Kirándulás 5

Vasárnap van, délután indulunk haza, úgy beszéltük meg kedvesemmel. De én délelőtt lementem a faluba meg hallgatni a misét, na meg persze utána beülni picit a presszóba. Hívtam Zsuzsikámat is de ő azt mondta inkább otthon marad, pakolgat picit, meg csinál egy kis ebédet. A délelőtt gyorsan elszállt. A presszóban meg ittunk pár sört új ismerőseimmel, majd hazafelé indultam. Persze menetközben azt is ki találtam, mivel üthetnénk el az időt, míg indulunk vissza a városba. Ahogy beléptem a nappaliba sült csirkecomb illata lengte be az egész lakást. Kedvesem sürgött, forgott, tálalt éppen az ebédlő asztalra. Én pedig elő adtam a történetet, ami persze nem volt igaz. Hogy találkoztam Lacival és Katival, és meg ígérték, fel ugranak délután elköszönni. Ők itt laknak a hegyekbe, nagyon szimpatikus házaspár, esténként együtt szoktunk bólingozni. Kedvesem örült a hírnek így legalább pletyizhet még egy utolsót Katival.
Leültünk a szépen meg terített asztalhoz, neki láttunk az ebédnek. Én pedig három falat után nagy mérgesen levágtam a villát az asztalra.
- Már ezt sem tudod meg csinálni! Sós mint a hering. Mit képzelsz te szuka! Kiabáltam mérgesen.
Feleségem ki kerekedett nagy szemekkel meglepődve nézett.
- Álj fel az asztaltól szuka, ezért büntetést érdemelsz! Vetkőzz meztelenre, és ide elém térdre! Közben én fel álltam és mutattam jobb kezemmel a nappali közepére.
- De drágám, vendégek jönnek! Szólt meg lepődve.
- Legalább meg látják, hogy bánik egy igazi férfi a feleségével. Most pedig azonnal teljesícsd a parancsomat! Ha még egy szót szólsz, dupla büntetést kapsz.
Látszott rajta félt, még vagy egy percet mielőtt fel állt és szemlesütve vetkőzni kezdett, lassan komótosan bújt ki ruháiból. Mikor már meztelen volt, esdeklő szemekkel rám nézett, de hiába. Pálcával a kezemben intettem a nappali közepére. Letérdelt előttem, majd kezeire támaszkodva várta a büntetést. Amit meg is kapott nagyon hamar. A pálcával végig simítottam a kerek fenekén, tetszett neki, mert még pucsított is egy kicsit. Majd tiszta erőből rá húztam hármat egymás után. Hatalmasat üvöltött a hirtelen fájdalomtól, hátra nyúlt volna,de rá csaptam a kezére és rögtön visszaállt az eredeti pozícióba.
- Az én rabszolgám vagy, és ha én úgy akarom a faluban a főtéren vetkőztetlek meztelenre, azt csinálok a hitvány testeddel amit csak akarok, meg értetted?
Kiabáltam mérgesen.
- Igen uram. Szólt szipogva.
- Akkor indulás négykézláb az udvar közepére.
Mikor ki értünk fel akart állni de nem engedtem.
- Maradj csak négykézláb, várj meg rögtön jövök. Persze nem siettem, szépen összepakoltam amire szükség lehet, ki hordtam a nagy fa tövébe. Mikor kábé fél óra is el telt. Kezelésbe vettem ismét kedvesemet. A melleit meg maszíroztam, mikor a bimbók megkeményedtek. Rá tettem egy, egy csipeszt, majd a csipeszekre harangokat akasztottam.
- A játék a következő, fél óra alatt, ahányszor meg szólal a harang hangossan számolod. A végén a kapott eredményt rád verem az ötméteres csikós ostorral. De lehet, hogy addigra meg érkeznek a vendégeink és még közönségünk is lesz.
- Könyörgöm uram, kegyelmezzen, ne alázzon meg ennyire.
- Csönd legyen, te a harangokkal foglalkozz.
Majd nagyobb terpeszbe parancsoltam a lábait, és kezelésbe vettem a húsos puncit. Ahogy benyúltam a szemérem ajkak közé nem is csodálkoztam, hogy tiszta lucsok. A félelem, hogy ismerősök előtt ilyen kényelmetlen helyzetbe hozom, meg tette a hatását. Szinte remegett úgy élvezett miközben simogattam, izgattam. Hát játszottam kedvem szerint, keményebben, vagy éppen lágyan simogattam, vagy két ujjam közé fogva meg szorítottam a duzzadt csiklót. Kedvesem nyögött, sikított, és számolt. De az idő gyorsan fogyott, az én szukám jobban bírta, mint amire én számítottam. Így hát újra kézbe vettem a pálcát, és a fenék vágatát vettem kezelésbe. Jól sejtettem minden egyes ütésre egy harangszó volt a válasz. Mire le tellt a fél óra ötvenszer szólalt meg a harang. Kedvesem könyörgött, ez nagyon sok és nem fogja kibírni. De én kemény voltam és hajthatatlan.
Lábait egy terpesztő rúdhoz kötöztem jó nagy terpeszbe. Majd felhúztam a kiszemelt faágra. Fejjel lefelé lógott a kezeit két sátorcövekhez kötöttem. Kedvenc vibrátorral pedig kezelésbe vettem a puncit. A lucskos pinába könnyedén mozgattam ki, és be. Kedvesem vonaglott, sikított és egy hatalmasat élvezett. A vibrátort nem vettem ki a lüktető pinából, dobozragasztóval hozzá kötöttem egy seprű nyelet amit fent rögzítettem a bokáit szét feszítő rúdhoz. Így nem tudott ki esni akár, hogy vergődött. Majd makszimumra állítottam, kedvesem rögtön rángatózni kezdett. Én közben kellő távolságba álltam és lecsaptam a hosszú ostorral. Nem ütöttem erőseket, ezzel az ostorral nem is kellett, mert ahogy rá tekeredett a testére mindig a vége csípett. Arra pedig vigyáztam, hogy mindig máshol találjam el. Minden ütésnél pozíciót váltottam, szóval körbe jártam és közben ütöttem. Így az ostor hegye mindig máshol csattant, hol a fenekén, a hátán, vagy a melleken. Persze minden csattanás után hangos visítás volt a válasz. Mire a huszadikat rá mértem kedvesem háromszor elélvezett. A pinából folyó nedve patakként folyt a hasán végig le a két melle között. Egy kis szünetet tartottam a huszadik után, a szép testén vizszintes vörös csíkok futottak. Rángatózott könyörgött, fojt a könnye, de közben élvezet hullámok rázták a testét. Lágyan meg símogattam ezt a gyönyörű testet, simogattam a hátát, a hasát, a kemény melleit, csókolgattam. Azt akartam, hogy érezze mennyire szeretem, sajnáltam a szenvedésért, de ezt élvezi, most azt kiáltja elég. De ha itt abbahagyom és később mikkor lenyugszik a teste csak a szemrehányást kapom, hogy miért nem gyötörtem még. Hát meg keményítettem magam és felvettem az ostort, fojtattam a büntetés kiszabását. A negyvenedik ütésnél kedvesem elájult. Levettem a fáról, ölbe vettem és bevittem a nappaliba. Miközben krémeztem a testét fel ébredt.
- A vendégek jöttek? Ez volt az első kérdése.
Én pedig csak rá mosolyogtam.
- Te szemét! És keményen hasba bokszolt.