Nőuralom 2

Csak a mai napot bírjam ki valahogy gondoltam, miközben Cintia a hátamon ülve helyzetet változtatott és kicsit megmozdultam. Cintia csúnyán rám förmedt, ettől összeszedtem magam és mozdulatlanul álltam. Most éppen székként használt, miközben számítógépén dolgozott valamit. Mivel itthon dolgozott, esélyes volt, hogy egész napomat székként fogom eltölteni, ami végtelenül fájdalmas, unalmas és megalázó szerep egy férfi számára.

Ma telik le az egy hetes próbaidő és szeretném neki bebizonyítani, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Korábban hiába kerestem olyan nőket, akiktől megkaphattam volna azt, amire vágytam: a teljes uralmat. Ezért egy idő után belevetettem magam az internetes társkeresésbe. Ott sem sikerült egyből megtalálnom a megfelelő nőt, hiszen minden domináns nőre legalább tíz alárendelt férfi jut. De bíztam magamban, tudtam, hogy kitűnök a tömegből intelligenciámmal, elszántságommal, akaraterőmmel és charme-ommal. Cintiának öt oldalas, személyre szóló bemutatkozást írtam és szorgalmam el is nyerte jutalmát. Néhány levélváltás után találkára hívott egy parkba, ahol jelen volt egy barátnője is. Egy bizonyos pénzösszeget is vinnem kellett és érkezéskor meg kellett csókolnom a lábaikat. Cintia nem volt az a bombázó típus, kissé elhanyagolta a külsejét és volt rajta pár felesleges kiló is. Lábait nem szőrtelenítette és körmei sem voltak kifestve. Festett szőke haja volt és gyönyörű kék szemei. Igen, a szemeibe azonnal beleszerettem, láttam bennük egy szikrát, tudtam, hogy ezek a szemek nagyon szigorúan tudnak nézni. A hangja pedig mély, bársonyos volt, kissé közönséges, éreztem, hogy élvezi a parancsolgatást. Barátnője fesztelen, lendületes, határozott nő volt, hosszú barna hajú és barna szemű. Elegáns mini szoknyában volt és előtérbe helyezte csinos lábait.

Azt hamar észrevettem, hogy a pénz nagyon fontos és örültem is ennek, mert ebben nem szenvedtem hiányt, egész életemben csak dolgoztam, de nem volt időm élvezni az életet. Most talán eljött az ideje. Cintia szigorú feltételeket szabott, még egy szerződést is alá kellett írnom. Teljes körű szolgálatot vállaltam, ott lakással. Szinte csak kötelességeim voltak, csak havi egy szabad napot kaphattam. A szerződés egy heti próbaidő után lép életbe, azzal a feltétellel, hogy megfelelek az igényeinek. Kikérdeztek a tapasztalatomról és a készségeimről is. Rögzítettük a határokat is, testi épségem garantált volt, kényelmem viszont nem.

Igényei márpedig voltak. Elég nagy családi háza volt, két nagy lánya is vele lakott, mindenkinek külön szobája volt. ezen kívül garázs, pince, padlás, valamint egy kis medence, mely épp nem működött, egyik első feladatom ennek megjavítása volt. Észrevettem, hogy Cintia még kissé félénk ezen a területen, nem természetes neki a parancsolgatás, de a kezdetek biztatóak voltak. Barátnője is nálunk töltötte ideje nagy részét és látszott, hogy ő mestere a dominanciának. Ő vitte a hangot az elején, amikor beköltöztem, a lányok nem voltak otthon.

- Itt fogsz aludni - mutatott egy ajtóra a földszinti fürdőszoba mellett. Egy kis gardróbszoba volt, mely lomtárként működött. Majd ismertette a szabályokat.
- Ne számíts sok alvásra, szolgálni fogsz reggeltől estig és éjszaka is amikor szükség van rád. Megtanulod maximálisan kiszolgálni a nők igényeit ebben a házban: takarítás, mosás, vasalás, főzés, felszolgálás, bevásárlás, sofőrszolgálat és minden más ami kell. Soha, ismétlem soha nem ülhetsz le sehova. Nem beszélhetsz kérdezetlenül és mindig lehajtott fejjel tartózkodsz nők közelében. Csak külön parancsra nézhetsz bárkinek a szemébe, egyébként a földre nézel magad előtt, nincs bámészkodás. Azt eszed amit kapsz, amikor kapsz, nincs zugevés. Ihatsz néha csapvizet munka közben, de ne sokat, mert nem mehetsz bármikor vécére. Éjféltől reggel hatig pihenhetsz, ha nincs rád szükség és használhatod a lenti fürdőszobát. Értetted? Kérdésed van? Most még kérdezhetsz.
- Értettem mindent. Csak azt szeretném kérdezni, hogyan szólíthatom Önöket amikor szabad beszélnem?
- Cintia számodra asszonyom. Engem hölgyemnek szólítasz. A lányokat pedig kisasszonynak. A te neved pedig legyen Rex. Mit szólsz Cintia?
- Jó legyen Rex - egyezett bele Cintia.
- Igenis. Nincs több kérdésem.
- Helyes. Akkor most bizonyítanod kell. Tudni akarom, hogy megbízható vagy és nem tagadod meg a parancsokat.

