Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Az első alkalom

Törölt felhasználó
2009. 02. 12. 15:39 | Megjelent: 720x
Az első alkalom

Péntek este 6 óra volt, amikor becsengettem a Lawrence Drive-on lévő házba. Szívem a torkomban dobogott, még mindig nem voltam benne biztos, meg akarom-e tenni. Enyhe borzongás futott át a testemen, amikor belülről zajt hallottam, majd kisvártatva kinyílt az ajtó. Egy hatalmas, nálam két fejjel magasabb, csupa izom férfi állt előttem. Karjain tetoválások, arca vad, elsőre egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő.

- Kegyetlen Johnny? – kérdeztem félszegen. – Én Susie vagyok.

Kitárta az ajtót, habozva beléptem. Megálltam vele szemben, nagyon gyengének, törékenynek éreztem magam. Kivette a kis kézitáskámat a hónaljam alól, és egy kisszekrényre tette az ajtó mellett.

- Nos… - kezdtem, de nem tudtam, mit mondjak. Egyik kezével megfogta a vállam, és megfordított. Éreztem, hogy vizslat.
- Milyen formás popsid van – szólalt meg most először, és egy nagyot rácsapott a fenekemre. Szűk, fekete bőrnadrág volt rajtam, nagyot csattant az ütéstől.
- Azt hiszem, én … - kezdtem újra a mondandómat, de belém fojtotta a szót. Hirtelen megragadott, kezei mint egy satu, úgy fogtak közre, és egy asztalra leszorított. A kötél előre el lehetett készítve, mert el sem kellett engednie, csak a kezeimet csavarta hátra, és villámgyorsan összekötözte.
- Szóval újságíró vagy. Ki küldött és mit akarsz? – kérdezte.
- Tessék, nem értem – válaszoltam, és tényleg nem értettem.
- Nem? Na, majd mindjárt megérted, kislány – hangjában éreztem a fenyegetést.

Felkapott vállára, mint egy zsákot, és elindultunk felfelé a házban. Most már nagyon meg voltam ijedve. A legfelső szintre mentünk, egy tágas szobába. Letett a szoba közepére, és a hátrakötözött kezeimet szinte azonnal a magasba húzta, hogy előre kellett dőlnöm. A lábaimra terpeszbilincset tett, a nyakamat egy szíjjal ehhez kötötte. Közben amennyire tudtam, körbenéztem. Egy jól felszerelt kínzókamrában voltam. A plafonból vaskarikák, kampók meredeztek ki, a falon különféle szerszámok, korbácsok lógtak. Uramisten, mit akar ez velem csinálni? Körbesétált, jól megszemlélt.

- Milyen dögös kis picsa vagy! És milyen vagány ebben a bőrszerelésben! – ijesztő volt, ahogy mondta. Kezével jól belemarkolt a melleimbe. – Kicsit beleizzasztalak a bőrnadrágodba. Tehát, melyik újságnak is dolgozol?
- Összekeversz valakivel, nem vagyok újságíró – mondtam nagyon-nagyon kétségbeesve.
- Ahogy akarod.

Megállt mögöttem, nem tudtam, mi fog következni. Szerintem még életemben nem féltem ennyire. Hirtelen suhogást hallottam, majd egy csattanást. Fenekembe égető fájdalom hasított.

- Aaauuuuuuuuuuuuuuuhh – kiáltottam fel fájdalmasan. Aztán rövidesen jött a második, majd a harmadik ütés. Az újabb és újabb csattanás jelezte, hogy a szerszám, amit használt, célba ért a bőrnadrágos fenekemen. Visítottam a fájdalomtól, térdeim rogyadoztak. Nem tudtam menekülni, elhajolni, kivédeni az ütéseket, amik kíméletlen pontossággal találták telibe égő, fájó, lassanként zsibbadó popsimat.
- Huszonöt – hallottam Johnny hangját nagyon messziről a zokogásomon keresztül.
- Hagyd abba, kérlek – könyörögtem, remélve, hogy nem kezdi újra.
- Tehát, beszélsz végre?
- De hát mit mondjak? Fogalmam sincs, mit akarsz tudni – sírtam tovább.
- Úgy tűnik, ez nem használ. No, hát akkor…
- Neeee, kérlek! Aaaaaaaaaaauuuuuuuhh – sikítottam, de hiába. Még rám húzott tízet.

Mindvégig kérdezősködött, de igazából már nem is hallottam. A fájdalom mindent elnyomott. Miután jó alaposan elfenekelt, levette a nyakörvet és a lábamról a terpeszvasat. Aztán felkapta a bal lábamat, és addig feszítette hátra, ameddig a csuklómig nem ért. A bokámat a csuklómhoz kötözte. Ugyanígy tett a jobb lábammal is. Arccal lefelé lógtam a végtagjaimnál fogva, homorítva, körülbelül másfél méterre a padlótól. Emelgetni kezdtem a csípőmet, hogy a feszülést enyhítsem. Johnny azonban nem elégedett meg ennyivel. Kigombolta a bőrtopomat, szabaddá téve melleimet, és a bimbókra rácsíptetett egy-egy mellcsipeszt. Üvöltöttem a fájdalomtól, főleg azután, hogy a csipeszekre még súlyt is tett. Ekkor már nem igazán tudtam a csípőmet emelgetni, igyekeztem nyugton maradni. Minden egyes mozdulatra a súlyok kilengtek, és eszelős fájdalmat okoztak.

