A lázadás kezdete

Majd minden nap ugyanaz a rituálé, amikor hazaérsz.
Levetkőzöl, és én már szedem is össze a ruháidat. Letusolsz, majd befekszel egy kád jó meleg vízbe, és a kávédat szürcsölve ott olvasod el a napi sajtót. Én ezalatt megmelegítem az ebéded, megterítek fürgén, de nagyon ügyelek az apró részletekre is, hiszen minden hiba büntetést von maga után.
Mikor kiszállsz a kádból, szolgálatkészen végigtöröllek egy finom törölközővel, de a nyelvemmel tökéletesítem a tisztálkodásod az intim zónádon: a farkad, a zacsid, végig a gátad, végül pedig a feneked. Mohó nyelven alig végez, mikor te már mereven figyelsz engem. A hajamba túrsz, és megmarkolod, majd egy lassú, de határozott mozdulattal magadra húzod a buksim.
Nagyon kívánom, talán ezért nem tart soká. Végül újra laposan lenyalatod velem...

Úgy érzem, ma nincs jó kedved, s ezt már észrevettem, ahogy beléptél. Ma minden hibáért szólni fogsz.
Hiába igyekeztem a vacsorával, mégis vétettem két hibát.
Kapom is a parancsot, hajoljak át a széken, s fogjam meg a saját lábam. Két tenyerest kapok a fenekemre. Csíp. De nagyon.
Aztán a körmeidet kell levágnom, a lábadon, kezeiden, majd szépen lereszelni.
Szereted, ha szépek a körmeid. Ezt viszont én szeretem benned.
Újságot olvasol közben, így direkt elkapod a kezeidet néha, s a lábadon is ejtek hibát.
Összesen 6 hiba. Mivel az egyiknél megvágtalak kicsit, ezért a legdrasztikusabb büntetést szabod ki rám, a seggbe-dugást. A többi 5, az „csak” szíjat ér.
Kezeimet odabilincseled az ágyhoz rögzített, direkt erre a célra tervezett rúdhoz.
Majd a bokáimat is. Most olyan négykézláb, de nagyon feszes felálló fenékkel pózolok, szinte felkínálva legféltettebb testrészem.
Kiveszed a szíjadat a szekrényből, majd meggondolod magad, s a lovaglópálcát fogod meg helyette.
Mögém jössz. Rettegek, de nem fogok könyörögni, hiszen tudom, hogy értelmetlen.
Jó pár perc eltelik, legalábbis igen soknak érzem, mire belém döföd hatalmas szerszámodat.
Könnyek szöknek a szemembe, de mire észbe kaphatnék, már le sújtasz a pálcával.
Szépen lassan dugsz, közben kapom egyre a pálcákat, hol a hátamra, hol a fenekemre, hol alulról a melleimre. Majd egyre gyorsítasz, szinte felnyársalsz. S, már érzem is a vágyad beteljesülését. Nagyokat sóhajtasz, közben magadhoz húzod a fenekemet, és oldalról alámnyúlva a puncimat izgatod. Pillanatok alatt pörgök fel, de te nem hagyod annyiban, kiveszed a szerszámod, és nem foglalkozol velem tovább. Rám teszed még a pórázomat, amit a rúdhoz karabínerezel a rúdhoz, és magamra hagysz.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire elengedsz. Rám teszed az erényövet, és így megyünk aludni. Illetve csak te alszol, én ébren vagyok, s dühös vagyok.