Első lecke

Első lecke!
Úrnőm állta a szavát, és a következő hétfőn már a raktárban kezdtem a munkát. Itt valóban sokkal nyugodtabban dolgozhattam, és már nem kellett rettegnem a nők „szájától”. Csupán Úrnőm jött le hozzám néha ellenőrizni, és kiadni az utasításokat. Ilyenkor mindig rövid határozott parancsokkal utasított, mintha nem is történt volna semmi, az előzőző hétvégén. Belém azonban mély nyomot hagytak az akkor történtek. Úrnőm megjelenésekor azonnal erősebben kezdettel verni a szívem. Az utasításait máskor is maradéktalanul végrehajtottam, de most minden szava úgy hatott rám, mint valami szigorú törvény, aminek a legkisebb megszegése is nagyon súlyos büntetést von maga után.

A következő szombaton, időben elindultam, nehogy elkéssek. Így aztán majd’ egy órával előbb értem a házhoz, aminek az ajtaja persze zárva volt. Így várnom kellett és várakozás közben sokat gondolkoztam. Vajon mit akar tőlem az Úrnő? Mit kell majd ma tennem? Mennyire fog ma megverni? Reménykedtem, hogy talán, ha engedelmes leszek, akkor kevesebb verésből megúszom. Nem gondoltam Úrnőmet gonosznak, hiszen végül is segített rajtam. Ha hétvégeken meg is ver, de hét közben azért sokkal könnyebb most nekem. Ezt a verést kibírom, és Ő talán nem mondja el senkinek. És akkor egyszer csak megláttam az autóját közeledni. Éreztem, ahogy megcsuklik a térdem, és a növekvő izgalomtól kiszárad a szám. És amikor odaért, reszkető kézzel nyitottam ki neki a kocsiajtót.
-Csókolom a kezét Úrnőm! -És letérdeltem eléje.
-Szia! Felálhatsz. A csomagtartóból vedd ki a táskát, és hozd utánam. -Ő közben kinyitotta az ajtót, és bement. Én siettem utána.
-Vedd elő a pezsgőt, és tölts egy pohárral! A következőkben neked kell majd italt hozni, amit én előírok!
-Igen Úrnőm.- Töltöttem pezsgőt, odavittem neki, és eléje térdeltem. Úrnőm lenézett rám, és kissé összehúzott szemekkel azt mondta:
-Lehetett volna annyi eszed, hogy megkeresed a tálcát és azon hozod ide!
-Bocsánatot kérek Úrnőm! Idehozom gyorsan, ha megengedi!
-Jól van menj! –Gyorsan visszamentem a tálcáért és úgy vittem oda neki a pohár pezsgőt. Közben leült a fotelba és ott térdeltem eléje. Ekkor elvette a pezsgőt és parancsolt:
- Vetkőzz meztelenre! –Gyorsan levetkőztem és eléje térdeltem.
-Menj és pakolj ki a táskából! Készíts mindent elő, rakd egymás mellé ide a fotelhoz a lovaglópálcát pedig add a kezembe. –Megcsináltam mindent, majd újból eléje térdeltem.
- Állj fel! –Jött az újabb parancs. Felálltam, Úrnőm pedig a pezsgőjét kortyolgatva mustrált. Azután lovaglópálcájával felemelte a lankadt farkamat és azt mondta.
- Tudod, hogy ez nagyon kicsi?! –Hirtelen elvörösödtem, fejemet lehajtottam, és úgy mondtam egész halkan.
- Igen Úrnőm. –Hirtelen felcsattant.
- Nézz rám, és érthetően beszélj!
-Igen Úrnőm, tudom, hogy kicsi a farkam… -Úrnőm azonban továbbra is mérgesen mondta:
- Félénk vagy. A férfiasságod kicsi. Mi kell még, hogy megértsd, te nem férfi vagy, hanem szolga. Hasznára lehetsz egy nőnek szolgaként. De ehhez egyszer, s mindenkorra el kell fogadnod, hogy szolga vagy. A kis pöcsöd, csupán arra való, hogy lássam, amikor fel vagy izgulva, és néha megengedjem, hogy maszturbálj. Szinte a sírás fojtogatott a szavai hatására, de nem ellenkeztem, valahol úgy éreztem igaza van.