- Na még egyszer. Kinek dolgozol, és mit akarsz tudni rólam? – kérdezte immár sokadszor.
- Úristen… aaaaaaaaaauuuhhh… nem bírom tovább. Engedj le…aaaaaaaaaaaaahh.
- Na jó, akkor itt hagylak egy kicsit gondolkodni – mondta nyugodtan és kiment.
- Neeeeeeeeee…gyere visszaaaaaaa – kiabáltam kétségbeesve. De nem jött vissza.

Nem tudom, mennyi ideig hagyott ott lógni, de nekem óráknak tűnt. A fájdalom és kimerültség egyre nőtt. Csorgott rólam a víz, az amúgy is szűk bőrnadrágom teljesen átázva tapadt rám. Mellbimbóim égtek, és a súlyok minden egyes mozdulatára olyan fájdalom hasított beléjük, hogy a könnyeim kicsordultak. Hosszúnak, nagyon hosszúnak tűnő idő múlva hallottam meg Johnny lépteit. El nem tudtam képzelni, ennél mi borzalmasabbat tud kitalálni, és azt sem, mit akar ezekkel a kérdésekkel. Megállt mögöttem, kezében valami berregő szerkentyűvel. Megrémültem. Próbáltam alulról hátranézni, de csak a lábait láttam. Betette a berregőt a lábaim közé és hozzányomta a vaginámhoz. Felsikítottam. Egy vibrátor volt Johnny-nál. Elkezdte mozgatni, nyomkodni a lábam között, miközben a műpénisz vadul vibrált. Rövidesen enyhe áramütésszerű ingereket éreztem a vaginámban, ami egyre fokozódott. A fájdalom kezdett eltűnni, a fenekem megindult körbe-körbe, előre-hátra. Istenem, mennyire kívántam, hogy belém nyomja azt a hatalmas vibrátort.

- Ah…aaaah…aaaahh…ah…ah…ah…ah – nyögdécseltem a kéjtől, teljesen elveszítve időérzékemet. – Tedd be, kérlek, tedd már be! – kérleltem Johnny-t, de az mintha meg se hallotta volna.
- Megkapod, ha beszélsz – incselkedett.
- Tedd már be, te szemét! – kiáltottam. – Azt akarom, hogy húzd le a bőrnadrágom, tépd le a tangámat, és told belém azt a faszt!!!! – üvöltöttem magamból kikelve.
- Nem.
- Te rohadék! Basszál már meg!!! Nem bírom tovább!!!! – fenekem már örült tempóban járt.
- Nem.
- Aah…ah…aaaaaaahhhh…gyerünk!!!...Aaaah…ah…ah…ah – lihegtem és az elélvezés szélén voltam. De ekkor Johnny abbahagyta.
- Valami hatékonyabbat találtam ki neked – mondta. Szó nélkül leengedett a földre és kiment a szobából.

Egy darabig ott hasaltam, és nem tudtam, mi fog következni. Borzasztóan ki voltam merülve, a melleimen még mindig ott voltak a csipeszek. Próbáltam a kezeimet kiszabadítani, de kezdtek elzsibbadni, ráadásul lábaim is oda voltak kötve. Oldalamra fordultam, de ekkor a súly felemelkedett a földről és a mellembe hasító fájdalom vágott bele. Kitartóan lazítgattam a köteleket, egyre inkább pánikszerűen. Éreztem, hogy több kínzást már nem tudnék elviselni. Talán egy negyedórás küszködés után a bal csuklómat sikerült kicsúsztatnom. Ezek után a jobb már simán kijött, szabad voltam. Az első, amit tettem, óvatosan levettem a melleimről a csipeszeket. Igyekeztem nem ordítani, így csak a fogaimat szorítottam össze. Felültem, eloldoztam a lábaimat, majd begomboltam a bőrtopomat, ami újabb két perces szenvedést jelentett. Remegő lábakkal felálltam, és az ajtóhoz osontam. Kikukucskáltam, de senkit sem láttam, semmit sem hallottam. Leszaladtam a földszintre amilyen halkan csak tudtam. A kistáskámat megtaláltam a szekrényen, ahová Johnny tette. Felkaptam, közben imádkoztam, hogy a bejárati ajtó nyitva legyen. Nyitva volt. Kiszaladtam, beültem a kocsiba, és tíz perc múlva már a 101-esen hajtottam LA felé. Miden porcikám sajgott, főleg a fenekem meg a melleim. Aztán hirtelen jó ötletem támadt, és lehajtottam az egyik parkolónál. Előkaptam a mobilomat és tárcsáztam. Kicsengett.

- Tessék – jelentkezett egy mély hang.
- Johnny-val szeretnék beszélni – csicseregtem.
- Az beszél.
- Susie vagyok. Szeretném megköszönni az anyagot a cikkemhez. Kiváló címlap sztori lesz.
- Hmm…szóval sikerült megszöknöd. Szerencséd van. Bár tudtam volna még pár érdekes dolgot mutatni. Miért nem kérdeztél!
- Lehetett volna kérdeznem??
- Hát persze. Szeretnél egy interjút?
- Azt hiszem, igen, az jó lenne.
- Gyere el jövő hét pénteken hatra. Várlak.
- Ott leszek – mondtam és letettem.

Elégedett mosollyal tapostam a gázba. Este 8:20 volt, a lemenő nap aranyszínűre festette az utat hazáig.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.