G...

Alig várom már, hogy legközelebb is találkozzunk.
Akárhogy küzdök ellened, mindig erősebb vagy nálam, és ezt szeretem. Imádom, amikor lefogsz, amikor bármit teszek, tudom, hogy nincs menekvés. Kikötsz, hogy mozdulni se bírjak, épp hogy a fejemet tudom csak felemelni. És elkezdesz ütni. Minden egyes ütés fáj, de élvezem, tudom, hogy tetszik ahogy szenvedek. Egyre jobban nyöszörgök, ahogy nagyobbakat ütsz. Először a korbáccsal kezded. Istenien áll a kezedben, az első pár ütés még kellemes, még simogatsz is egy kicsit a bőrszíjakkal. Aztán egyre jobban belejössz, de még mindig nem fáj eléggé. Megunod a játékot, megkeresed az öved. Nagyokat csattan a bőrömön a szürke szíj, de még mindig nagyobb a hangja, mint az ütés. Sejtem már, hogy tiszta piros a fenekem, te egyre nagyobbakat csapsz rá, fájnak, próbálok szabadulni, nyöszörgök, hisztizek, de te csak ütsz vég nélkül. Aztán előveszed a lovaglópálcát. De előtte, csak hogy biztos legyél a dolgodban, felteszed a csipeszeket a mellemre. Tudod, hogy utálom őket, hogy nagyon fáj, mert rettentő érzékenyek a mellbimbóim, főleg, hogy játszottál már velük nemrég. Nagyokat suhintasz a pálcával a levegőbe, minden egyes hangtól összerezzenek. Nyöszörgök, dünnyögök, tudom, hogy fájni fog. Benyúlsz a lábaim közé, érzed, hogy tiszta nedves vagyok. Lebuktam, de sebaj, mosolygunk mind a ketten. És akkor hirtelen rávágsz a seggemre. Hatalmasat csattan, csíp, éget, de nem is tudom, hogy a mellem fáj jobban, vagy a popsimon az ütés. Kapok még 10-et, persze mindenkét oldalra, nekem kell számolnom, jó hangosan. A 20. után abbahagyod, könyörgök, hogy vedd le a csipeszeket. Te simogatsz, csókolgatod a hátam, nyakam, és egy határozott mozdulattal egyszerre leveszed mindkettőt. Ahogy áramlik beléjük vissza a vér, elviselhetetlen lesz a fájdalom, megmarkolod mintkét cicim, kellemesen hűvös a kezed, és halkan a fülembe súgod, hogy csssssss.....
Imádom, amikor ezt csinálod. Sokkal jobban bírok mindent, ha közben gyakran hozzámérsz, és hallom a hangod.
Kiengeded a köteleket, végre kinyújthatom a végtagjaim. Lefektetsz a hátamra, megcsókolsz, szétnyitod a lábam, és elkezdesz simogatni. Szép lassan haladsz lefelé a kezeddel. Amikor a puncimhoz érsz, óvatosan belém nyomod két ujjad. Elkezded mozgatni őket, egyre gyorsabban. Már épp elélveznék, amikor hirtelen kirántod belőlem, és ráütsz a csiklómra. Váratlanul ér a fájdalom, összerándulok teljes testemben, de te ismét szétfeszíted a lábaim és folytatod amit elkezdtél. Addig játszod ezt a játékot, amíg az őrület határára nem kergetsz és csak akkog hagysz elélvezni. Hatalmas orgazmusokat okozol, és látom rajtad, hogy te is élvezed. Megfordítasz, térdelek előtted, nézek rád, nézem a szemed, próbálom kitalálni, hogy mire gondolsz. Közelebb jössz, a kezeim hátrabilincseled. Elkapod a hajam, hátrahúzod a fejem, és megcsókolsz- Közben a mellbimbóimat gyötröd, fáj, próbálok hátrébb kúszni, de nem engeded. Elém állsz, és hagyod, hadd kényeztesselek. El sem tudod képzelni, mennyire jó érzés, ha a számban vagy. Finoman dugod a szám, nyalom a heréid, fel-le jár a nyelvem a farkadon. Lehajolsz, kinyalom a popsid, és közben élvezem a hangod. Visszateszed a farkad a számba, bekapom tövig, te hirtelen elkapod a nyakam, pont a kezedbe illik. Nem kapok levegőt, bizsereg az agyam, tövig bennem vagy fuldoklok, nyelnem kéne, egyszerre rettenetes és egyszerre isteni érzés, amit okozol, elengeded a torkom, kihúzod a farkad, végre levegőhöz jutok, de nem hagysz sokat lihegni, máris újra tövig bennem vagy, és elkezded dugni a torkom. Elengeded a kezeim, már azokkal is tudlak kényeztetni. Szorosan fogom az én kedvenc péniszemet, pont a szám alatt, kicsit csavargatom, húzogatom és közben folyamatosan mozog a nyelvem is. A másik kezemmel a heréid masszírozom, látom, hogy nem jársz már messze.
