Az Úrnő karmai közt 27.

Mélyet sóhajtasz és nem is szólalsz meg. Egyrészt, mert nem kérdeztek, másrészt nem is tudod, hol kezd el a mentegetőzést.
- Viszont felajánlott egy mentési lehetőséget a barátnőm, miszerint megtarthatom a csecsebecsém, ha havonta egy hétvégére kölcsönadlak neki. – mondja elgondolkodva és látszólag nem figyel rád, elmélázik.
Benned is lefut a lehetőség. Havonta egyszer két napot és éjszakát ott tölteni, lehet egyszerre maga a pokol és a mennyország, amennyiben persze a vasárnapok úgy telnek, ahogy a mai. Összeszorított szájjal szenvedve pillogsz, a döntésre várva. Mennél is meg nem is. Aztán Úrnőd hirtelen felnéz.
- Megtartom az ékszert! – néz rád mosolyogva és tudod ez mit jelent. Havonta egyszer Ms Elvíra és Victor kezei közé kerülsz. Segged a lezáródugóra szorul, ám farkad megemelkedik a gondolatra. Egy félperc erejéig, ezen döntés hatása felülírja a tested kínjait. Ajkad halovány mosolyra húzódik.

- Nos látom te is élveznéd, akkor ezt megbeszéltük. – zárja le a témát Úrnőd.
- Most viszont szeretném ha mesélnél a hétvégéről, kíváncsi vagyok miért is jelent meg a mosoly a szád sarkában! – simít végig hegyes körmeivel a mellkasodon és ujjbegyei meghintáztatják tele belsőd. A kín letörli arcodról a mosolyt.
- És mivel csak szavaid élvezhetem és a szavak elfoglalják a szád, így kénytelen vagyok másként élvezni a történet mellé. – int Timnek, aki otthonosan térdel a kerevet mellé és máris belecsókol a számodra oly kívánatos ágyék résébe. Úrnőd hátraveti a fejét és rád szól.

- Nos halljam, ne kímélj! – parancsa pattan, miközben Tim szőke puha fürtjeibe túrva, keményebben húzza magához a fiú fejét.
Megrántod a karbéklyód, de a kötelék szilárdan tart. Egy esélyed van, ha nem húzod el nagyon a mesét.
- Ms Elvíra odahívta a két fúzionálló cég főbb embereit és egy napra vendégül látta őket, engedve hogy kiélhessék a kívánságaikat rajtam. Majd este összesítette a hibáimat és keményen megtorolta őket, aztán ma megjutalmazott a tegnapi teljesítményemért. – elhallgatsz remélve, hogy ezzel megelégszik, ám érzed ez most nem jött be. Úrnőd vár, talán a folytatásra, de te makacsul hallgatsz. Tim szorgalmasan végzi a dolgát, aminek eredményeképp, Úrnőd felsikoltva elélvez. Majd hogy magához tér, érzékeli hogy még mindig hallgatsz. Kissé szédülten rád néz.
- Ennyi? – kérdezi meglepetten.
- Igen! – válaszolod dacosan.
- A levélből valamivel többet olvastam ki a sorok közül. Ez az elbeszélés nem túl élvezetes számomra. – sóhajtja kissé bosszúsan.

- Tim hozd ide azt a művészi farkat! – int a lényeged másolata felé. A fiú pattan és hozza. Úrnőd kézbe veszi. Tim visszatérdel az előbbi helyére. Úrnőd meglepetten néz rá.
- Mondtam, hogy abbahagyhatod?! – mire a fiú ajka máris visszatapad, az imént kényeztetett területre.
Úrnőd felsóhajt, de most nem adja át magát teljesen az érzésnek. Bekapcsolja a vibrátort és farkadon simít végig vele, hogy aztán zacsidat és a golyóidat ingerelje a finom rezgéssel. A kéj most kínban mutatkozik meg, ahogy bensőd összerándulva tiltakozik az inzultus ellen. Felüvöltve feszülsz meg.

