Az Úrnő karmai közt 25.

- Egyél! – pattan a szó és felugorva kiviharzik a szobából. Halkan felnevetsz, bár vigyázol meg ne hallja.
Pár perc múlva hozza a második fogást. Látod, nehezen fogja vissza magát. Nyilván utasításba kapta, hogy téged kiszolgáljon.
Szó nélkül viszi el a kiürült tányért. A második fogás egy nagyszelet félig sült hús, sült krumpli és savanyúság. Jóízűen és éhesen fogyasztod el. Desszertnek egy fagylaltkehely. Jóllakva és kissé elfáradva állsz fel az asztaltól.
Victor belép.
- Takarodj le a celládba! Ott pihenhetsz néhány órát! Gondolkodhatsz azon ki is vagy! Nehogy többnek gondold magad! Szolga! – szavai szinte ütnek. Dühe kézzel fogható. Komolyan bólintasz felé. Ám mikor kilépsz, mosolyogva haladsz végig a folyosón és mész le az alagsorba, a kis ablaktalan celládba. Elnyúlsz az ágyon és dehogy jut eszedbe kevesebbnek gondolni magad! Hisz megvolt az Úrnő ma és nem is egyszer!

A csend a jóllakottság hatására elnyom az álom.
A vállad rázogatja valaki.
- Ébredj szolga hazamész! – jön a kemény utasítás. Pont úgy érzed magad, mint mikor idekerültél. Victorból elszállt az együttérző gondoskodás.
Kelletlen tápászkodsz fel.
- Igyekezz! – pattan a szó és látod amint az ágy végére hajtja a ruhád, amiben érkeztél. Ám az ing kimosva, kivasalva, a fehérneműd tiszta és a cipőd is fényesre kefélve.
A ruhák után nyúlsz, hogy öltözz, mikor kezedre csap keményen.
- Megköszönni meg én fogom a törődést! – néz rád egyértelmű pillantással. Maga elé mutat. Kényszeredetten térdelsz le és nyitod ki a sliccét. Ernyedt farka puhán omlik ki.
- Ügyes légy, mert még egy ígéretem be kell tartanom! – céloz a nemrégiben lukadra tett megjegyzésére.
Kézbe veszed a láthatóan teljesen kifacsart farkát. Megelégedett mosolyából rájössz, hogy Ms Elvíra valószínűleg kárpótolhatta, míg te aludtál.

Kemény munkával sikerül csak életet lehelned belé. Elfárad az álkapcsod és már már reménytelennek érzed az ügyet, mikor végre reagál kedveskedésedre. Sikereden felbuzdulva, lelkesebben éleszted fel. Victor mélyeket sóhajt, ez jelzi számodra, hogy jó úton jársz.
Egy tubust nyom a kezedbe.
- Kend be magad és térdelj az ágyra! – utasít keményen. Kelletlen teszed. Lukad még kissé érzékeny a tegnapi verés után. Ám nem ellenkezel Victorral, hiszen tudod, tud ő kemény is lenni. Lecsavarod a tubus tetejét és bekened a segged. Feltérdelsz és várod az elkerülhetetlent.
Victor felnevet és minden előzmény nélkül vágja beléd a farkát. Felüvöltesz, a kín beléd hasít.
- Úgy úgy! Remélem így üvöltöttél mikor benne mentél el! – morranja elégedetten és keményen meghágja a segged. Majd mélyen hördülve élvez beléd egészen tövig nyomva a farkát.

