a fenekén az érzékeny bőréhez.
De nem foglalkozott vele.
Menet közben keresett még 2 db lapulevelet s ugyan így készített egy a mellét eltakaró növényruházatot.
Miközben könnyedén lépdelt a bőrsarujában és a lapulevél ruhájában, úgy érezte magát, mint egy eltéved őz, aki keresi az ő szarvasbikáját. Amikor kellően közel hallotta a férfi sípszavát, megnyugodott.
Körülnézett, hogy milyen virágot tudna útközben szedni. De többnyire csak gyermekláncfüvet látott imitt-amott sárgállani. Szedett hát, s koszorút font belőle.

András leült egy piknikező pihenő helynél, ott várta a nőt. Még egyszer megfújta a sípot.
Emma nemsokára megjelent, mint egy erdei tündér, sárga koszorúval a fején.

Hozzászólások (7)

A hozzászólások belépés után olvashatók.