- Igenis Úrnőm elfogadom, hogy szolga vagyok.
- Jól van. Add ide a korbácsot, és hajolj rá az asztalra! –Megtettem mindent. Úrnőm ismét odabilincselt, és megkorbácsolt. Nagyon fájt, hiszen még a múltkori verés nyoma sem múlt el egészen. Mégis valahogy egy kicsit könnyebben viseltem már, elfogadtam, hogy szolga vagyok, és… tulajdonképpen régen is megkorbácsolták a szolgákat… és senki nem rökönyödött meg rajta. Azért jó volt amikor végre abbahagyta, és eloldozott.
- Egy kicsit átismételjük a múlt alkalommal tanultakat. – Újra le kellett térdelnem, és vetítés következett. Szerencsére, csak egy két karcsú nőt mutatott, utána csak telteket, így csak néhány pálcaütést kaptam. A telt nők látványától pedig azonnal ágaskodni kezdett a farkam. Ekkor lekapcsolta a vetítőt és bekötötte a szememet. Utána az ágyra kellett feküdnöm hanyatt, kezeimet magam mellé kellett tennem, Úrnőm pedig mellém ült egy székre, majd hamarosan éreztem a lovaglópálcát a combomon. Ekkor összerezzentem, de szerencsére nem ütött. Kis idő után megszólalt.
- Most pedig jól figyelj! Te szolga vagy, és én vagyok az Úrnőd.
- Igen Úrnőm. Megértettem.
- Jól van. Most pedig a kezemet fogod csókolgatni. –Éreztem amint a keze a számhoz ér. Azonnal csókolgatni kezdtem, majd később megparancsolta, hogy nyalogassam. Engedelmesen és odaadóan nyaltam a kezét, az ujjait, a tenyerét, amit éppen a számhoz érintett.
-Jól van. Most pedig, ha szépen nyalogatod a kezemet, megengedem, hogy maszturbálj.- Egyik kezemmel lenyúltam, és maszturbálni kezdtem. Közben nyaltam a kezét, ujjait többször belenyomta a számba, sokszor egész mélyen. Én igyekeztem a nyelvemmel ott bent is folyamatosan körbe-körbe nyalni az ujjait. Közben persze egyre jobban felizgultam, ahogy maszturbáltam, és lihegve nyaltam Úrnőm kezét. Ám ekkor hirtelen elkapta a számtól a kezét, és lesújtott a pálcával.
- Elég! –Azonnal, szinte megmerevedtem, nem értettem mi történt. Nem láttam az arcát, mivel be volt kötve a szemem, nem láttam mi történik, csak vártam remegve a folytatást. Ekkor újabb ütést kaptam, azután még egyet. Nem értettem mi történt. Úrnőm pedig rövid várakozás után ismét lesújtott. Nagyokat ütött, én pedig reszkettem a félelemtől és a kétségbeeséstől. Mivel haragíthattam meg Úrnőmet? Mit csináltam, amit nem szabad? És ekkor végre megszólalt. Hangja félelmetesen hangzott.
- Tanuld meg szolga, hogy az Úrnőd vagyok. Tőlem függ, hogy élvezetben, vagy kínban van részed. Csakis és kizárólag tőlem. Az én pillanatnyi hangulatomtól. Tanuld meg! Az én szeszélyeimtől függ a te élvezeted, vagy kínod. Megértetted?
-Igen Úrnőm! Szavai meg is nyugtattak kissé de meg is rémítettek. Alázatos voltam, engedelmes, és mégis megvert, csak mert olyan kedve volt. De nem tudtam mit tenni. Remegő hangon hozzátettem.
-Úrnőm! Kérem…! Mondja meg…mit tehetnék…mit kell tennem, hogy Ön jókedvű és elégedett legyen…bármit megteszek…Úrnőm… bármit.
- Jól van szolga. Először is megengedtem, hogy maszturbálj, mert élvezem ahogy felizgulva lihegve nyalod a kezemet. De ne felejtsd el ha azt mondom elég, akkor azonnal abbahagyod. És még egy fontos dolog. A múltkor engedtem, hogy elélvezz. De egy fegyelmezett szolgának ezt nem engedélyezem ilyenkor. Szórakoztató amikor fel vagy izgulva, de a vágyad undorító mocskával meg ne próbáld beszennyezni ezt a házat! A sarokban lesz neked kijelölve egy hely ahol elélvezhetsz, ha úgy tartja kedvem, és onnan is természetesen feltakarítod.
