Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 24.

Törölt felhasználó
2012. 09. 09. 19:33 | Megjelent: 763x
A nő odaállt a férfi oldalához, majd lassan ráhasalt a férfi lábaira, kezeit
a férfi másik oldalán a talajon támasztotta meg.
- Csússzon előrébb, hogy a feneke feljebb legyen, látni szeretném! – mondta
a férfi.
A nő előrébb csúszott. Kényelmetlen volt, nyomta a hasát a férfi lába.
- Így jó lesz! –mondta a férfi, miközben tenyerével folyamatosan simogatta a nő fenekének minden pontját.
Emmának a férfi érintése kellemes volt, de volt valami belső remegése.
Talán félelem, vagy csak izgalom,
vagy a kiszolgáltatottság és a szégyen? Maga sem tudta, hogy mi. – De hisz én akartam, én választott...
- nyugtatgatta magát.
Míg az egyik pillanatban a férfi simogatását érezte, a másik pillanatban hangosan csattant András keze a fenekén.

Az első ütés után, Emma, mintha egy időbeli utazás alkalmával egy szempillantás alatt visszautazott 12 éves korára.
A nevelőapja hangosan kiabált vele! - Barátnőkkel csavarogni?! Majd adok én neked!
S már oda is rántotta magához , ráfektette a térdére, felhajtotta a ruháját, lerántotta a fehérneműjét, és elkezdte ütlegelni a nagy kemény csontos kezével.
A kis Emma annyira tehetetlen volt, és kiszolgáltatott, gyűlölte az egész világot. Csak sírt.

Bár a férfi nem ütött igazán nagyokat, a nőnek patakokban folytak a könnyei. Mintha ezek a kis ütések egy nagyon mély, a szívéig hatoló sebeket szakítanának fel.

Az kellemetlen időutazásból A férfi simogató keze hozta vissza a valóságba. András érezte, hogy mennyire felzaklatta a nőt a fenekelés.
- Jól van na, semmi baj. – mondta halkan, miközben mindkét kezével simogatta a nő hátát, fenekét.
Emmának a férfi nyugtató keze alatt bevillantak gyermekkori emlékképei. Amikor saját képességeit is felülmúlva teljesített, csak hogy megfeleljen a nevelőszüleinek, abban a reményben, hogy az elismerő szavak helyett szeretetet, ölelést, simogatást is kap cserébe.

A férfi, amikor érezte, hogy a nő megnyugodott , ismét ráütött a fenekére, de abban a pillanatban meg is simogatta. Ütött, majd simogatott. A simogatását úgy irányította, hogy egyre közelebb kerüljön a nő ülepének érzékenyebb részei felé.

Emma megnyugodott, s a férfi érzéki játéka alatt, kezdte elfelejteni a régmúltat.
Annyira vágyott a simogatásra, András érintésére, hogy a szinte már vágyta az ütését is.
A férfi a simogatásával minél közelebb haladt a nő szeméremajkaihoz, annál erősebbeket ütött.
Az ütések után a vigasztalás alatt halkan beszélt a nőhöz.
- Jól van kedves, egyre szebb a feneke...gyönyörű, tolja ki...
Már egészen vörös volt a feneke, amikor András széles terpeszbe feszítette szét a lábait, s egyre nagyobb hangsúlyt fektetett az izgatásra.
Emmának a farpofái a vérbőségtől érzékennyé váltak, s a kisebb ütés is fájdalmas volt, de annyira kívánta a férfi érintését, hogy szinte tolta a férfi keze alá a fenekét.
András a mutató és középső ujját tolta fel a nő kéjtől sikamlóssá váló hüvelyébe, s a G-pontját kitapintva juttatta csúcsra.
Amikor a nő kielégült teste ernyedten lazult el, a férfi arra kérte álljon fel, majd az ölébe ültette.
A nő óvatosan tette le a fenekét. Kivörösödött szemeivel, hálásan nézett a férfi szemébe.
- Megköszönheti. – mondta a férfi mosolyogva.
- Köszönöm! – mondta, miközben átölelte a férfit.
András egyik kezével a nő lábait tartotta az ölében, a másik kezével a hajába markolt s odahúzta magához, majd megcsókolta.
- Elárulja nekem, miért zaklatta fel ennyire a fenekelés?- kérdezte
A nő lesütötte a szemeit, s csak hallgatott.
- Jól van, semmi baj. – mondta András.
– Tudja kedves Emma, előfordul, hogy egy régi sérüléstől csak úgy szabadulhatunk
meg , hogy feltépjük a sebet, s kitakarítjuk. Igaz fájdalmas, fájdalmasabb, mint magunkban hordozni, s úgy tenni, mintha ott sem lenne. De a fájdalom után megkönnyebbül, szabadabb lesz.

Hozzászólások (10)

A hozzászólások belépés után olvashatók.