Kérem a láncokat Uram! 24.

A nő odaállt a férfi oldalához, majd lassan ráhasalt a férfi lábaira, kezeit
a férfi másik oldalán a talajon támasztotta meg.
- Csússzon előrébb, hogy a feneke feljebb legyen, látni szeretném! – mondta
a férfi.
A nő előrébb csúszott. Kényelmetlen volt, nyomta a hasát a férfi lába.
- Így jó lesz! –mondta a férfi, miközben tenyerével folyamatosan simogatta a nő fenekének minden pontját.
Emmának a férfi érintése kellemes volt, de volt valami belső remegése.
Talán félelem, vagy csak izgalom,
vagy a kiszolgáltatottság és a szégyen? Maga sem tudta, hogy mi. – De hisz én akartam, én választott...
- nyugtatgatta magát.
Míg az egyik pillanatban a férfi simogatását érezte, a másik pillanatban hangosan csattant András keze a fenekén.

Az első ütés után, Emma, mintha egy időbeli utazás alkalmával egy szempillantás alatt visszautazott 12 éves korára.
A nevelőapja hangosan kiabált vele! - Barátnőkkel csavarogni?! Majd adok én neked!
S már oda is rántotta magához , ráfektette a térdére, felhajtotta a ruháját, lerántotta a fehérneműjét, és elkezdte ütlegelni a nagy kemény csontos kezével.
A kis Emma annyira tehetetlen volt, és kiszolgáltatott, gyűlölte az egész világot. Csak sírt.

Bár a férfi nem ütött igazán nagyokat, a nőnek patakokban folytak a könnyei. Mintha ezek a kis ütések egy nagyon mély, a szívéig hatoló sebeket szakítanának fel.

Az kellemetlen időutazásból A férfi simogató keze hozta vissza a valóságba. András érezte, hogy mennyire felzaklatta a nőt a fenekelés.
- Jól van na, semmi baj. – mondta halkan, miközben mindkét kezével simogatta a nő hátát, fenekét.
Emmának a férfi nyugtató keze alatt bevillantak gyermekkori emlékképei. Amikor saját képességeit is felülmúlva teljesített, csak hogy megfeleljen a nevelőszüleinek, abban a reményben, hogy az elismerő szavak helyett szeretetet, ölelést, simogatást is kap cserébe.

A férfi, amikor érezte, hogy a nő megnyugodott , ismét ráütött a fenekére, de abban a pillanatban meg is simogatta. Ütött, majd simogatott. A simogatását úgy irányította, hogy egyre közelebb kerüljön a nő ülepének érzékenyebb részei felé.

Emma megnyugodott, s a férfi érzéki játéka alatt, kezdte elfelejteni a régmúltat.
Annyira vágyott a simogatásra, András érintésére, hogy a szinte már vágyta az ütését is.
A férfi a simogatásával minél közelebb haladt a nő szeméremajkaihoz, annál erősebbeket ütött.
Az ütések után a vigasztalás alatt halkan beszélt a nőhöz.
- Jól van kedves, egyre szebb a feneke...gyönyörű, tolja ki...
Már egészen vörös volt a feneke, amikor András széles terpeszbe feszítette szét a lábait, s egyre nagyobb hangsúlyt fektetett az izgatásra.
Emmának a farpofái a vérbőségtől érzékennyé váltak, s a kisebb ütés is fájdalmas volt, de annyira kívánta a férfi érintését, hogy szinte tolta a férfi keze alá a fenekét.
András a mutató és középső ujját tolta fel a nő kéjtől sikamlóssá váló hüvelyébe, s a G-pontját kitapintva juttatta csúcsra.
Amikor a nő kielégült teste ernyedten lazult el, a férfi arra kérte álljon fel, majd az ölébe ültette.
A nő óvatosan tette le a fenekét. Kivörösödött szemeivel, hálásan nézett a férfi szemébe.
- Megköszönheti. – mondta a férfi mosolyogva.
- Köszönöm! – mondta, miközben átölelte a férfit.
András egyik kezével a nő lábait tartotta az ölében, a másik kezével a hajába markolt s odahúzta magához, majd megcsókolta.
- Elárulja nekem, miért zaklatta fel ennyire a fenekelés?- kérdezte
A nő lesütötte a szemeit, s csak hallgatott.
- Jól van, semmi baj. – mondta András.
– Tudja kedves Emma, előfordul, hogy egy régi sérüléstől csak úgy szabadulhatunk
meg , hogy feltépjük a sebet, s kitakarítjuk. Igaz fájdalmas, fájdalmasabb, mint magunkban hordozni, s úgy tenni, mintha ott sem lenne. De a fájdalom után megkönnyebbül, szabadabb lesz.