Kirándulás 4.

Délután miközben visszafelé haladtunk, a ház hoz. A jó időnek szempillantás alatt nyoma veszett. Helyette komor felhők lepték el az eget, feltámadt a szél a levegő lehűlt. Meg szaporáztuk lépteinket, de hiába. Az eső el kapott bennünket. Mire vissza értünk a ház hoz. Teljesen bőrig áztunk. Zsuzsikám kérlelt, gyújtsak be a kandallóba. Mert milyen hangulatos lenne, meg átfázott tagjaink is könnyebben fel melegszenek. Persze ha sejtettem volna, mit tervez. Nem hagyom magam rá beszélni. Közben ő is serénykedett, csinált egy könnyű vacsorát. Beszélgettünk, iszogattunk. Közben a tűz majdnem lealudt, hát kimentem még egy pár fadarabért. Mire vissza értem az én Zsuzsikám eltünt. Helyette ott állt a nappali közepén az én úrnőm. A megszokott fekete szerelésben, a bőr melltartó, fekete bőr tanga, fekete harisnya, fekete térdig érő csizma. A kezében pedig egy kar hosszúságú paskoló, aminek a végén egy háromszögletű bőr darab van duplán hajtva. A nyelét fogva idegesen csapkodta ball tenyerét.
- Hol jártál ilyen sokáig kutya? A tűz mindjárt lealszik. Azt akarod, hogy meg fázzak? És miért van rajtad ruha? Azonnal vetkőzz meztelenre! Remélem tisztába vagy vele, ennyi hibáért kemény büntetést kapsz!
A ruhát pillanatok alatt ledobáltam magamról. Térdre borulva a csizmáit csókolgatva. Kérlelni kezdtem úrnőmet.
- Kegyelmezzen úrnőm, bolond fejemnek, a büntetése legyen oly kegyes mint amilyen szépséges úrnőm.
De ő, el rúgott lábától.
- Ne könyörögj, inkább takarodj, és szícsd fel a tüzet!
A tüzet igen hamar felélesztettem, rendesen meg is pakoltam. Bízván benne, hátha kegyesebb lesz hozzám úrnőm. Miután végeztem a tűz körüli teendőimmel, nem hagyott időt pihenni. Rögtön odaparancsolt a tetőtérbe felfutó csigalépcsőhöz. A karjaimat vízszintesen kinyújtva, jó szorosan neki kötözte a korlátnak. A bokáimat egy terpesztő rúdhoz kötötte. A számat leragasztotta dobozragasztóval. Majd odalépett a kandallóhoz és a fanyelű tűzpiszkáló vasat jó mélyen belenyomta a parázsba az izzó parázs sercegve, ropogva ölelte körbe a kormos vasat. A szemeim majd ki ugrottak a helyükből, a hátamon végigfutott a libabőr, ráztam a fejem, próbáltam kiabálni, kegyelemért könyörögni. De hiába, a ragasztó tökéletesen zárt. Úrnőm oda lépett elém, meg simogatta az arcom.
- Ne félj kis szolgám, ma olyan büntetésben lesz részed, amit egy darabig nem fogsz el felejteni. Amíg a tűz el végzi a dolgát, hát szórakozzunk egy kicsit.
Közben elővett egy vékony kötelet. Rá tekerte párszor herezacskóm tövére, majd áthúzta a két golyóm közt fájdalmasan szétválasztva őket, és legvégül áttekerte farkam tövén összekötve zacskómmal. Szóval áttekerte az egész berendezést háromszor és egy dupla csomóval úgy meg húzta, hogy az álló farkam rögtön lilulni kezdett. De nem elégedett meg ennyivel, a kötél végét fejem felett hozzá kötötte a korláthoz. Persze úgy meg húzta, láb új hegyre kelett, állnom ha nem akartam, hogy le szakadjon a farkam. Közben előkerült a paskoló, amivel a heréimet vette kezelésbe. Váltakozva ütögette őket, hol az egyiket, hol a másikat. Vagy volt mikor mindkettőre egy jó nagyot rá csapott. Hogy ne legyen túl unalmas a játék, néha már az amúgy is lila farkam is kapott. Hol a hegyit ütötte, ami kegyetlenül fájt, vagy az oldalát paskolgatta, jobbról, balról. Úrnőm jó tíz perce szórakozott kifeszített golyóimmal, már kegyetlenül fájt az egész farkam. De a legnagyobb bajom az volt, nem bírtam már lábújhegyen tartani magam. A lábaim már remegtek, mint a kocsonya. És mégis olyan élvezet hullámok törtek rám, mint meg soha. Talán a félelemtől, hogy mi történik, ha nem bírom tartani magam. Vagy attól, hogy egy gyönyörű nő karmai közt szenvedhetek. Ő kénye kedve, szerint dönthet, hogy leszakad a farkam, vagy sem. Közben pár csepp sikosítót tett makkomra, és lágyan, lassan simogatni kezdte, csak a hegyén, meg a bőrt hátra húzva a kupáján. Talán a legnagyobb kínzás volt, amit velem tehetett. Azt hittem meg őrülök, dobáltam a fejem, rángatóztam, a kéj olyan hullámokban tört rám amit még soha nem éreztem. Egyszer csak csont kemény farkamból kirobbant az élvezet. Sugárban lüktetve úrnőm marka szinte tele lett.
