az első alkalom

Egész este fenn voltam. Csak forgolódtam az ágyamban. Képtelen voltam elaludni. Csak rá tudtam gondolni, arra hölgyre akivel másnapra volt megbeszélve a találkozónk. Még soha nem csináltam ilyet. A szívem mindig hevesen zakatolt amikor rá gondoltam. Leírhatatlan érzés, egyszerűen csodálatos. Egész éjjel a képeit nézegettem és ábrándoztam arról, hogy milyen is lehet vele.

Eljött a nagy nap, tudtam, hogy ez teljesen más lesz. Szokatlan és ismeretlen érzés volt, de imádtam ezt az érzést. Még többet és még többet akartam belőle. Tudtam hogy nincs visszaút, mert ezt akarom. Nem leszek puhapöcs, aki meghátrál. Szembe kell néznem azzal amit már gyerek korom óta akarok.

Este 6 óra. Egy kapucsengő választ el a vágyaimtól.
Tűsarkú cipők hangja hallatszott a hátam mögött. Hátranézni sem volt időm, amikor egy kéz megmarkolta a hajamat, hátrafeszítette a fejemet és egy ismeretlen hang súgta a fülembe: Tedd meg te szarházi, csöngess! Félsz? Félsz vmitől? Nem kell félned, ne aggódj, jó kezekben vagy.
Térdre, folytatta...
Rögtön tudtam hogy az Úrnőm az, nem volt más választásom, mint követnem az utasításait.
Ahogy belökött az ajtón, egy nyakörvet és egy pórázt tett a nyakamra és úgy vezetett tovább a szűk folyosón. A folyósó végén egy csőhöz láncolt, és a mellettünk lévő kisszobához vette az irányt. Most láttam igazán, hogy mennyire is jól néz ki. Szűk latex ruhát viselt, combig érő tűsarkú csizmával. Egyszerűen gyönyörű volt.

-Szolga? Kiáltotta a másik szobából.
-Jó voltál ma? Folytatta.
-Egy árva hang sem tudott kijönni a torkomon.
-Na mindegy, úgy sem érdekel...

A következő pillanatban már a tűsarkú csizmájával taposott bele a belső combomba és egy határozott mozdulattal pofán vágott. Felszisszenni sem volt időm, mert már a póráz feszítette a nyakamat, amivel egy másik helységbe ráncigált. Egy pillanat alatt lekapott egy pálcátt a falról és kettő hatalmasat csapott rám. Megmarkolta a hajam és a fülembe súgta: fájt?
A következő csapások egymás után jöttek, levegőt sem tudtam venni annyira szorítottam össze a fogam. Minden egyes csapás egyre szörnyűbb volt, egyre perzselőbb érzést futotta át a testemet. Nem akarta abbahagyni. És közben azt ordította: Én így nevelem a leendő szolgáimat, hogy mindig tudják, hol a helyük.

Könnyek csordultak ki a szememből, amikor végre abbahagyta. Mellémgugolt és egy ketrec felé mutatott. Látod te azt? Ott fogod tölteni az éjszakát. Na nyomás befelé parancsolta.
Rámzárta a ketrec ajtaját és elindult kifelé. Az ajtóbol csak annyit szólt vissza: MOST MÁR ÖRÖKRE AZ ENYÉM VAGY!