Tom Úr kisbabája 10.

Szombat kora délelőtt révén a város zsúfolt az emberektől. Bevásárló kosarak, méretes szatyrok utaznak az emberek kezében, lábánál. Greta ügyeskedve tipeg az utasok közt. A kocsi hátsó része felé tereli őt Tom. Felszabadul egy ülés és a férfi int, üljön le. Ám Greta apró mosollyal, finoman nemet int. Feneke így is irgalmatlan fáj még, főként hogy a farmer feszesen rásimulva, minden pillanatban emlékezteti vétségére. Tom halkan sóhajtva biccent. A következő megállónál egy csapat suhanc száll fel és nevetve, zajongva törnek utat az emberek közt. Ők is a kocsi végébe igyekeznek. Egyikük játékosan ráhúz Greta formásan gömbölyödő fenekére. A nő hangosan felkiált a fájdalomtól. Lehajtott arcán könny szalad le, ahogy beharapott ajakkal elfojtaná a további hangokat. A fiúk meglepetten hőkölnek meg. Néhány utas feléjük néz rosszallóan. Tom villámgyorsan torol. Elkapja a kezet, mely megsértette tulajdonát. A csukló hátratörik, a srác irgalmatlan fájdalmat átélve üvölt fel és azon nyomban le is térdel, a kényszernek engedve.
- Kérj bocsánatot! – tartja fogva Tom a csuklót, szinte könnyedén. Az utasok kíváncsian szemlélik a jelenetet.
Greta roppant kényelmetlenül érzi magát.
- Ne kérem, felesleges – rebbeni halkan, ám Tom pillantása beléfojtja a tiltakozást.
- Bocsánat! – kiáltja a srác, ahogy a sérült csuklóra kicsit jobban ráfog Tom – kérem, bocsásson meg! Nem…nem teszek többet ilyet! – sikoltja magas hangon a fiú.
- Elmehetsz! – lódítja odébb a kölyköt Tom és nem szentel több figyelmet a kezét dajkáló srácnak. A csorda csendesen meglapul a hátsó ajtó körül és a következőnél le is szállnak.

Egy újabb ülés szabadul fel a közelükben.
- Ülj le Greta! – halk, de kemény a parancs és a nő fájdalmas fintorral engedelmeskedik. Két keze az ülés két oldalára fog és kissé elemeli fenekét. Tom szorosan mellette állva lenéz a küszködő nőre és elmosolyodik. Elismeréssel adózik annak leleményén. Felmerül benne, hogy az ölébe téteti a kezét, de az utasok figyelmét már kellőképpen magukra vonták, így nem fokozza tovább az érdeklődést.
A nő minden megálló előtt érdeklődve néz fel rá, de Tom arca rezdületlen. A végállomáson szállnak le. Greta karja remeg az eddigi megerőltetéstől. A villamos magas lépcsői eszébe juttatják a csipeszeket és szisszenve ér a járdára. Tom kérdőn néz rá, mire ő csak fejet ráz. Ura bólint elégedetten. Majd Greta derekára karol és ezzel a gesztussal ugyan jóleső érzést ébreszt a nőben, de egyszersmind ütemet és lépéshosszt is diktál. Greta nem mer panaszkodni. Ajkára harapva viseli el a szokatlan érzést. Számolja a sarkokat és reménykedik benne, hogy tán a következőt már nem érik el. Hat sarkot sétálnak végig, szinte erőltetett menetben.

Egy gyönyörű villa kapuja előtt állnak meg. Tom becsönget. Egy fiatalember jön eléjük és mosolyogva méri végig Gretát, aki a pillantástól elpirul. Úgy érzi, hogy a férfi látja a zsinórjait és tudja, hogy nincs rajta bugyi. Az érzés izgalommal tölti el.
- Jöjjenek csak, a doktor úr már várja Önöket. – nyit kaput és áll félre a fiatalember. Tom az órájára néz és elégedetten bólint, nem késtek el.
A kert gyönyörű, egy férfi épp füvet nyír, egy lányka pedig gyomlálgat odébb. Mindketten feléjük biccentenek. Tom mosolyogva biccent, Greta egy elhaló „Jó napot!” –ot rebeg.
A ház valóban villajellegű. Oldalához üvegház simul, erkélyén kovácsoltvas korlát indái domborodnak.
Fehérmárvány lépcsőn lépkednek fel a bejáratig. A fiatalember ajtót nyit és előttük haladva mutatja a külön szárnyhoz vezető utat. Kinyit egy üvegezett ajtót és félre áll betessékelve kettejüket, majd rájuk csukja és eltűnik a szemük elől.