- Igen Úrnőm.
- Most pedig folytatjuk a nevelésedet. Ma olyan furcsa felemás hangulatban vagyok. Ma ehhez kell alkalmazkodnod. Ha engedem, hogy nyald a kezemet, az azt jelenti, hogy jó kedvem van. Ha megverlek, az értelemszerűen az ellenkezőjét jelzi. És akkor újból ütni kezdett. Nem ütött olyan erőset mint az előbb, de alaposan elverte a hasamat és a combjaimat is. Nagyon fájt már mindenem amikor hirtelen a kezét éreztem a számnál. Azonnal nyalni kezdtem. Próbáltam, a fejemet feljebb emelni, hogy minél jobban nyalhassam. Azután eszembe jutott, hogy azt mondta, szórakoztatja, ahogy maszturbálok, ezért elkezdtem húzogatni a farkamat. Furcsa, de az átélt kínok után is egész hamar felizgultam. Hamarosan abba is kellett hagynom, nehogy elélvezzek. Közben folyamatosan nyaltam a kezét. Egy idő után ismét parancsolt.
- Elég! –És már csattant is a pálca. Iszonyú volt, de már nem gondolkodtam, mit vétettem. Tudtam, hogy Úrnőm hangulatától függ, hogy mi történik velem, és csak abban bíztam, hogy elégedett lesz velem, és ettől jó kedve lesz. Engedelmesen tűrtem a verést. Hamarosan ismét megengedte, hogy nyaljam a kezét, és persze maszturbáljak. Aztán ismét verés következett. Egyre gyakrabban és egyre sűrűbben váltott, és én úgy éreztem, megőrülök. A végén, többször összekeverte a hatásokat, és egyszerre kellett nyalnom a kezét és közben a másik kezével ütött. Szinte már azt sem tudtam, hol vagyok, amikor végre abbahagyta. Levette a szememről a kötést. A hirtelen fény elvakított, de azután lassan kitisztult a látásom, és megpillantottam Úrnőmet. Figyeltem az arcát, hogy vajon le tudok-e valamit olvasni róla, vajon mi vár még rám. Arcán alig látható mosoly volt, ami kicsit megnyugtatott. Ekkor hátat fordított nekem, és legnagyobb meglepetésemre levette a szoknyáját. Erős vastag combjain, fekete harisnyát viselt. Hirtelen el is felejtettem, hogy hol vagyok, magamról megfelejtkezve bámultam Úrnőm lábait. Legszívesebben mögéje térdeltem volna, és combjait egyenként magamhoz ölelve símogatva, csókolgatva kényeztettem volna. Ekkor felém fordult. Fejemet gyorsan visszatettem az ágyra, de a szemem sarkából próbáltam megnézni a lábait elölről is. Mindig is vonzottak a női combok, és most, dacára annak, hogy kiszolgáltatott voltam, azonnal felizgultam, a látványtól. Hozzá sem mertem érni a farkamhoz, mert úgy éreztem, azonnal elélveznék. Bár nem tudtam, Úrnőm mit akar, de a gondolat, hogy talán megérinthetem, vagy megcsókolhatom a combját, iszonyatosan felizgatott. Valahogy az egész életem során eddig elfojtott vágyak, mind a felszínre törtek. Úrnőm csak egy pillantást vetett meredező farkamra, majd rám nézett és elmosolyodott. Ha akartam, sem tudtam volna eltitkolni előle, mit érzek. Gyors levegővételeim, nyitott szám, és ahogy néztem Őt elárultak mindent. Ekkor lágyan megsimogatta az arcomat, és megkérdezte:
- Nagyon kívánsz igaz?
- Igen Úrnőm! …Bocsánat… Nem tudom, hogy szabad-e de nagyon kívánom magát…Annyira szépek a lábai….
- Jól van. Ha majd olyan kedvem lesz, megengedem, hogy csókolgasd őket. – A boldogságtól, hogy életemben először megcsókolhatom egy nő combjait, szinte elájultam.
