Kérem a láncokat Uram! 25.

A nő bújt volna még a férfihez, de az felállt, s arra kérte, hogy menjen a fürdőbe, szedje rendbe magát, mert hamarosan sétálni indulnak az erdőbe.
András a nappaliban várta Emmát, hajkefével a kezében.
- Jöjjön, ide a kisasztalhoz! - mondta
A nő még el sem helyezkedett rendesen, a férfi már rutinos mozdulatokkal kefélte simára a haját.
Emma izgult, hogy András, szokása szerint megpaskolja majd az érzékeny fenekét.
A férfi a nő gerincén végigvezette a hajkefe nyelét. Amikor közelített a feneke felé, s felemelte a hajkefét, mosolyogva látta, hogy a nő lélegzetvisszafojtva szorítja össze a farpofáit.
- Kérem, lazítsa el a fenekét! –mondta szelíden.
- Nem merem, félek, hogy megpaskol. – mondta a nő izgatottan, miközben még jobban összeszorította a feneke izmait.
Andrásnak tetszett a nő egy csomóba szorult fenekének látványa. Olyan volt, mint egy kemény halványpiros barack.
- Majd csak elfárad egyszer. – mondta a férfi
- Na jó, de könyörgöm, óvatosan paskolja meg. – mondta a nő, miközben kezdte ellazítani az izmait.
A férfi még várt egy kicsit, mosolyogva figyelte, amint az eddig göcsösen összeszorított fenék ellazul, kisimul, kikerekedik.
András letette a hajkefét, s egy hűsítő, bőrnyugtató krémet nyomott a tenyerébe majd lágyan bekrémezte Emma fenekének halványpiros foltjait.
- Felállhat! – mondta a férfi
Emma megkönnyebbülten állt fel az asztalról. Bár titkon vágyott arra, a hajkefe hátlapjával való paskolásra. Maga sem tudta pontosan miért.
András egy nagyméretű sötétkék kockás flanel inget nyújtott át a nőnek.
- Ezt vegye fel kérem!
Emma örömmel vette magára a kissé túlméretezett inget. A férfi odalépett és megigazította. Feltűrte a két ujját, a derekára pedig egy vékony fehér selyemsálat kötött.
Az ing olyan nagy volt, hogy leért a nő combja közepéig.
Ezután András egy bőrsarut tett le a nő lábai elé, majd arra kérte, lépjen bele. Miután Emma beleigazította a lábát, a férfi a lábbeli bőrszíjait a nő bokája köré tekerte, és megkötötte.
- Itt várjon! – mondta András, miután felállt, s kiment a nappaliból.
Pár perc múlva, felszerelkezve jött vissza. Hátizsák, puska.
- Indulhatunk! – mondta a férfi, miközben a kezét nyújtotta a nőnek.
- Vadászni megyünk? – kérdezte mosolyogva a nő?
- Igen, Ön lesz a vad. – felelte viccesen a férfi.
Ahogy elhagyták a vadászlakot, rátértek egy kisebb ösvényre. Egy darabig még hallották a két vadászkutya Athos és Porthos méltatlankodó csaholását.
Kéz a kézben sétáltak az egyre sűrűbb fák közé. Emma még soha nem érezte olyan biztonságban magát, mint András oldalán. Mosolyogva lépdelt a férfi mellett. Nem gondolta volna azt sem, hogy valaha fehérnemű nélkül, egy szál férfi ingben és egy saruban fog a szabadban járkálni.
Kellemesen sütött be a délutáni napsugár a fák lombja között. Némán ballagtak egymás mellett. Mindketten élvezték az erdő nyugalmat árasztó hangulatát.
Egy útelágazáshoz értek. A férfi megállt, letette maga mellé a hátizsákot, majd szembe fordult a nővel.
- Játszani fogunk! Vegye le a ruháját! – mondta a férfi.
Emma nagyot sóhajtva először a sálat kötötte le a derekáról, és nyújtotta át a férfinek. Majd lehajtott fejjel, szomorúan az inget is átnyújtotta.
- Nézzen rám! - szólította fel a férfi, miközben egy fából faragott sípot és egy órát akasztott a nő nyakába.
Majd elővett egy másik kicsit nagyobb, sötétebb fából faragott sípot, s a saját nyakába akasztotta.
- Jól figyeljen rám Emma! – mondta a férfi. Én most itt hagyom önt. 10 perc múlva ezt a síphangot fogja hallani, - mondta, miközben hosszan belefújt a sípjába. Ez egy őzhívó síp. Figyelnie kell arra, hogy a hang melyik irányból jön, s követnie kell. Ne ijedjen meg, csak 10 perc járáskülönbség lesz közöttünk.
A nő összeráncolt szemöldökkel nézett a férfire.
- Kérem, ne hagyjon egyedül, ruha nélkül! – kérlelte a férfit.
- Figyeljen rám! – mondta, miközben kétoldalt megfogta a nő arcát. – Ha ügyes, akkor egy órán belül találkozunk, s megjutalmazom. De ha úgy gondolja, hogy eltévedt, vagy már alig hallja az általam kiadott sípszót, akkor jó hosszasan fújja meg a sípot. – mutatott a nő nyakában lógó sípra. - Szeretném, ha próbaképpen most belefújna. – mondta