- Hát ezzel most mi legyen? Így nem tudom le engedni a köteledet.
Másik kezével letépve számról a ragasztót.
- Na! Gyerünk, nyald tisztára! Közben oda tartotta szám elé a tenyerét.
Amennyire csak tudtam el fordítottam a fejem, nagyon jól tudta mennyire undorodom saját ondómtól. Nincs az, az isten, hogy meg nyalnám, szoktam neki mondani beszélgetéseink alkalmával. Hát a bestia, most aztán sarokba szorított.
- Hát jó, ha gondolod nem muszáj. De amíg tisztára nem nyalod a tenyerem, addig nem engedlek le. A te farkad fog leszakadni ha húzod az időt.
- Úrnőm könyörgöm csak ezt, ne, bármit meg teszek. Könyörögtem szinte sírva.
- Ezt is meg teszed, és ráadásul könyörögni fogsz érte.
Majd oda lépett a kandallóhoz és ball kézével ki húzta a vörösen izzó piszkavasat. A félelem ujjúlt erővel öntött el, a farkamba visszatért a vér, a testemet neki préseltem a fa korlátnak, mint aki eggyé akarna vele válni. Ahogy közelített felém az izzó vasdarabbal, egyre jobban remegtem.
- Remélem tisztába vagy vele, ball kézzel nem vagyok olyan ügyes, lehet, hogy véletlen meg égetlek.
A piszkavas hegye retentő közel került combom belső oldalához. Moccanni sem mertem még a levegőt is bent tartottam. Égett szőr szag csapta meg az orrom, ahogy lenézek, combom belső oldalán az izzó vas útjába eső szőrszálak, sercegve göndörödnek össze. A homlokomon patakként folyik az izzadság félelmemben. De az izzó vas rendületlenül jön felfelé a combom belső oldalán, Félelmemben utolsó erőmet összeszedve, még feljebb tornáztam magam. Mint ha elmenekülhetnék előle. A farkam félelmemben, vagy az izgalomtól, de úgy állt, mint a cövek. Közben meg éreztem a melegséget heregolyóimon, ami pillanatok alatt kezdett át váltani égető, szúró fájdalommá. És igaza volt úrnőmnek, mert tényleg nem bírtam tovább. A félelmem erősebb volt az undornál, bár mit meg tettem volna csak ne hogy meg égesse heréimet. Persze amiken már olyan erős volt a hő okozta szúrós, égő érzés, hogy a szememből folyt a könny.
- Meg teszem, meg teszem úrnőm, csak kérem, vegye el a vasat!
- Nem, amíg a tenyerem tiszta nem lesz. Különben meg nem hallom, hogy szépen kérnéd.
- Kérem szépen úrnőm had, tisztítsam meg becses tenyerét váladékomtól.
- Na, így már mindjárt más, tessék. Majd az arcom elé nyújtotta tenyerét.
Én pedig félelmemben, legyőzve undoromat, nyaltam, lefetyeltem, mint sivatagi vándor a vizet, leszopogattam az ujjait. Mint ha valami édes nektár lenne, csak, hogy szabaduljak a fájdalomtól.
- Jó kutya ezt már szeretem.
Majd elvette lábam közül a vasat. Szipogva, félve szólaltam meg.
- Köszönöm úrnőm, hogy fegyelemre tanított és engedelmességre.
Eloldozta köteleimet. Letérdelt előttem négy kézlábra.
- Most pedig itt a jutalmad! Gyere, hágj meg hátulról!
Mögé térdeltem, és belé hatoltam, a gyönyörű rózsaszín punciba. Aminek ajkai duzzadtan, szétnyílva, rám vártak, mint virág a méhecskére. Farkam könnyedén siklott a csatakos pinába. Rá markoltam a derekára és egyre gyorsuló ütemben, egyre keményebben keféltem. Sikítva, remegve, élvezett egy nagyot. De én lassítás nélkül löktem tovább, míg másodszorra egyszerre jutottunk fel az élvezet csúcsára. Izzadtan pihegve, ölelkezve, feküdtünk a puha szőnyegen, lágyan simogattam kemény melleit. A fülébe súgtam.
- Köszönöm úrnőm.