Szeánsz II - A tanulás

A "tanulás" szóra furcsa érzések indulnak meg benned. Egész pontosan bizsergés. Még pontosabban, a puncid kezd bizseregni. Sejtesz valamit, de még nem tudod, mi vár rád. De hogy izgalmas lesz, az biztos. Lehajolok hozzád, miközben belecsókolok az ajkaidba, majd azt mondom:

- Kapaszkodj a nyakamba!

Így, ahogy vagy, kötéllel a derekadon, puncidon és a bokádon átviszlek az ágyra. Miközben viszlek, farkam hozzáér a kisajkaidhoz. Nagyot sóhajtasz. De nem, ez még nem az...

Hanyatt fekszel, lábaid felhúzva. Most a kezedet rögzítem előbb, felfelé kinyújtva, az ágy lábához, majd a térdednél fogva a lábaidat is, széles terpeszben. Csípőd alá párnát teszek, hogy jobban hozzáférjek a genitáliákhoz. Az illatos punci széttárva fekszik előttem, készen arra, hogy kezelésbe vegyék. Ezt te is érzed: vékony fehér cseppek gördülnek lefelé a hüvelybemenettől a hátsó bejárat felé.

- Nocsak, hiszen még semmi nem történt!

Ám előbb a mellbimbókat veszem célba: apró ütésekkel vérbőséget okozok a már amúgy is kiemelkedő bimbókban, majd két-két nagy csipeszt csíptetek a bimbók két oldalán, a bimbóudvarba. Erre nem számítottál, felszisszensz, de nem mersz sikítani, hiszen az tilos.

Ezután végigsimítok a szeméremdombon, az ajkak külső, babapopsi finomságú bőrén, és gyengéden simogatni kezdem. Formálom, masszírozom a vastag redőket, miközben a vékony bőr belső felét a kötél masszírozza. Elveszem a kezem, és eloldozom a barackodat kettéosztó zsinórt. Megkönnyebbülten sóhajtasz fel, hogy végre kinyújthatod a lábad. Egész kellemes ez a helyzet, eltekintve a kiszolgáltatott pozíciótól, és néhány csipesztől.

A lábad közé vetem magam, és arcomat az öledbe fúrom. Nyelvemmel finoman ingerlem a kisajkakat, lefetyelem a belső, finom, nedves területeket. Mélyre szántok, alaposan megdolgozom. Ezt már te sem bírod, nagy sóhajtással veszel levegőt. De ez még csak a kezdet. Tenyérrel ráütök az imént benedvesített területre:

- Ugye tudod, hogy engedélyt kell kérned, mielőtt elmész?
- Igen, Uram.
- Szeretnéd, ha folytatnám?
- Nagyon, Uram.
- Rendben, de most egy kicsit másként folytatjuk!

Ellépek, és matatni kezdek az eszközök között. A csípőd meg van emelve, így nem láthatod, hogy mivel közelítek. Egy papírtörlő, és még két pár csipesz van nálam.
Benyúlok, és megfogom a már sikamlós kisajkakat, és megtörlöm őket. Nem lepődsz meg rajta, hiszen tudod, hogy ez a kedvencem. Azon annál inkább, amikor a két csipeszt ráakasztom a kisajkak két szélére, és elkezdem billegtetni őket. Nehéz fa csipeszek, a súlyuk is húzza őket. Kicsit szívod a fogad, amikor a csipeszeket kézbe fogom, de csak azért, hogy nyelvemmel megtámadjam a csiklódat. Körbe-körbe kényeztetem, miközben a csipeszek össze-vissza mozognak a kezemben, minden irányba nyújtogatva a cicanyelveket.
Az izgató helyzet csakhamar fokozódik, mivel két ujjal elkezdem körkörösen a hüvelybemenetet ingerelni. Amikor behatolnak az ujjaim a barlangba, akadálytalanul csusszannak be a hüvelyváladéktól sikamlós úton. Úgy érzed, hogy a két ujj kitölti a rendelkezésre álló helyet, de ekkor a harmadik is támad, és dörzsölni, nyomkodni kezdi a G-pontot, a hüvely felső falánál. Hirtelen nagyon szaporán kezded venni a levegőt, de nem hagyom: azonnal abbahagyom az összes ingerlést, és várom, hogy lassan lenyugodj.

- Ez mi volt? Kaptál engedélyt?
- Nem, Uram!
- Akkor a következő a feladatod: öt perc múlva elélvezhetsz. Beállítom a telefonon. Addig nem.
- Értem, Uram, köszönöm, hogy tanítasz!
- Önuralom! De, hogy ne legyen egyszerű, most letakarjuk a szemedet. És óra indul!

... folyt.köv...