Cs. története XXVIII.

Cs. széles mosollyal válaszolt.

- Megbocsátok, hiszen ez csak természetes!

Suzy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta a választ, de Cs. tovább folytatta a gondolatot.

- Viszont a saját érdekedben, Kedves, kénytelen vagyok javítani a nevelésed eddigi
színvonalán. Lásd be, nem adhatlak oda az Uramnak ilyen neveletlen állapotban!
- Vetkőzz!

Suzy arcáról lassan kezdett lefagyni a mosoly. Sejtette, hogy ezúttal túl messzire ment.
Úgy döntött, nem rontja tovább a helyzetét, lesütötte a szemét és szépen egymás után levette magáról azt a néhány ruhadarabot, ami olyan keveset takart és oly sokat mutatott meg, akkurátusan összehajtotta őket, lerakta egy kis kupacba, aztán, még mindig lesütött szemmel megállt előttünk, teljesen meztelenül.

Ha azt hitte, ezzel meghatja úrnőjét, bizony komolyat tévedett. A Kedves arcszíne ugyan már elérte a normálisnak mondható vörös-arányt - mély padlizsánszínből lassan visszaváltozott pirospozsgássá – de ez nem tükrözte híven a belső folyamatokat.
Úgy döntött, mielőtt megbünteti – és a nádpálcából ítélve nem valami alibi-büntetésre gondolt – alaposan meg is alázza a kis engedetlent.

- Megfordulni, lábakat szét, bokafogás!

A hangjából és a gesztusaiból ítélve a birkenaui láger-személyzet komoly veszteséget mondhatott magáénak azzal, hogy Cs. nem tartozott közéjük …
A hátamon az eddig edzést tartó hideg most olimpiai rövidtávfutásba kezdett.
Suzy engedelmesen végrehajtotta az utasítást – és így minden, igazán érdekes alkatrésze teljesen kitárva kellette magát nekünk. Kifejezetten ínycsiklandozó látvány volt …
A Kedves azonban nem érte be ennyivel. Odalépett hozzá és az ujját minden teketória nélkül mélyen belenyomta az ánuszába. Aztán kihúzta és mélységes műfelháborodással felhördült.

- Mocskos vagy! Nem tisztítottad meg magad, te nyomorult kis ringyó!
- De igen, Úrnőm! Ahogy parancsolta, beöntést adtam magamnak …
- És megint! Harmadszor is a szavamba vágtál! Ezt már nem is hiszem el!

Suzy megadóan ejtette le a fejét. Érezte, itt szép talán lehet, de okos biztosan nem, bármit mond, vagy csinál, csak a helyzetét súlyosbítja.
A megadás azonban – lett légyen bármilyen látványos is – nem csillapította a drágám bosszúvágyát.
Őszintén szólva azt hiszem, kezdett belelendülni a dologba és már élvezte is.
Szándékosan olyan közel hajolt Suzy alfeléhez, hogy az érezze a leheletét a bőrén. Aztán a körme hegyével belecsípett a finom bőrbe, közvetlenül a nagyajkak mellett, a combhajlatában. A csípés érzete nagyon hasonló ahhoz, mint amikor egy szőrszálat húznak ki.

- Nem hiszek a szememnek! Szőrös, mint egy majom!
- Uram, ÉN kérem a bocsánatát, amiért ezt a nőstény gorillát a figyelmébe ajánlottam!

Suzy egyre összébb ment, mintha egy guminőből valaki kihúzta volna a dugót.
Cs. megkerülte, a hajába markolva felemelte a mélyen lelógatott fejét és sziszegve mondta:

- Tehát az eddigi pofátlanságot megtetézted azzal, hogy mocskosan, szőrösen jöttél
hozzám, mi több ENGEM is megaláztál az Uram előtt ezzel!
- Uram Isten, mit gondolhat most rólam?!

Nehezen álltam meg, hogy fel ne röhögjek, annyira vidám volt ez a rögtönzött kis színielőadás – Suzy azonban, mint szereplő, láthatóan komolyan vette.

- Könyörgök, Úrnőm! Nem volt szándékos! Legalább ezt ne … - elhalt a hangja. (folyt.köv.)