Tanár Úrnak elege lesz

Elég régóta vagyok a szakmában, olykor-olykor előbukkan egy-egy kezelhetetlen diák. Sajnos. De nem adom fel, nem azért választottam ezt a pályát, hogy csak úgy feladjam. Embert faragok minden diákomból, ha vért izzadnak is.
Új év, új évfolyam. És egy korábban említett nehéz eset. Ráadásul egy lány. Férfiként nehezen értetem meg magam a mai főiskolás lányokkal, de ha én nem beszélek a fejével, akkor senki, és csak egy elkallódott kis picsa lesz belőle. Gondoltam ezt két héttel ezelőttig, amikor félre hívtam és beszélni akartam vele. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy egy kegyetlen kis kurvát sikerült nem-nevelniük a szüleinek. Alkudozott a testével, majd mikor látta, hogy nem ér el semmit, sértegetni próbált. Ezek után fenyegetőzött, szinte őrjöngött. Szerencsére időben lehiggadt, és egy "meg fogom keseríteni az életed, te alávaló kis köcsög" kijelentéssel elviharzott. Köpni nyelni nem tudtam. Szerencsétlenségemre a fizika és a testnevelés óráit is én tartom, ahol folyamatosan próbál megalázni, szerencsére van annyi gyakorlatom, hogy higgadtan hárítsam ezeket anélkül, hogy ő támadásnak venné. Nem tudom mi lenne akkor. De most fordult a kocka.
Nemrég az egyik évfolyamtársa elárulta, hogy apró hegek vannak a kezein és a combjain. Családon belüli dologról nem lehet szó, azt rejtegetné. Ez csak egyet jelenthet. A kis agresszív lotyó egy kezdő mazochista. Talán még nem is tud róla. Szerencsétlenségére tornával akar foglalkozni, de ma egész véletlenül a felkészítő tanára nem ér rá. Egészen véletlenül pont most, amikor egyedül vele van iskola utáni órája. Meglepő módon nem okoskodik amikor nekem kell helyettesíteni a felkészítését, annál sokkal jobban érdekli őt a jövője.
Ekkor Niki, az agresszív kis lotyó belép a tornaterembe.
-Oh. Jó napot tanár úr! - arcára csalódottság és undor ül.
-Szeva! Ma nem a szokásos vackokkal foglalkozunk. Úgy tudom nem nagyon megy az ugrókötelezés.
-Nem kell az a sz...
-Nem kérdeztem a véleményed. Nincs megfelelő ritmusérzéked.
-Nemá'! Csak néha baszom el.
-Vigyázz a szádra! Csak tedd, amit mondok. Egyest erre is kaphatsz - Niki duzzogva megy az ugrálókötélért, majd kezdene.
-Állj, nem mondtam, hogy kezdd! Előtte még pár dolog. 50-et kell egyszerre megcsinálnod. De hogy kicsit ösztönözzelek, Ha hibázol, innod kell egy pohár vizet - a lány értetlenül néz rám, majd előveszek egy jó nagy műanyag poharat a szertárból, meg három palack 2 literes ásványvizet.
-Akkor hajrá! - mondom neki, majd kissé bizonytalanul nekikezd. 20-nál véti a hibát, s kapja az első pohár vizet. A következő adag víz után már látszik az arcán, hogy kínlódik. Majd jön a következő elvétett ugrás, most már picit hamarabb, és a következő nagy pohár víz. Arcán egyre jobban látszódik, hogy nem érzi jól magát, tekintete mégis csillog. Talán élvezi? Légzése egyre szaporább, bőre kipirul. Újabb hibát vét. Jön a következő pohár. Ekkor már egyik combját a másikhoz dörgöli.
-Valami gond van? - kérdem határozott hangon.
-Semmi, csak pisilnem kell. Kimehetek? - kérdi tekintetét a földre szegezve.
-Egy frászt! Szaros 25 ugrókötelezést nem tudsz megcsinálni. Így hogy akarsz tesivel foglalkozni, te szerencsétlen? - ekkor teljesen elvörösödik és elfordítja a fejét. Egy pillanatra elkalandozik és a keze elkezd lefelé vándorolni, de észbe kap és elrántja a kezét. Ha jól sejtem, most már eléggé megalázottan érzi magát. A következő két nagy pohár után már nem bír rendesen ugrani. 3 újabb pohár után kikészül.
-Kééérem! *szip* Nem bírom tovább. Engedjen elmenni! *szipp*
-Csak az kéne még te kétballábas picsa. Na gyerünk, folytasd! - közben Nikinél egyre jobban kezd törni a mécses.
-I-igen is. *szipp* - közben combjait egyre jobban egymáshoz dörgöli. Már csak az a kérdés, hogy a pisilhetnéktől, vagy az izgalomtól? Talán mindkettőtől. De mindegy, mert nem bírja tovább.
-Neeeee! *bűhűű*
-Jézusom! Hát hogy lehetsz ekkora marha? 5 percig nem bírod ki, hogy ne pisilj be? Te ostoba tehén! Te...
-Sajnálom, sajnálom! Rögtön felnya... t-takarítom! - érzem, most nagyon fél. Elárulta magát.
-Hogy mondod?
-Fel... feltakarítom.
-Pedig nem azt mondtad. Csináld csak! - nem kellett kétszer mondanom. Szép lassan letérdelt, majd szép lassan elkezdte a tócsát nyalogatni. Na, erre még én sem számítottam. Keze szép lassan a puncijához vándorolnak.
-Nem engedtem meg, hogy élvezd! - s kezét hirtelen elrántja.
-Sajnálom. *szip*
-Hogy mondod?
-S-sajnálom, Tanár úr! - és szép lassan az egész tócsát eltüntette, amennyire tudta. Miután végez, tekintetében megkönnyebbülés tükröződik. Régóta gyűlhetett benne ez a megalázásra, fájdalomra vágyó szexuális feszültség, amit futó kalandokkal nem tudott kielégíteni. De most itt ül előttem, teljesen megtörten, feszültségmentesen, várva a következő utasításra.
-Ha ezentúl kedvesen viselkedsz, nem csak velem, másokkal is, segíthetek neked levezetni a feszültséget - ismét elpirul, arcát elfordítja. Nagyon zavarban van.
-köszönöm, tanár úr - motyogja. Miután rendesen eltakarított, bezártam a termet és mentünk a dolgunkra. Azóta semmi baj nincs Nikivel. Bár fura módon megszaporodtak a diákoktól kapott névtelen, gyanúsan hasonló kézírású szerelmes levelek. :S