Motozás

Bevezető

Évekkel ezelőtt, egy „kellemetlen” szituba keveredtem, amit most elmesélek nektek:
Koppenhágában töltöttem néhány napot, ahol rossz pókerarcomnak köszönhetően pénz nélkül maradtam, ami még csak nem is lett volna olyan nagy gond, ha van jegyem a hazaútra. De nem volt. Nem kis utánajárásomra, lehetőséget találtam hazajutni, bár némi rizikóval.
Kábszert kellett becsempésznem. Nagyon kis mennyiségről volt szó, így csak az utiköltségemet fedezte, de nekem megfelelt. Kaptam egy díszdobozos skót whiskey-t, de megnyugtattak, hogy a cucc szeszben úszik, így a kutyák sem szagolhatják ki. Én naív, megnyugodva tettem a bőröndöm mélyére az „ajándék-tárgyat”, s gyanútlanul szálltam a gépre.
Itthon, már túl voltam minden ellenőrzésen, de a csomagom csak nem érkezett meg. Már azon gondolkodtam, hogy reklamálok, mikor két marcona férfi lépett elém, és illedelmesen megkértek, hogy menjek velük. Ekkor még semmi sem volt gyanús, bár megijedtem, és szó nélkül követtem őket. Elég mélyen jártunk már az utasoktól elzárt folyosókon, mikor egy ajtónál megállítottak. Az egyik benyitott, és valamit beszélt a bent lévőkkel amit nem értettem, aztán engem is bevezettek.
Alig berendezett, (mondjuk) irodahelyiségbe léptem be, ahol csupán egy asztal volt a fal mellett, és két egyenruhás állt mellette. Az asztalon a kinyitott bőröndöm, mellette a kicsomagolt whiskey. A lélegzetem is elállt! Mivel nem voltam túl gyakorlott hazudozó, igen hamar „kihúzták” belőlem az igazságot, de legnagyobb meglepetésemre követelték, hogy adjam elő a többi rejtegetett cuccot is.
Értetlenségemet nem vették komolyan, s egyre erőszakosabbá, mi több fenyegetőzőbbé váltak. Motozásról meg ilyesmikről esett szó, melytől összekoccant a térdem, s próbáltam határozottan fellépni, de próbálkozásomat csak gúnyos mosoly fogadta. Addig hadakoztam, mindenféle fenyegetéseimmel (személyiségi jogok, bíróság, ügyvéd, per), míg azon kaptam magam, hogy a felszólításra illedelmesen kiürítem a zsebeimet. Az egyik biztonságis átkotorászta, majd egy nagy borítékba söpötre.

Ettől a ponttól kezdve szinte minden mozzanatra tisztán emlékszem.
Az egyik fickó, miután megkotorászta a zsebemből előkerült dolgokat velem szembe állt, a másik a jobb vállam mellett vagy egy méterre, de ő is felém fordult. Aztán a szemben lévő elkérte a cipőmet. Levettem, odaadtam. Ő megforgatta, megnézegette, majd egy leginkább szennyeskosárnak tetsző valamibe tette.
Mikor elkérte a nadrágomat is rájöttem, hogy le fognak vetkőztetni. Ettől kicsit izgatott lettem, de már beletörödtem az elkerülhetetlenbe. Aztán, ahogy fogytak rajtam a ruhadarabok egyre izgatottabb lettem, de gondoltam, az alsóm csak rajtam marad, és úgy nézegetnek majd meg.
AHA!
- Az alsó is! - harsant a felszólítás.
Na ekkor már kissé zavarba jöttem, s nem akaródzott levenni azt is.
- Eddig olyan szépen haladtunk, folytassuk is ilyen gyorsan, és hamar túlleszünk az egészen.
Vonakodásomat látva hozzátette:
- Gondolja meg! Értesíthetjük a rendőrséget … jönnek még mások is, legfeljebb többen leszünk.
Meggyőzött. Levettem az alsóm és odaadtam.
Viszont elfelejtettem levegőt venni, mikor megláttam, hogy mindketten gumikesztyűt húznak!
Szorgosan takargattam magam, mire az egyik oldalsó középtartásba parancsolt, és ijedtemben gondolkodás nélkül teljesítettem. A másik a hátam mögé lépett, majd végigtapogatták a testem. Kissé meglepődtem mikor a zacskómat tapogatta körbe, s a szemem majd kiugrott mikor a golyóimat megszorította, de köpni-nyelni nem tudtam mikor érzéketlenül felrántotta a fitymámat. S mintha ez még nem lett volna elég, a két ujjával széthúzva a húgycsőnyílásomba is belenézett! Szinte megsemmisültem! De túljutott rajta, s néhány másodperc múlva már a szemeimbe nézett.
Na az sem volt kellemesebb!
Hátra arcot parancsolt, s mindezt olyan határozattsággal tette, hogy eszembe sem jutott ellentmondani. Mire az előre dőléshez és terpeszhez jutottunk, már úgy be voltam szarva, hogy ha kedvesen kér akkor is engedelmeskedem. Ennek ellenére harmadszor nem mondta, hogy szélesebb terpesz, hanem olyat rúgott a bokámba a bakancsával, hogy lábam majd spárga szélességig perült.
- Húzza szét a seggét! – utasított nem éppen virágnyelven, de a lényeget megértettem.
Széthúztam.
Hát éreztem már jobban is magam! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy volt már magasabban is az önbecsülésem.
- Köhögjön!
- Micsoda!?! - Értettem, de nem hittem el, hogy ezt hallom. Aztán mikor megtettem rájöttem, miért. Kezeimmel éreztem, hogy a végbélnyílásom kidülled a köhögéstől. A harmadik köhögésnél, egy váratlan mozdulattal végbélnyílásomba egy ujjat éreztem felcsúszni. Nem volt rettentő fájdalmas, csak kellemetlen, s meglepő! Ahogy kotorászott bennem, az már súrolta a fájdalom határát, de elviseltem. Kiszolgáltatottságom sokkal inkább zavart. Hosszas turkálás után azt mondta társának, hogy ő nem érez semmit, de ha gondolja nézze meg a másik is.
REMEK!
Kényelmesen helyet cseréltek, miközben és egy szál semmiben, széthúzott valaggal ácsigóngóztam a szoba közepén.
A másik már sokkal durvább volt, de legalább kent valami sikosítót az ánuszomra, majd (szerintem) két ujját úgy döfte belém, hogy felvisítottam. Kínomban arra gondoltam: - Semmi előjáték???
Mivel e pillanatban a saját humoromat sem tudtam értékelni, könnybelábadt szemekkel tűrtem a tortúrát. Természetesen ő sem talált semmit.
Gondoltam végezttünk, kellően megaláztak, felöltözhetek és mehetek a dolgomra.
AHA!
- Mit csinál?! (nyúltam a ruháimért) Még nem végeztünk!

/folyt köv.