Az első...2

Óráknak tűntek a percek,és nem érdekelt, lát-e valaki..de ha jobban belegondolok, nem is tudtam mást csinálni, hiszen az egyik keze szorosan tartotta a tarkómat, míg a másik a derekamat tartotta...Az érintésében éreztem az erejét, eszembe se jutott az ellenkezés.
közben a keze az ingem alá tévedt...megremegtem...a vágytól, aztán eszembe jutott, hogy láthat valaki. Gyorsan kinyitottam a szememet és el akartam távolodni Tőle, jelezve hogy, ne! Kérlek ne!..de a szorítás erős volt...nem volt helye az ellenkezésnek. és ráadásul élveztem is ..
-Induljunk! -mondta hirtelen...s kéz a kézben elindultunk. Az örökké valóság léptei következtek. Szívem a torkomba dobogott, elég gyors iramba lépkedtünk, majd megállt egy kocsi mellett, kinyitotta az ajtaját.
-szállj be!-hangzott az érzelem nélküli utasítás.
Beszálltam...és elindultunk. Próbáltam az útvonalat megjegyezni...de semmi más nem járt az agyamba csak az, hogy mi fog velem történni.tőmondatokban beszélgettünk, semmitmondó témákról, ami még jobban összekuszálta a gondolataimat.Nem éreztem semmi érzelmet, csak egy hideg férfit mellettem.
Az a kevés önbizalmam is elszállóban volt.Minden idegszálam azt sikította: menekülj, de hiába. Már rég elmúlt minden vágyam, már nem is akartam, de akkor mégis miért nem mondom meg Neki?! Hihetetlen!
Végre megállt.Kikapcsolta az övet és azt mondta:
- Szóval azt mondod sub beállítottságú vagy?
- Igen, ez így igaz.
- Lesz rá lehetőséged, hogy bebizonyítsd!Gyere utánam!
Kiszálltunk és követtem.
Lifttel mentünk fel, kinyitotta az ajtót és bementünk.Hűvös előtér, rideg és talán félelmetesnek is mondható.
Szembe és oldalt 1-1 ajtó. A szembelevő ajtón bement is pár pillanat múlva a kezembe nyomott egy fekete fűzőt, és egy nyakörvet.
-Menj be a fürdőszobába, vetkőzz le, vedd fel a fűzőt, és a nyakörvet. A fürdőből nyílik egy másik ajtó, s ha készen vagy, azon kopogj be, várj amíg nem szólok. Ahogy beléptél, csak tőmondatokba válaszolhatsz, és minden mondatban benne legyen az Uram. Ha nem bírsz valamit, a menekülőszót használd(rózsaszín)!Megértetted?
- igen, Uram!-válaszoltam és engedelmesen elindultam az ajtó felé.
A fürdőszobába lépve szófogadóan levetkőztem, gondosan, túl gondosan összehajtottam a ruháimat. a fűzőt felvettem és a kezembe vettem a nyakörvet. Szemügyre vettem és felcsatoltam , a kezem remegett, a tükörből egy riadt nő nézett vissza. Az ajtóhoz léptem, fülem az ajtóhoz szegeztem és hallgatóztam: hallottam a lépéseit, valószínű fel-alá sétálhatott a szobában-rám várt.Minden lépését hallottam.Indulnom kellene, éreztem már így is tovább maradtam, mint az indokolt lett volna. Miért önt el a félelem és izgalom fura keveréke? Millió kérdés a fejembe...húzom az időt, mennék is meg nem is...félelemmel, mégis ismeretlen kéjes borzongással töltött el. Először éreztem úgy, hogy az a félelem,amit érzek, vággyal tölt el. Választottam.....szemlesütve kopogok az ajtón ahogy kérte.
-Gyere be!-hangzott egyértelműen
Nagy levegővétel és beléptem.
-Állj ide elém!
Nem is mertem szétnézni, rémlik, mintha középen lett volna egy széles ágy, szék, fotel...nem tudom...rideg volt minden, szürke ...
Szemlesütve elé álltam