Kérem a láncokat Uram! 23.

András a dolgozó szobájába ment. Leült a íróasztalhoz, s a jövő heti programbeosztását nézte.
Lesz 2 nap, amikor délelőtt, Emmát egyedül kell hagynia. Már tudja, hogy mivel fogja lekötni
a nő idejét, de ahhoz, hogy megfelelő nehézségű feladatot adjon, meg kell győződnie Emma jelenlegi készségeiről.
Már biztos alszik, - gondolta - felállt, és elindult a nő szobája felé.
Megállt az ajtóban, s nézte a nőt. A kezeit, melyek lazán, széttárva puha tenyere felfelé nézve, ujjai kissé behajlítva, csuklóit körül ölelő láncokkal megadóan nyúltak el a párnán, a szétterülő hajkoronától
nem túl messzire.
Szépen ívelő gömbölyded vállai csak imitt-amott villantak ki a ráomló mogyoróbarna hajrengetegtől.
A férfi közelebb lépett. Kissé megemelte a takarót, s elvette a nő combjai között lévő műpéniszt.
A rögzítő láncokat is óvatosan lekapcsolta Emma kéz és bokaláncairól. Majd amilyen halkan és észrevétlenül jött, úgy távozott is. Nem sok ideje maradt hátra, hogy előkészüljön a délutáni programhoz.

Emma felébredt, s az első gondolata az volt, hogy vajon mikor járhatott nála a férfi, mert a kezei és a lábai is szabadok, s eltűnt a műpénisz is.
Oldalra fordult, miközben össze vissza cikáztak a gondolatai: – Mennyit aludhattam? S mennyivel kényelmesebb ez az ágy, mint az otthoni! – Ó, vajon mi lesz a büntetésem?.....

Nyújtózott egyet, majd kiült az ágy szélére, s azon gondolkozott, hogy körülbelül 24 órája találkozott először Andrással, mégis olyan, mintha évek óta ismerné.

Belebújt a kis puha bársony papucsába, s elindult a mosdó felé, hogy kissé felfrissítse magát, majd elindult megkeresni a férfit.
Meglátta, a nyitott ajtón halkan kopogtatott, mire a férfi felemelte a fejét.
- Jöjjön csak – intett, majd az egyik székre mutatott – fogja azt a párnát a székről, és legyen szíves tegye ide le mellém, s térdeljen rá.
Emma úgy tett, ahogy a férfi kérte, odatette a párnát a férfi mellé, rátérdelt, majd ráült a sarkaira. Látta, hogy a férfi nagyon bele van merülve valamilyen dokumentumokba. Szerette volna megkérdezni, hogy haragszik-e rá a műpénisz miatt, de nem akarta zavarni. Ezért csak csendesen ült.
- Jól aludt? – kérdezte a férfi, miközben a papírjait nézte.
- Igen, köszönöm, jól aludtam.
- Emelje fel a fenekét, azt mondtam térdeljen! – mondta határozottan András.
A nő felemelte a fenekét, lehajtotta a fejét, s azon gondolkozott, honnan tudja a férfi, hogy leült, hisz rá sem néz. Úgy érezte eljött a pillanat, most megkérdezheti…
- Haragszik rám?

A férfi nem válaszolt, csak felemelte a mutató ujját, mintha azt mondta volna – pszt, ne zavarjon… majd fogott egy tollat, és írt.
Emma jobbnak látta, ha nem szólal meg. Megpróbált egyenes gerinccel térdelni a párnán, úgy mintha nem
lenne annyira fárasztó.
Körülbelül negyed óra telhetett el, amikor a férfi összepakolta a papírjait.
Amint ezt észre vette a nő, megfeledkezve önmagáról hangosan felsóhajtott.
- Csak nem elfáradt? - kérdezte a férfi, miközben felállt.
A nő a térdelő pozíciójából felnézett a férfire, míg az megfogta az állát.
- Azt kérdezte, haragszom-e? Miért kellene haragudnom? Feleljen kedves Emma!
- Azért, mert nem tudtam uralkodni az érzéseim felett, s kitaszítottam magamból a műpéniszt.
- Nem haragszom. – mondta a férfi, miközben a kezét nyújtotta – álljon fel!
A férfi odalépett ahhoz a székhez, ahonnan a párnát az előbb elvetette. Még mindig fogta a nő kezét. Érintése kellemesen meleg volt és száraz. Ebből tudta, hogy a nő, még nem izgul.
- Ha nem teszi meg azt, amire kérem, megbüntetem. Haragnak helye nincs! De időnként akkor is meg fogom büntetni, ha úgy tartja kedvem. S tudja miért? – kérdezte a férfi
- Nem. – felelte a nő, miközben rázta a fejét
- Azért, mert élvezem. – kis szünetet tartott, majd folytatta – tudja, én ilyen perverz állat vagyok. – mondta kissé mosolyogva.
- Kedves Emma, fenekelték már el?

A nő nem válaszolt, csak nézte András tekintetét, próbálta megfejteni, hogy most viccel, vagy komolyan beszél.
András nem várta meg a választ, elengedte a nő kezét ( ami még mindig kellemes meleg volt de mintha egy kicsit el kezdene nyirkosodni.) és megsimogatta a haját, majd leült a székre.
- Álljon ide oldalra, és hasaljon rá a térdemre! – szólította fel a nőt.
Emma lelke tiltakozott, de a testét, mintha valamilyen külső erők mozgatnák, engedelmeskedett.