Smaragdrózsa 4. rész

Ada csobogó víz hangjaira ébredt. Lustán nyújtózott. Egyedül volt az ágyban. Most vette csak észre, hogy a szoba egyik falán levő hatalmas tükör tulajdonképpen egy tolóajtó. Most félig eltolva látta, és mögüle hallotta a csobogást. A félig felhúzott redőnyön melengetően kúszott be az ébredező tavaszi napsütés. A lány komoly kísértést érzett, hogy az ajtóhoz lopakodjon, és meglesse a férfit. Eddig csak ruhában látta, vagy bekötött szemmel érezhette a testét. De valami mégis visszatartotta. Hasra fordult inkább, és felidézte az előző estét. Izmain érezte a feszítés hatását, a fenekelés miatt kicsit érzékeny volt a bőre, és ezek a fájdalmak olyan intenzíven idézték fel a gyönyört, hogy érezte, megint nedvesedni kezd. Kíváncsi volt, mára mit tartogat neki a férfi. Becsukott szemmel, mosollyal az arcán szinte lebegett, mikor a férfi leült mellé az ágyra. Ada orrát először a férfias, friss illat csapta meg, aztán érezte a férfi kezét a hátán. Ákos felé fordította a fejét, aki kisimította hosszú haját az arcából.
- Jól aludtál, kedvesem? –kérdezte.
- Nagyon. –felelte Ada, és lassan, macskásan az oldalára fordult, hogy a férfi csupasz testéhez simulhasson.
Ákos teljesen meztelen volt. Ada leplezetlen csodálattal bámulta. Elképesztően jóképű volt. Markáns, de mégis kölykös vonásai sokkal fiatalabbnak mutatták a koránál, félhosszú sötét haja vizesen csillogott. A szeme most egészen zöldnek látszott. Széles vállán és mellkasán vízcseppek ültek. A lány tekintete követte a férfi lapos hasán kúszó keskeny sötét csíkot, megállapodott az ágyékán. A férfi vesszője most viszonylagos nyugalomban pihent. Ada érezte, hogy a teste forrósodni kezd. Szíve szerint megfogta volna, hogy a szájába vegye, és becézgesse. De Ákosnak más tervei voltak.
- Készítettem fürdővizet neked, mindent megtalálsz, azonnal jövök. – szólt, és kiment a szobából.
Ada felkelt, és a fürdőbe ment. Futó pillantást vetett a tükörképére, míg feltűzte a haját. Egy kisimult, elégedett, boldog arc mosolygott vissza rá.
Befeküdt a kád vízbe, pont ilyen melegen szerette. Citrom és bergamott illatát érezte. Jólesően elnyúlt. Pár perc telhetett csak el, mikor meghallotta a férfi lépteit. Ákos a kád szélére ült, végigsimogatta tekintetével a lány testét.
- Szeretném látni, hogy szerzel örömöt magadnak! – szólt.
Ada inkább vágyott volna a férfi érintésére, de kezei engedelmesen indultak el saját testén. Tenyerébe fogta melleit, mellbimbóit két ujja között morzsolgatta, aztán ráhajolt és nyelvével körözött a bimbó körül. Egyik tenyerét a szeméremdombjára simította, és ujjaival megkereste a csiklóját. Két középső ujját becsúsztatta nedvesedő hüvelyébe, megkereste a legérzékenyebb területet. Kicsit zavarban volt, de ahogy a férfira nézett, és látta elégedett mosolyát, egészen ellazult. Széttárta combjait, és folytatta a játékot. Csiklója egészen megduzzadt, és lüktetett, csípője ütemesen mozgott. Tekintetét a férfiéba fúrta, élvezte, ahogy nézi. Ahogy egyre közeledett a csúcshoz, lélegzete akadozott, érezte, hogy arca kipirul. A férfi csak erre várt. Felállt.
- Állj meg, emeld ki a csípőd, és kínáld fel a csiklód nekem! – utasította a lányt.
Ada megtette, miközben majdnem szétrobbant a sürgető vágytól.
- Most! – jött az utasítás, és már érezte, ahogy a férfi pontosan a csiklójára vizel. A lánynak ideje sem volt meglepődni a helyzet furaságán, kirobbant belőle a gyönyör. A meleg, erős sugár befejezte, amit ő elkezdett. Teste megfeszült és átadta magát az élvezetnek.
A férfi lehajolt hozzá, és megcsókolta. – Fejezd be a fürdést! –mondta, és kiment a fürdőből.

Ada gyorsan végzett, minél hamarabb a férfi közelében akart lenni. Megtörölközött, magára csavart egy fürdőlepedőt, és elindult kifelé. Az utolsó pillanatban meggondolta magát, és ledobta a törölközőt. Pucéran lépett a szobába. A férfit az ágyon találta, fél könyökére támaszkodva a reggeli újságot olvasta. Mellette egy tálcán friss kávé, pirítós, és dzsem. Fogalma sem volt, mikor készítette a férfi a reggelit. Leült az ágyra. Ákos összehajtotta az újságot, kávét töltött, megkent egy pirítóst, és a lánynak nyújtotta.
- Jó étvágyat!
Békésen eszegettek, beszélgettek, élvezték egymás társaságát. Adának fogalma sem volt hány óra, csak azt tudta, hogy szombat van. Nem volt szüksége órára, sőt, ha tehette volna, megállítja az időt is. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy a férfi mellett lehessen. Soha még ilyen biztonságban nem érezte magát, sem ennyire fesztelenül, gátlások nélkül. Egyszerűen boldog volt. Boldogabb, mint eddig bármikor. Fényévekre érezte a hétfőt…