Veronika Tanárnő 7

A reggel csodálatos volt, álmomban nem mertem volna arra gondolni hogy egyszer egymás mellett ébredünk egy ilyen éjszaka után. Elgondolkoztam rajta hogy ez hogyan is történhetett meg és valahogy már nem érdekeltek az okok csak az hogy megtörtént.
Én előbb felébredtem mint Veronika és azt gondoltam hogy majd ha felébred elzavar reggelit csinálni és vissza állunk a szerepeinkbe de megdöbbenésemre nem így lett, amint felébredt egy csókkal köszöntött, nagyon furcsa volt hogy nem én készítem a reggeleit és az is furcsa volt hogy végre egy asztalnál ülhetek vele.
- Hogy tetszett az este?
- Nagyszerű volt!
- Ezt már megérdemelted

Ahogy beszélgettünk egyszer csak szóba jött hogy mi lenne ha oda költöznék hozzá, ekkor már több mint egy éve oda jártam hozzá. Nem kellett kétszer mondania rögtön beleegyeztem, de itt le is szögezte hogy nem csak a szolgára van szüksége. Ez roppantul meglepett ez a mondat és itt már nem értettem hogy mit is szeretne Veronika, de bele egyeztem a dologba.

Következő héten oda is költöztem hozzá. AZ első hét az nagyon nehéz volt számomra. Amint felvittem a cuccaimat már rám is parancsolta:
- Vetkőzz!

Már vette is elő a kis bőr tasakból az erényövet
- Amíg itt laksz csak az enyém vagy, teljesen birtokolni akarlak és nem akarok mással osztozkodni rajtad, egyedül a család az ami elszólíthat téged tőlem. Megértetted?
- Igen Úrnőm
- Most pedig menj és vedd fel a cselédlány ruhádat és kezd elpakolni a dolgaidat!

A lakásban volt egy pici helység ahova éppen befért egy ágy és egy kis állószekrény, a szobának egy pici ablaka volt.
Még én pakolgattam a dolgaimat addig az Úrnő elment Beával bevásárolni. Furcsa volt hogy bejelentette hova is megy mert sose szokta és ez valahogy jó érzéssel töltött el. Mikor végeztem a pakolgatással leültem tanulni persze még itt is be voltam öltözve mert nem tudtam levenni magamról a ruhát mert a derekamon lévő fűző egy lakattal le volt zárva, de nem is akartam volna levetni mert szerettem azt a ruhát sokkal kiszolgáltatottabbnak éreztem benne magam.

Mikor megjöttek rögtön egy kis divatbemutatót tartottak egymásnak és engem addig bezártak a szobámba. Miután Bea elment ki lettem engedve és ahogy meglátta Veronika hogy tanulok rögtön vissza is zárta az ajtót
- Úgy készülj hogy ha kiengedlek innen ki kérdezem!
- Igenis Úrnőm!

Így is lett. Le térdeltem vele szembe és ő fogta a jegyzeteimet és elkezdett kérdezgetni, ha valamire nem tudtam a választ akkor mellette egy füzetbe elkezdett írni valamit, eleinte nem tudtam mi az de kezdtem rájönni hogy valami büntetés lesz belőle.
- Végeztünk! most eredj és készíts valami vacsorát!

Mire elkészültem már a kezében ott volt a nádpálca.
- Gyere csak ide, most fogd meg a térdeidet!
Már hajtotta is fel a kis szoknyámat
- Ezt most azért kapod amiért nem készültél rendesen a holnapi ZH-ra, minden ütést hangosan számolsz és megköszönsz !

Harminc erős ütést kaptam, a huszadiknál már úgy éreztem hogy nem bírom tovább de erőt vettem magamon. A verés végére a fenekem csak úgy égett és hogy még nagyobb legyen a szégyenem beküldött a sarokba és a nádpálcát a térdeim alá rakta. Kevés idő után az is iszonyatosan fájt és az volt a legrosszabb hogy nem mondta meg meddig is kell így maradnom. Veronika elment megvacsorázott és lefürdött és csak utána engedte meg hogy felálljak.
- Most szépen bemész a szobádba és majd csak reggel engedlek ki és ha holnap nem fog sikerülni a ZH akkor még nagyobb büntetésre számíthatsz.

(folyt. köv)