Egy várószobába jutnak. Több ajtó is nyílik innen, az egyik nyitva is van.
- Gyertek csak be bátran! – szól ki egy férfihang. Tom bólint és maga elé engedve Gretát belépnek a rendelőbe.
Meglepetésre nem hófehér minden, inkább kelti egy otthonosan berendezett nappali hangulatát a látvány. Az íróasztal, ami mögül a férfi feláll elegáns antik darab. Mögötte karosszék, mint egy kisebb trón.
- Üdvözöllek Tom! Rég láttalak! Ő az új kiszemelted, no lám milyen csinos! – vált közvetlenre a férfi.
- Ő Greta! – intézi el Tom a bemutatást egyszerűen.
- Csak akkor szólsz, ha kérdeznek a megszólítás Doktor Úr! – urasítja nyíltan a nőt Tom. Greta arca lángba borul, hiszen nyilvánvalóvá tette a férfi, a viszonyuk mibenlétét.
Zavarában csak bólint.

- Nos kisasszony ne húzzuk az időt, kérem vetkőzzön le ott a spanyolfal mögött! – mosolyog rá a doktor.
- Csak a ruhát! – toldja meg Tom a kérést.
Greta elvonul. Ügyetlenkedve szabadítja ki szandálját a zsinórhurokból. Leveszi a kabátkát, majd a topot és végül a nadrágot. Testén még jól látszanak a csíkok és foltok. Feneke hurkái keményen domborodnak, óvatos érintése alatt. A ruháit hajtogatja épp, mikor észreveszi, hogy a nadrág öle nedves, sötét folt éktelenkedik rajta. Idegesen hajtja úgy, hogy ne látszódjon. Arca lángba borul, arra gondolva vajh hányan láthatták kéje nyomát.
- Ha elkészült, kérem fáradjon ki ide! – szól a doktor hangja és Greta idegesen rakja a nadrágot legalulra a paraván mögötti széken. Majd előjön és rémülten hőköl meg. A szobában Tomon és a doktoron kívül még három férfi üldögél csendben.
Riadtan kapja két kezét a mellei és az ágyéka elé.
- Oh nem, nincs semmi baj – lép közelebb a doktor – ők végzett orvostanhallgatók. Mondhatni ez is egyfajta gyakorlat a számukra. Ön egy tökéletes segédeszköz lesz semmi más. – mondja mosolyogva és Greta csuklóira fogva, elvonja a kezeit a teste elől. A combjainak külső oldalára fekteti a tenyereit.
- Így jó lesz! – kéri őt kedvesen. Greta Tomra néz és szigorú pillantásától kísérve mozdulni sem mer.
- Álljon terpeszbe! Szélesebbet kérek! – jönnek az utasítások és ő reszketve engedelmeskedik.

- Ezekre nem lesz szükség! – csípteti le a két csipeszt a nagyajkakról. Tenyere a bejárathoz ér és Greta majd elsüllyed, mikor megmutatja csillogó kéjnedvét Urának. A két férfi összemosolyog.
- Nos Uraim! – fordul a három idegen felé – itt látható egy élő, eleven női test. Nem egy szertári baba, mely nem ad visszajelzéseket nekünk. Megkérem Önöket, hogy óvatosan bánjanak vele, mert a tulajdonosa nem örülne, ha megsérülne véletlenül! – szólítja fel a férfiakat, mintha csak egy használati utasítást mondana el. Greta nem hisz a fülének. Arca már nem is lehet vörösebb. A doktor mellé lép és az asztalról elvesz egy papírszalvétát, amit a két lába közé a szőnyegre rak. Greta nem érti a miértet, de sem kérdezni, sem megmukkanni nem mer.

- Kérem jöjjenek közelebb! – int a doktor és a három férfi feláll.
- Így tapintjuk körbe a melleket, ellenőrizve hogy minden rendben van e. – nyúl Greta melléhez és keményen körbetapogatja. Majd bólint és a három férfi is megtapogatja a melleit, nem törődve a még látható csíkokkal, amit a korbács okozott érzékeny bőrén. A doktor nem szól közbe és azok hárman óvatoskodva nyomkodják, tapogatják a puha párnákat. Ujjaik meg megérintik a csipeszektől érzékeny bimbókat. Nem telik bele pár perc és a bimbók keményen hegyesen merednek előre. Egy egy mozdulat rájuk fog és megcsavarja, vagy meg is szorítja őket. Greta sóhajtozva tűri a bemutatót.
- Hajoljon előre, támaszkodjon az asztalra kérem! – utasítja a doktor mikor minden kéz elengedte.
- Az alsó traktusban található, most épp felül a végbél – húzza szét a hurkásra csíkozott félgömbjeit két kéz.
- Előtte, vagy épp most alatta, a nemi szerv, mely külsőleg áll a vénuszdombból, a nagyajkakból, melyek a kisajkakat, a csiklót és a vaginát rejtik, óvják. Bentebb látható majd a vaginán át a méhnyak, a méh és persze ott vannak a petevezetékek és a petefészkek. Ám most megtapasztalhatják az ánusz, vagy végbélnyílás rugalmasságát és betapinthatnak a vaginába. Ha elég hosszú az ujjuk, akkor megérinthetik a méhnyakat is. – tart komoly előadást a doktor.

folyt. köv.