- Most már talán jobban megy majd! – mondja kedvesen kínzód és ajkán kis mosoly jelenik meg.
- Hár… három feladatom volt. – kezdesz bele és a vibrátor kikapcsolódik, de Úrnőd nem teszi le a kezéből. Tekinteted rémülten szegezed az eszközre és ajkadról pereg a szó. Részletesen elmeséled a három párocska kívánalmait, majd azt is, hogy a szünetekben Victor vett igénybe. Tim bár buzgón munkálkodik feladatán, azért néha kikerekedő szemekkel pillant rád. Ahogy mind jobban belemelegedsz a történetbe, annál jobban igyekszik. Szinte érződik, hogy megretten egy kölcsönadási lehetőségtől.
Ha mást nem hát ennyi elégtételt érzel.
Amikor a zacsid kíméletlen nyújtásáról mesélsz Úrnőd a kezébe vsezi a megkínzott részt és elégedetten forgatja tapogatja át.
- Nos Victor ismeri az ilyesfajta kezeléseket. Azt hiszem megkérem, hogy ne hagyja abba az átalakítást, határozottan tetszik és tetszene..- sóhajtja kéjesen. Ahogy elhallgatsz minden figyelme Timé és az eredmény most sem marad el. A fiú fejét eltolja kissé és spriccelő kéj nedve annak arcán csurog le, amit nyelvével próbál felfogni lenyalogatni.
Úrnőd a hajába borzol és lassan kéjesen áll fel.
- Hozd a vödröt Tim! – szól a fiúnak, aki ismét szó nélkül engedelmeskedik. Úrnőd kicsatolja a karabínereidet és engedi, hogy üríts. Tim melletted állva figyeli az eredményt, majd szenvtelenül még kétszer kimossa a hátsó bejáratod. Még soha nem érezted magad ennyire megalázva.
- Eredj fürödj meg! – utasít Úrnőd és szó szerint kikotródsz a szobából. A zuhanyból áradó meleg víz jótékonyan lemossa csordogáló könnyeidet. Visszatérsz hozzá. Óvatos ujjakkal kihúzza belőled a katétert.
- Most hosszú ideig nem lesz rá szükség, ezt a fajta edzést elhagyjuk. – közli és a farkadra simít, a régi, meghitt szeretetével.

- Állj a deres elé! – utasít és bokáid a két lábhoz erősíti a karabínerekkel. Majd a fekvő felületre mutat.
- Támaszkodj le! – csuklód zárjait is az oldalsó karikákhoz csatolja. Nem tudod mire készül. Helyzeted kényelmetlen. Feltérdelni nem tudsz, de felállni se. Azért annál kényelmesebb, mintha a bokáidat fogatta volna meg.
Erősen meglepődsz, mert alád fekszik és kezébe veszi izgatottan állongó farkad. Mikor húz rajta párat, kéjesen felnyögsz. Ruganyos melleinek kemény bimbóihoz dörgöli az érzékeny hegyét és megfeledkezel a környezetről, el sem hiszed hogy megtörténhet amire vágysz, pedig igen, a melleire akar élveztetni. Ám a következő pillanat dühvel tölt el. Tim lép mögéd és csípőd megragadva, sikamlóssá tett farkát illeszti a kitágított lukadhoz és be is hatol, tövig nyomva beléd, nem is oly kicsi szerszámát. A kettős érzés azonban elsöpri ellenkezésed és csak Úrnőd szemébe nézel. Tim farka súrolja, érinti a bensőd és kéjhullám csap benned végig. A karcsú ujjak ügyesen masszírozzák farkad és nem tudod visszatartani a kéjt, bár nyújtanád még, de a gejzír megindul és Úrnőd irányításával tökéletesen beteríted mindkét gyönyörű mellét.

Mosolyogva néz fel rád.
- Mára ennyi volt. – közli halkan és mellkasodon simít végig, míg még felette vagy. Érzed a farok kicsusszan belőled. Nem élvezett el.
- Tim eloldoz. Mosakodj meg öltözz fel! Pántjaidat hagyd a ruháid helyén! Az ajtót csapd be magad után! A további utasítások a kocsid kesztyűtartójában várnak. A garázsban megtalálod a járművet, kulcs a nadrágzsebedben. – majd arcodra simítva bocsát utadra.
Értetlen indulsz a fürdő felé Leveszed a szolgaságod jelképeit. Megmosakszol és mikor a ruháid felé fordulsz. Timet pillantod meg az ajtóban. Kezében az erényöved. Szó nélkül nyújtja feléd és megvárja, hogy felvedd. Bezárja és magadra hagy. Fintorogva öltözöl fel. Nem tudsz szó nélkül elmenni innen, hát a szoba ajtóhoz lépsz, de a szó benned szakad. Egy világ dől benned össze a látványtól azonnal.
Úrnőd a deresen fekszik hanyatt, Fenekében a farkad másolata és Tim épp felette hasalva, mártogatja farkát abba a kehelybe, amit ő és nem te nyalogatott ki. Nyelve lelkesen tisztogatja Úrnőd kebléről a spermád és rá ráharap a keményen ágaskodó bimbókra. Úrnőd már nem is törődik semmivel, hangosan élvezi az új szolga gondoskodását.