A hűtőhöz ment, belenézett, kiszedett egy tojást, majd ledobta elém a konyhakőre.
- Felnyalni azonnal. Térden állva, hátratett kézzel.
- Igenis, hölgyem.
Letérdeltem a két nevetgélő nő elé és elkezdtem felnyalni a szétfolyt tojást.
- A héját is megenni. Gyorsan, nincs időnk várni rád.
- Igenis.
- Látod, így kell táplálni egy szolgát. Ne aggódj, a költségek negyedét úgyis ő állja, majd bevásárol.
- De nem lesz baja?
- Dehogy lesz. Nincs lejárva a tojás. A majonézben is nyers tojás van nem? A földön pedig nincs semmi mérgező, a kis gyerekek is felnyalják nem?
- Tényleg.
- Kap még cifrábbakat is ne félj.
Igen nehéz volt felnyalni a fehérjét, folyton elcsúszott a kövön. Szívogatnom kellett. A héját pedig a nyelvemmel kellett felcuppantanom. Lenyelni is körülményes volt mivel a fejem lejjebb volt a testemnél. Ez a nő aztán tudja hogyan kell szívatni. Mi lesz még itt?
- Lejárt az idő. És még látok ott egy darab héjat. Ezért kikapsz. Felállni, terpesz állás, kezeket hátra.
Megtettem. Mivel lefele néztem, nem tudtam mi fog történni, de haarosan egy női láb jelent meg a lábam között, mint egy villám. A következő pillanatban már összegörnyedve térdeltem előtte. Ekkor felhúzott és felpofozott.
- Felállni, még nincs vége. Cintia, próbáld ki te is.
- Jó, kipróbálom. Állj fel végre, mi van veled? Ennyit sem bírsz?
- Igenis asszonyom - sziszegtem.
Cintia első rúgása félrement, a combomat találta el. A második betalált, de gyenge volt, meg sem éreztem. Barátnője biztatta, tanította.
- Figyelj, megmutatom lassan. Látod, lendülettel kell, így.
Cintia most betalált, ismét összegörnyedtem. Most kaptam pár pofont Cintiától is, gyengébbeket mint a barátnőjétől, éreztem benne azt a fajta határozatlanságot, ami a kezdőket jellemzi.
- Maradj is ott, nyald fel a maradékot - szólt most Cintia.
- Fog ez menni látod Cintia? Gyere, mutasd meg neki a tennivalókat, aztán üljünk ki az udvarra egy kicsit.

Cintia körbevezetett és elmondta minden tenni valómat. Már éreztem, hogy egy percnyi szabad időm sem lesz. Akkora a ház, hogy mire befejezem a takarítást, kezdhetem ismét elölről. A lányok szobájában általában nagy rendetlenség volt, szanaszét hevertek ruhadarabok, poharak, papírzsepik. Hozzájuk csak engedéllyel szabad majd bemennem. A pince és a garázsok a teljes ház alatti területet kitöltötték. A tetőtérben pedig egy nagy helység volt kialakítva, amolyan fitnesz teremnek, de egyik fele tele volt régi ruhákkal és mindenféle lommal.
- Elkezdheted a takarítást a két fürdőszobával, majd folytatod a konyhával. Most főzz nekünk kávét és hozd ki a verandára.
- Igenis asszonyom.
A két nő elvonult, én pedig égő arccal nekiláttam kávét főzni. Egy tálcán vittem ki, tejet és cukrot külön vittem, mert nem tudtam hogyan szeretik. A nők egy hintaágyon ültek, előttük volt egy kis asztal. Amikor letettem, a barátnő rám förmedt.
- Készítsd el ahogy szeretjük. Nekem egy kevés tejjel, Cintiának pedig sok cukorral és sok tejjel.
- Igenis, hölgyem.
Furcsa volt lehajtott fejjel végeznem a feladatot, nagyon vigyáztam, hogy ne nézzek feléjük, csak a lábaikat láttam a szemem sarkából.
- Hozz még egy üveg vizet és poharakat is.
- Igenis hölgyem.

