Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 20.

Törölt felhasználó
2012. 09. 02. 20:20 | Megjelent: 719x
- Félt az apjától?
- Igen, - mondta a férfi, közelebb húzva magához a nőt - az apám mogorva ember volt.
- Az látszik a fotókon is. Sehol sem mosolyog, sem ő, sem az édesanyja.
- Mosolygott az, amikor többet ivott a kelleténél. Tudja Emma, csak felnőtt fejjel értettem meg sok mindent. Apám nem élhetett a hivatásának. A vadászat etikai kódexét felülírta a Magyar Szocialista Munkás Párt. Ha a párt sikeresen meghozott egy határozatot, s úgy döntöttek, hogy vadászattal ünnepelnek, akkor fegyvert kapott boldog, boldogtalan, a lényeg hogy vezető szerepe legyen a politikai életben. S a vadászati tilalom ellenére lőttek.
Apámnak asszisztálnia kellett. Utána napokig a megsebzett vadak felkutatásán fáradozott, hogy megadja a kegyelemdöfést a szenvedő állatoknak. Ez a „behódolás” megtörte apámat, és az életünket is. Gyakran bódította magát alkohollal.
- Sajnálom. – mondta a nő miközben a férfihez bújt.
- De most tegyük félre az én gyermekkoromat. Ön hogy élte meg a gyermekkorát?
- Nekem igazából 5-6 éves koromtól kezdve vannak emlékeim. Ettől az időszaktól vannak fotóim is.
A vér szerinti szüleimet nem ismertem. Egy gyermektelen pedagógus házaspár nevelt fel, őket tekintettem a szüleimnek. S mint ahogy ön is követte az édesapja hivatását,
úgy én is a nevelő szüleimét.
- Önszántából lett pedagógus, vagy szülői ráhatással?
- Teljesen önként választottam. Már gyermekkoromban is számolni tanítottam a plüssmackóimat.
- Boldog gyermekkora volt? – kérdezte a férfi miközben megfogta a nő állát, s maga felé fordította, hogy lássa a szemeit, miközben válaszol.
- Mindent megkaptam, amit egy gyermeknek meg kell kapnia. – felelte a nő
- Nem ez volt a kérdés! – mondta határozottan a férfi
- Igen, azt hiszem boldog voltam. – felelte a nő határozatlanul.
András látta, hogy a nő nem mond igazat. Magához ölelte, nem kérdezősködött tovább. Majd később, ha már jobban megbízik benne, akkor úgy is elmondja az igazat. – gondolta
- Menjünk ebédelni kedvesem.
- Én előtte elmennék a mosdóba.
- Rendben, én addig előkészítem az ebédet, megterítek. – mondta a férfi, miközben végigsimította mindkét kezét a nő haján, s homlokon csókolta.
A konyhában mennyei illatok fogadták a belépőt. A férfi a főzőlaphoz lépett, kiemelte a forró vízből a puhára dagadt gyorsrizst, majd a zacskót feltépve kiborította egy hőálló kerek közepesen magas falú üvegtálba. A megsült hússzeletek pedig egy ovális alakú lapos üvegtálra kerültek. A hűtőből előkerül a saláta és a feta sajtos kiscsésze is.
András a konyhai kis asztalon terített meg.
Mielőtt Emma belépett volna a konyhába, András megfogta a kezét s a nappaliba vezette.
- Egy pillanat és jövök. – mondta, majd magára hagyta a nőt.
A nőben még a kérdés sem merülhetett fel, hogy vajon hová tűnhetett, s mi a célja, máris megjelent, egy hálószerű anyaggal a kezében.
- Ezt vegye fel kérem!
Emma nagy nehezen megtalálta azt a nyílást a „horgászhálón” amibe a fejét beledugta, majd a denevérujj szabású hálóba a kezeinek is talált helyet.
- Nagyon jó! – mondta a férfi, miközben megigazgatta Emmán a gumírozott fonalból készült sötétzöld rombuszháló mintás felsőt.
A nő úgy érezte magát, mit egy halászhálóban rekedt hal.
András nő melleinél a rombuszokat szétfeszítette, s átbújtatta a melleit.
- Csodálatosan néznek ki a mellei így, a hálóba szorítva! – mondta majd mindkét bimbóját erősen összeszorította, - nem szorítja a háló?
- A háló nem, de ön igen! – mondta a nő, lábujjhegyre ágaskodva.
- Jól van, foglaljon helye a konyhában, - mondta a férfi, miközben elengedte a nő melleit - rögtön megyek én is.
Emma a konyhába menet azon gondolkozott, hogy vajon miért nem a nappaliban ebédelnek, ahol külön kialakított ebédlőrész van, 8 személyes kézzel faragott fából készült antik étkező bútorzattal.
A férfi szépen ízlésesen megterített. A frissen készült ételek ontották magukból az illatanyagot.
A nő miközben leült az asztalhoz, mélyet szippantott az illatból. A fokhagymás sült hús és a borsmenta illatát érezte legintenzívebben, de ott terjengett a levegőben a főtt rizs illata, valamit a bazsalikom és az oregánó egyvelege is. Ahogy a nő az illatokat elemezgette, fülét halkan felcsendülő zene ütötte meg. Lágy andalító pánsíp zene szólalt meg.
Sosem gondolta volna, hogy találkozik valaha olyan férfivel, aki ennyi mindenre odafigyeljen. S hogy ennyire harmonikusan tudja összehangolni az ízeket, illatokat, zenét.
András megérkezett frissen, átöltözve. Emma csodálkozott is, pár perc alatt hogy volt képes minderre. Az eddigi szabadidős viselet helyett, egy rövid ujjú sportos, de mégis elegáns inget, és egy háromnegyedes vászonnadrágot viselt.
A férfi mielőtt leült volna, felemelte a nő tányérját, s egyik felére a rizsből pakolt kis halmot, melynek a tetejét sült szalonna darabkákkal szórta meg, a másik felére egy szelet sültet tett, meglocsolva pecsenyelével. Majd szedett magának is. Utána kis csészékbe szedett görög salátát, tetejét megszórva feta sajttal. Ezután a hűtőből kivett egy üveg ásványvizet, és egy üveg vörösbort.
A vizes poharakba töltött ásványvizet, s csak ezután ült le.
- Jó étvágyak kedves Emma!
- Köszönöm András, önnek is viszont kívánom!

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.