Kezed ökölbe szorul. Dühösen csapod be az ajtót magad mögött.
- Hát így állunk! Eladtál Elvírának egy nyüves bizsuért cserébe! – mondod magad elé keserűen. A garázsba vágtázol és beülsz a kocsiba. Már tudod, soha többet nem fogsz ide visszajönni. Ám ahogy beülsz, megérzed öleden az erényövet, aminek a kulcsa odafent maradt.
- Boszorkány! – sziszeged lilát, vöröset látva. Hátradőlsz az ülésen és ekkor jut eszedbe a levél. A kesztyűtartóra pillantasz. Kíváncsi is vagy, de megalázottságod is taszít attól, hogy érte nyúlj. Aztán győz a kíváncsiság.
Olyan erővel nyitod ki szerencsétlen ajtócskát, hogy majd leszakad.
Egy nagyobbacska boríték vár rád. Percekig forgatod az ujjaid közt, mire felnyitod. Egy levél és egy kisebb boríték van benne.
A betűk táncolnak a szemed előtt. Leengeded az ablakot és mélyeket lélegzel a betörő huzatból, hogy lehiggadj.


„Reméelm megtanultad a leckét! Soha, soha többet nem hozhatsz ilyen szégyenletes helyzetbe! Nem a kapott levélből jutott tudomásomra a viselkedésed. Ms Elvíra folyamatosan tájékoztatott és csak az engedélyemmel tétetett meg veled mindent, amit megtettél.”


Fura érzés fut benned végig. Vagyis nem hagyott magadra Úrnőd. Tim jelenléte feletti felháborodásod viszont, még mindig nem oldódik benned.


„Mint láthattad új tanítványom van. Megtehettem volna, hogy tudtod nélkül képzem ki, ám fontos vagy nekem! Egyetlen hétig marad nálam. Valakinek töröm, be hogy könnyen bánhasson majd vele, afféle ajándék, semmi más. Ma arra használtam őt, hogy segítsen megbüntetni téged és az előre megjósolt ajtócsapódásból, ez úgy érzem tökéletesen sikerült. Most már tudod és egy életre megjegyzed remélem, hogy több ilyen hibasorozat nem lehet, mint amit Ms Elvíránál elkövettél. Az általa kimért fájdalom múlékony, amit ma tapasztaltál, remélem egy életre benned marad!!!! ”


Újabb mély lélegzetet kell hogy végy. Lám soha semmi sem az, aminek látszik. Tim nem más csak egy eszköz. A leírtak szerint semmit sem jelent Úrnődnek. Ám az utolsó kép még mindig fájón érint. Öledbe engedve a levelet, mégis elgondolkozol. Valami szárba szökken elmédben. Úrnőd érzékeny része a feneke és lám a te farkad volt benne, még ha mű is, de a tied és a te spermádat nyalatta le magáról, te élveztél rá az Ő kezétől. Emellett eltörpül, hogy Tim mit tett közben. Picit még billenti a mérleget, hogy végül is az sem volt igazán kellemetlen érzés.


„Most egy hétig nem találkozunk! Gondold át a történteket! Remélem, szombat reggel látlak majd és ígérem, csak kettesben leszünk! A kis borítékban van az öv kulcsa. Ha szó nélkül leszeded, akkor engem többé nem látsz! Amennyiben indokkal le kell szedned, megteheted, de akkor este nálam megjelensz és magyarázat után rád teszem újra. Telefonon is csak indokkal zavarj! Vigyázz magadra, szombat reggel kilenckor várlak.
Úrnőd”


Kétszer háromszor is átolvasod a levelet. Hát nem dobott el, nem cserélt le! Megbüntetett! Kínnal nevetsz fel a helyzeten. Majd a belső zsebedbe rakod a kis borítékot és az összehajtott levelet is.
Hazaindulsz. Holnap munka. Csak egyet tudsz, ma éjjel nemigen jön álom a szemedre.

folyt. köv.