Ezzel beindult életem új fejezete, végre szolga voltam a javából. Minden átmenet nélkül. Cintia gyorsan tanult barátnőjétől, legközelebbi apró hibámnál (nem hallottam meg elsőre, hogy szólított) hosszasan pofozott, egyre erősebben.
- Jobban figyelj büdös szolga. Amikor hívlak azonnal pattanj. A szemembe nézz!
- Igenis asszonyom!
Kék szemeiben most düh és harag lángolt, csak úgy szikrázott. Minden pofonnál kitágult kicsit a pupillája, éreztem benne a szenvedélyt.

Egész napom így telt el, kemény munkával és a nők kiszolgálásával. Ebédkor nem kaptam semmit sem enni, de egy tányérra rakosgattak nekem maradékokat ami este kaptam meg. Délután megérkezett a két lány is, a nagyobbik autójával. Strandról jöhettek, vidámak voltak és fesztelenek. Engem szóra sem méltattak, de Cintia bemutatott nekik.
- Lányok ez itt Rex, az új komornyik akiről beszéltem. Kezeljétek úgy, mint egy szolgát, mostantól ő végzi a házi munkát.
Válaszul csak megvető pillantásokat és ajak-biggyesztést kaptam, a lányokat csak az érdekelte mi a vacsora.
- Mindjárt lesz vacsora. Rex, van itthon krumpli és van pár szelet tarja. Süsd meg a húst, sült krumplival, salátával tálald. Egy óra alatt legyen kész.
- Igenis asszonyom.
Nekiláttam a vacsorának és rádöbbentem, hogy nagyon éhes vagyok. Vizet alig mertem inni, nehogy vécére kelljen mennem, így szenvedtem a hús és a krumpli sütése közben. Kint szolgáltam fel és alkalmam volt tapasztalni a lányok távolságtartását.
- Anya, kéne még egy kis ketchup.
- Szólj Rexnek, ő hoz.
- De anya.
- Akkor hozzál te magadnak.
- Jól van na. Rex, hozzál ketchupot.
- Igenis, kisasszony.
Éreztem a hangján a bosszúságot. Ám a harmadik ilyen kérés után kezdett könnyebben menni.

A következő napokban már kaptam egy pofont a nagyobbik lánytól, mert nem találta a kedvenc szoknyáját, amit én mostam ki. A kisebbik tartózkodó volt, de amikor tévézett, ő ugráltatott a legtöbbet, folyton kellett vinnem neki valami nassolni valót vagy italt. A hét második felében túl voltam a takarítás nagy részén és kaptam néhány verést. Elkezdtem megszokni az ételmaradékot, szerencsére a lányok elég sok ételt otthagytak. A barátnő megmutatta hogyan lehet azt is megalázóvá tenni. Tányér helyett kutyatálba tette, majd a tetejére köpött, máskor öntött rá egy kis ecetet. Ez megtetszett a lányoknak és egyre vadabb dolgokat találtak ki, a nagyobbik lány egyszer belevagdosta a körmeit.

Miután megjavítottam a keringetőt, Cintia a nap jelentős részét a medencében töltötte, vagy mellette a nyugágyon az árnyékban. Az utolsó napon már nem volt szükség a barátnő tanácsaira sem, Cintia minden képzeletet felülmúlt kreativitásban. Székként való használatom egyik szünetében a hátamra tette üdítős poharát, majd elment nassolni valamit, zuhanyozni, nekem meg teljes erőmből összpontosítanom kellet, hogy fel ne boruljon a pohár. Miközben a hátamon ült néha fészkelődött egy kicsit, ilyenkor a fenekének melegén kívül azt éreztem, hogy a hatalmát gyakorolja rajtam, ebben az alantas pozícióban senki voltam, csak egy tárgy.
Azon gondolkodtam, hogy lehet-e egy tárgy is boldog. Mert minden kín és megaláztatás ellenére boldognak éreztem magam. Csak bírjam ki a mai napot.

Folyt. köv.