Motozás 2 - A meglepetés

A meglepetés


Egy nő lépett be a helyiségbe, aztán még egy. Mint kiderült, valami vegyészek voltak. Összetörték az üveget, s felhasították a benne talált tasakot. Biztos tudnak valami olyasmit, amit az addíg a szobában lévő férfiak nem, mert egyszerűen megnyálazták az ujjukat s belegugták a porba, majd megkóstolták az anyagot. Mivel én sem tudtam pontosan mi is az, kíváncsian vártam az eredmény. Mogorva arckifejezésük azonban semmi jóval nem kecsegtetett.
- Most szivattok? – kérdezték a férfiakat, akik kérdően néztek rájuk.
- Sima porcukor. – jelenteték ki.
Ekkor azt gondoltam, hogy most már egyenesben vagyok Mindjárt öltözhetek s mehetek.
AHA!
Vívtunk némi szócsatát. Ők faggattak, hogy hova tettem az anyagot, én esküdöztem, hogy nincs nálam semmiféle anyag. Kudarcba fulladt egyezkedésünket egy újabb nő érkezése szakította meg, akit két férfi is kísért, és mindannyian fehér ruhát viseltek. Egész szépen összegyűltünk, csak az volt a problémám, hogy senkit sem ismertem és egy szál semmiben voltam. A fehér ruhás apró termetű nő is gumikesztyűt húzott, de nem is ez lepett meg igazán, hanem az amilyet. Majdnem a válláig ért. Arca bár kedves volt, vonásai mégis szigorúak, s nem várt határozottsággal utasította a jelen lévőket:
- Fogják le!
Mielőtt eszmélhettem volna, elkapták a karjaimat, és gyakorlott mozdulatokkal, olyan pillanatok alatt az asztalra fektettek, hogy csak a saját nyekkenésemre figyeltem fel. Rúgtam ugyan még nélányat, de hamarosan a lábaimat is elkapták, s mozdulatlanná feszítették. Végül is voltak elegen. Éreztem, hogy valaki széthúzza a farpofáimat, valami hüvöset öntenek a lyukamra, aztán jött az őrület!
Eleinte csak kicsit fájt, ahogy tágult az ánuszom, de késöbb kibírhatatlanná vált, és ordítoztam. Természetesen minden eredmény nélkül. Ahogy csapkodtam a fejem, egyszer észrevettem, hogy az ablak tükröződésében látom, mi is történik velem. A négy férfi a végtagjaimon kapaszkodott, az egyik nő a hátamon „lovagolt”, a másik tartotta a farpofáimat, a kis fehér ruhás pedíg, (ordítani is elfelejtettem, mikor megláttam) könyékig az ánuszomban volt. Ekkor már éreztem is a gyomromnál a mozgolódását.
Végül olyan hirtelenséggel rántotta ki a kezét, és hagytak szabadon, hogy meglepetésemben percekig feküdtem még ott, tátongó ánusszal.
- Kamu risztás volt. Lehet, hogy csak fedősztori. Akkor ezt benéztük!
Ennyi volt a magyarázat.