Lenyomod a hátam, mögém állsz, én pucsítok neked. Érzem, ahogy síkosítót kensz a popsimra, és már tolod is be a farkad. Teljesen belém tolod, és min még soha, annyira hevesen dugsz meg hátulról. Nem érdekel, hogy mi van velem, ennél finomabb szoktál lenni, az első orgazmusom után pedig úgy bevadulsz, hogy alig ismerek rád. Teleélvezed a popsim, üvöltesz az élvezettől, imádom a hangod, kiszállsz belőlem, és rögtön feltérdeltetsz ismét. Lenyomod a hátam, a popsim még jobban kiemelkedik, és te ismét a hátam mögé kerülsz.
Nem látlak, meg is lepődök, amikor a nádpálca csattan a popsimon, észre sem vettem, hogy odakészítetted.
Nagyon csíp, nem kicsit ütöttél, automatikusan odakapok a kezemmel.
Rám parancsolsz, hogy vigyem el a kezem. Megteszem, amit kérsz, de a következő ütésnél megint odanyúlok, eldőlök, ekkorákat még nem kaptam soha. Felrángatsz, és még 5 hatalmasat kapok. Minden ütés után ledőlök, megfogom a popsim, próbálok menekülni még mindig. Látom rajtad, hogy bosszant a dolog, de persze tudom, hogy csak játék az egész. Felállítasz a hajamnál fogva, rábilincselsz az asztalra, többé esélyes sincs, hogy hátranyúljak. És elkezdesz ütni. Nincs bemelegítés, nincs simogatás, nincs halk suttogás, csak ütsz. Nem tudom, hogy mikor lesz vége, nem tudom, hogy még mennyit kell kibírnom. Minden csapás rettenetesen csíp, nem hiszem, hogy ki fogok bírni még többet. Könyörgök, hogy hagyd abba, de te csak annyit mondasz, hogy "tudod, hogy nem fogom. Még nem." És ütsz tovább. Üvöltök, de senki sem hallhatja meg. Könyörgök tovább, fenyegetőzök, tiporgok, hisztizek ahogy csak tudok. Rám szólsz, hogy hagyjam abba. Próbálom is, ki is bírok egy ütés üvöltés nélkül, de a másodiknál már ismét nyögök, a harmadiknál pedig sikítok ismét. Már nem akarok ilyet játszani, nagyon fáj, biztos hurkás már a popsim, de te nem foglalkozol vele. Előveszem a normál hangom, kérlellek, nincs már benne semmi erotikus felhang, csak tényleg azt akarom, hogy legyen vége. A neveden szólítalak, de nem hat meg. Még 10 ütés bírok ki, persze végigordítom az egészet. Nem bírom tovább, sírni kezdek, zokogok, úgy könyörgök, hogy fejezd már be. Kapok még ötöt. Majd szólsz, hogy már csak egy van. Nem akarom, kérdezed, hogy mehet-e. Én sírva mondom, kérlek, hogy ne, de tudom, hogy nem fog érdekelni.
Az utolsó ütés akkora, hogy majd' elájulok. És akkor hirtelen abbahagyod. Bekened a popsim, csíp, fáj az is, ahogy finoman hozzámérsz, Én még mindig sírok, nem értem, hogy hogy tehetted ezt velem, tudom, hogy én kértem, de akkor sem gondoltam, hogy ennyire kegyetlen tudsz lenni.
Elengedsz, felállítasz, átölelsz, csókolgatsz, ahol csak bírsz. lefekszünk, én persze a hasamra, nem hiszem, hogy le tudnám tenni a popsim bárhova is. Szépen lassan megnyugszom, ahogy simogatod a fejem és a hátam. Amikor abbahagyom a sírást, és ismét nevetek, felállsz, lefényképezed a popsim, és együtt nézegetjük a képet. Jó munkát végeztél, vörös az egész, mindenhol hurkák, jó pár napig nehézkesnek tűnik az ülés.
Jó szorosan magadhoz húzol ezek után, és el sem engedsz egészen reggelig :)