- Így maradsz! – utasít, mikor kihúzza belőled újra elpihent hímtagját. A következő pillanatban újabb kiáltás hagyja el ajkad. A sajátodról mintázott farkat nyomja beléd és csatolja rád a vékony szíjakkal.
- Így ni! Egy kis emlék tőlem! Hogy magadban érezz, míg hazaérsz! – nevet fel kéjes örömmel.
- Ne kérem ne! Vegye ki ..Uram! – térsz vissza az alázatra kínodban.
- Csend legyen, mert be is kapcsolom! – fenyeget meg. Ajkad beharapva hallgatsz el.
- Feküdj hanyatt! – utasít keményen. Megteszed és rökönnyel látod meg kezében a katétert.
- Uram?! – rebbened halkan, tiltakozón, de nem nyúlkálsz.
- Mit gondoltál? Úgy adlak vissza, ahogy elhoztalak! – közli a logikus választ. Síkosítót nyom a farkad nyílásába és óvatosan feltolja, a záróizmon átnyomva ellenőrzi a helyzetét, majd a dugóval lezárja.
- Állj fel! – kapod a következő parancsot. Teszed és előkerül a kötél, melyet ugyanolyan művészin hurkolgat rád Victor, ahogy úrnőd tette. Akkor a fenekedbe vágott, most minden mozdulatoddal a műtagot nyomja beléd mélyebbre a kötél, ahogy megfeszül, ha mozdulsz. Aztán hogy elkötözi, a csomó ismét a zacsid alá kerül és felteszi rád az erényöved is. Kényelmetlenül érzed magad. Vége a jóvilágnak, lehet többé nem látod Ms Elvírát. Furaféle szomorúság tör rád.

- Öltözz fel! – int a ruháid felé. Kis fintorokkal teszed. A kötél mindenhol bevág, dörzsöl, ahogy öltözöl.
Végre tökéletesen menetkész vagy és az ajtó felé indulnál.
- Egy pillanat! Gyere vissza! – jön a parancs, mely félelmet kelt benned.
Victor kezében a doboz. A doboz, benne a fecskendőkkel. Rémülten nyögsz fel.
- Mint mondtam, úgy ahogy kaptunk! – jelenik meg a kaján mosoly az arcán. Érzed az elégtétel gonoszkás felhangját.
Kényszeredetten állsz elé. Gondolkodás nélkül húzza le a nadrágod zippzárját. Kézbe fogja a ketrecet és meglelve a cső dugóját, máris nyomja beléd az első adagot. Már már elszoktál az érzéstől, így mélyet sóhajtva fogadod az első fecskendőnyit. Aztán egyre kényelmetlenebbül a többit.
A negyediknél már gyorsabban kapkodsz levegő után.
- Nocsak, nocsak, hiszen öt az alapadag és ma hatot kéne adnom! – jegyzi meg rémületedre.
- De hogy ne emlékezz rám kegyetlen emberként, csak az ötöt kapod meg. Beléd nyomja és úgy érzed szétrobbansz. Majd lezárja a dugót és visszahúzza a zippzárt.

- Így ni! Mehetünk is! – mondja mosolyogva. Az inger feltámad benned és legszívesebben két kezed szorítanád a lábad közé. Apró kínos lépésekkel követed Victort.
Ms Elvíra sehol. A kocsiba ülsz és kínjaid fokozza a benned feszülő műfarok és a zacsid alatt megkötött kötél csomója is. Legszívesebben felnyüszítenél, vagy könyörögnél enyhítésért, de büszkeséged nem engedi hogy megtedd.
Az autóút maga a pokol. Az erdei út göröngyei minden kis döccenővel sorozatos kínhullámmal ajándékoznak meg. Úgy érzed a város összes közlekedési lámpája összeesküdött ellened. Talán sosem értek célt. Az izzadtság folyik minden testrészeden, mintha így kiizzadhatnád a felesleget, de nem. A kín marad.
Aztán mikor már majdnem feladod, az autó megáll Úrnőd háza előtt. Victor kicsatolja a biztonsági öved és kilöki neked az ajtót.
- Mehetsz! Ezt ne hagyd itt! – vesz el egy kis elegáns ajándéktasakot a hátsó ülésről.
- Van benne egy levél Ms Ericának! Az legyen az első, hogy azt odaadod neki! – utasít, majd megvárja hogy kiszállj. Becsapja az ajtót mögötted és szó nélkül elhajt. Elgyötört arckifejezéssel küzdöd magad Úrnőd ajtajáig és becsöngetsz.

folyt. köv.