- Ó Úrnőm, ha ezt megengedi, én mindent megteszek amit parancsol…szolgálni fogom magát…önként…és…és bármit megteszek…bármit…
- Jól van szolga. Nos most azonban valami máshoz lenne kedvem.
- Parancsoljon Úrnőm, mindent megteszek..
- Hogy alázatodat, és engedelmességedet bizonyítsd, ki fogod nyalni a fenekemet. – Meglepődtem, de még végig sem gondoltam, már válaszoltam is.
- Igen Úrnőm. –Ekkor ismét hátat fordított nekem, és levetette a bugyiját is. Bennem, harcoltak egymással az érzelmek. Egyrészt a tudat, hogy hamarosan valakinek a fenekét kell kinyalnom, másrészt a látvány amint Úrnőm fenekét megláttam. És, amennyiben ez egyáltalán lehetséges, fenekének érintésére még a lábainál is jobban vágytam. Ekkor nekem háttal fölém térdelt az ágyra. Kezeimet magam mellé kellett tennem, hogy lábai elférjenek. Pedig majd’ meg őrültem azért, hogy akár a fenekét, akár a lábait megsimogassam. Feneke pedig ott volt már egészen a fejem fölött. A látvány félelmetes volt, de izgató is. És ekkor szép lassan rám ereszkedett. Érezve, amint rám nehezedik, ismét éreztem, hogy milyen kiszolgáltatott vagyok, hiszen meg is fullaszthat, ha rám nehezedik. És ekkor teljesen megadtam magam. Nyalni kezdtem a fenekét, és semmi nem érdekelt. Nyaltam és nyaltam. Életemben sosem érzett ízeket, és illatokat tapasztaltam, de egyik sem volt rám hatással. Szégyent sem éreztem már, csak a Úrnőm hatalmas fenekét, amint ellentmondást nem tűrve nehezedik rám, és nyaltam mélyen és odaadóan. Nem tudom, mennyi ideig nyaltam Úrnőmet, időérzékem már régen cserbenhagyott, de egy idő után felemelkedett rólam, és leszállt. Felvette a bugyiját (sajnos) majd a szoknyáját is. Így nem gyönyörködhettem benne tovább, majd megszólalt.
- Jól van szolga. Most bemehetsz a sarokba és maszturbálhatsz. Talán soha életemben ilyen hálás nem voltam senkinek. A sarokba térdeltem, Úrnőm, pedig elém állt, és megparancsolta.
- Miközben maszturbálsz, folyamatosan mondogatod „Úrnőm, a szolgád vagyok.”! – Nem kellett sokszor kimondanom, mert nagyon fel voltam izgulva. És persze ezt mondani sem esett nehezemre, hiszen nagyon hálás voltam Úrnőmnek. Néhány húzás után hatalmasat élveztem. Farkamat szorosan a hasamhoz nyomtam, így élvezetem gyümölcse a hasamra és a kezemre folyt. Mivel meztelen voltam, nem tudtam semmibe sem beletörölni, így a combomba töröltem a kezemről. Persze néhány csepp így is lecsöppent, de azt ahogy a múltkor feltöröltem. Alázatosan és szépen megköszöntem Úrnőmnek, a mai napot. Bár a fenekem, továbbra is sajgott az ütéseitől, de mégiscsak a legtitkosabb álmomat, vágyamat valósította meg Úrnőm. Eléje térdeltem, és megkérdeztem.
- Úrnőm! Ugye eljöhetek a jövő héten is!
- Eljöhetsz. De nem élvezhetsz majd minden alkalommal. Ne felejtsd el, hogy a találkozásunk azért van, hogy én élvezzem, az történik amit én mondok.
- Igen Úrnőm. – Akkor felöltözhettem és hazamehettem. Újabb élménnyel tértem haza, és éreztem, hogy a mai nap ismét hatalmas változást hozott életemben. Kinyaltam Úrnőm fenekét, és tudtam, hogy máskor is meg fogom tenni.


Ezt a történetet szintén az én csodálatos Úrnőmnek ajánlom!

Boldog vagyok, hogy én, éppen én, aki kis porszem vagyok, engem ér az a boldogság, hogy Úrnőm csodálatos combjait megcsókolhatom.

szolgav