Smaragdrózsa 3. rész

Hosszú percekig hullámzott testében a gyönyör, miközben a férfi szorította magához, és ujjai közvetítésével magáévá tette a lány minden rezdülését. Meg akarta tanulni, magába akarta szívni, mindenestül. Ada egészen messze sodródott az öntudatától. Mikor alábbhagyott a lüktetés, kezdte ismét felfogni a valóságot. Igazán hálás volt most azért, hogy a kezénél fogva egy kötélen lóg, a lábai ugyanis nem igazán tartották volna meg. Egészen elgyengülve simult a férfi testéhez, miközben körülölelte őt a testével, és vágyta, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. De vége lett, és a férfi kezei kicsúsztak öléből, nyomukban vékony kis patakokban folyt a nedve végig a combján.

A férfi lassan megkerülte, egyik kezével a hajába markolva, másikkal az állát tartva felemelte Ada fejét. Tetszett neki, amit a lány szemeiben látott. Sokáig néztek egymás szemébe. Ada úgy érezte, hogy Ákos az elméjébe lát, szavak nélkül is pontosan tudja, hogy soha férfi még nem tette ilyen boldoggá. Hogy a fizikai kielégülésen túl még senki sem ajándékozta meg a lélek békéjével, a legteljesebb odaadás és elfogadás kiváltságával. Tudta, hogy bármit is mondana most a férfinek, sután hangzana. Inkább csendben maradt. Beszédes csendben. A férfi ekkor lehajolt hozzá, és megcsókolta. Követelőzően, férfias nyersességgel, mégis végtelenül gyengéden. Aztán lehajolt, belemarkolt a melleibe, és nyelvével mozgatta a csipeszeket a mellbimbóin. Ada teste megfeszült a fájdalomtól, amit időközben teljesen elfelejtett. A férfi gyors mozdulatokkal levette a csipeszeket, és elégedetten nyugtázta, hogy a lány, könnypárás szemekkel, összeszorított ajkakkal, de csendben tűri. Szájával becézgette a meggyötört bimbókat, néha-néha apró harapásokkal.
Aztán eloldozta a lányt, és az ágyhoz vezette, a póráznál fogva.
- Hasra! –hangzott a rövid utasítás.
Ada engedelmeskedett. Csuklóira, bokáira bőr bilincs került, aminél fogva az ágy négy oszlopához kötözte a férfi, teljesen szétfeszítve végtagjait, már-már fájón. A szemére ismét kendő került, derekára vastag kötél, amit az ágy két oldalához rögzített a férfi. Moccanni sem bírt. A sötétben most már csak a fülére hagyatkozhatott, próbálta kitalálni a hangokból, mit tesz a férfi. Fiók hangját hallotta, a férfi hosszú, halk, ragadozószerű lépteit, ruha suhogását. Elhessegette a hirtelen rátörő gondolatokat, önnön kiszolgáltatott voltát illetően. Felidézte magában a korábbi gyönyört, a férfi tekintetét, ahogy az övébe fúródott, és minden aggodalma semmivé foszlott. Várta már, hogy történjen valami. Akármi. Tudta, hogy a férfi most azt tehet vele, amit csak akar, és mindennél jobban vágyta, hogy odaadhassa neki végre. Semmi mást nem kívánt most, mint a férfi elégedett tekintetét látni. Nem akart már máshogy létezni, csak a férfi által.

Teljesen elveszítette az időérzékét. Hosszúnak tűnt a várakozás, mire végre közeledni érezte a férfit. Testén érezte a jól ismert kezeket, ahogy végigborzolják a bőrét nyakától egészen a combjáig. A férfi tenyerével simogatta a fenekét, megmarkolta. Aztán csattanás, simogatás, csattanás. Ada felnyögött a váratlan fájdalomtól, és arcát a párnába fúrva várta a következő ütést. Hát ilyen, amikor elveszi, amit akar – gondolta. Élvezte, ahogy a kötelek szinte szétszakítják testét, jó volt kiszolgáltatva, testének minden zugát kitárva átadni magát a férfi akaratának. De tudta, kötelek nélkül is mozdulatlanul tűrné az ütéseket. Semmi mást nem akart, mint megfelelni.
És az ütések jöttek. Egyre erősebben. Aztán már nem kézzel, hanem paskolóval. Mikor abbamaradtak, Ada egyetlen izzó foltot érzett ott, ahol eddig a feneke volt. A férfi most tenyerével becézte a meggyötört testrészt. Keze becsúszott a farpofák közé, rásimult a lány ölére, ujjait megmártotta a friss nedvekben. Aztán eloldozta a lány derekát tartó kötelet, és a kezein is lazított, épp csak annyira, hogy meg tudja emelni a csípőjét. A férfi a lány csípője alá csúsztatott egy párnát, majd lábai közé térdelt, és fölé hajolt. Ada szinte eszét vesztette, amikor a férfi meztelen bőrét érezte a testén, és ágaskodó férfiasságát lüktető csiklóján. Ákos megragadta a haját, és a fülébe súgta: - Akarlak! Majd egyetlen határozott mozdulattal beléhatolt. Ada teste engedelmesen ölelte körbe a férfi hímtagját, ahogy korábban ujjait is. Átvette a férfi ritmusát, és egyetlen ölelkező lüktetésben forrtak össze. Mindketten hangosan ziháltak. Ada a fájdalmat csendben tűrte, de a gyönyörnek hangot adott. Ismét közeledni érezte a robbanást, ahogy a férfi is. Ákos pontosan érezte, mikor kell a csípőjét megfeszítve mozdulatlanná válnia. Csak duzzadt makkja lüktetett mélyen a testében, ahogy Ada az orgazmus hullámain sodródott. A férfi visszafogta magát, bár vágyta már a beteljesülést. Kicsúszott a lányból, és az arca elé térdelt. Összefogta a haját, és megemelte a fejét. A lány érezte saját illatát a férfi vesszőjén. A forró makk az ajkához ért, és körberajzolta, saját nedveit szétkenve. Engedelmesen nyitotta száját, hogy magába fogadja a férfit. A férfi a hajánál fogva irányította a lány fejét, és lassan teljesen birtokba vette száját. Ada a torkán érezte a lüktető makkot. Engedelmesen szívta magába a férfit. Az ütem egyre gyorsult, vele együtt a férfi légzése is egyre szaggatottabbá vált. Aztán megfeszült a csípője, és forró magjával elárasztotta a lány száját. Ada hálás-mohón szívta a férfi nedveit az utolsó cseppig. Lenyalogatta a még lüktető péniszt.
A férfi levette a lány szeméről a kendőt, és hosszan megcsókolta. Aztán kioldotta a köteleket. – Megfordulhatsz! – szólt a lányhoz.
Ada a hátára fordult, és felszisszent, ahogy a lepedő a fenekéhez ért, de nem törődött vele. Nyitotta a száját, de a férfi elnémította a mutatóujjával. Melléhevert, és hagyta, hogy a lány egészen közel vackoljon hozzá. Magához ölelte.
- Most aludj, miénk az egész hétvége, és még csak most kezdődik…..