Az Úrnő karmai közt 24.

Apró mocorgásra ébredsz. Ms Elvíra keze cirógatja a mellkasod. Körmei finoman karistolgatják körbe körbe a bimbót. Mélyet sóhajtasz, ahogy tudatod a felszínre tör. A kéj hulláma söpör végig testeden, felemlegetve a csak néhány órája történteket. Mosoly terül szét arcodon.
- Fürdess meg! – kér halkan a nő. Nyakadba kapaszkodik. Nevetve kelsz fel vele együtt és megértve mit is akar, a karodba kapod és a fürdőbe viszed. Meglepődve tapasztalod, hogy a víz már készen áll, mintha csak megszokott forgatókönyv szerint történnének a dolgok. Victor a tökéletes szolga nincs a láthatáron. Óvatosan a vízbe engeded Ms Elvíra testét és ő elnyúlik az összezáródó habtenger alatt. Fejét hátrahajtva, lehunyja a szemét és mosolyogva vár. Elgyönyörködsz a nőben, aki még tegnap oly kegyetlenül bánt veled. Nem tudsz rá haragudni. A szép szemek felnyílnak, a nő rád néz, tekintetében kérdés. Majd elmosolyodik és érted nyúl. A sarokkád épp elég nagy kettőtöknek is. Óvatosan lépsz mellé és ő lehúzva jelzi, heveredj el. Bár kissé fura a helyzet, mégis teszed amire szavak nélkül utasít.
Helyet adva fölébed kerül. Ajka máris a tiedre zárul. Két keze a tarkódra csúszva hajadba markol. Lábai csípődre szorítanak. Mellének kemény kis bimbói mellkasod karistolják ingerlőn. Farkad sem késik a válasszal. Úrnőd csípője mozdul és tövig fogadja magába az ágaskodót.

Hüvelyizmainak játéka akkor is őrjítő, ha ő maga nem moccan rajtad. Finom hullámzása csak még jobban ingerel. Levegő után kapnál, de csókja nem engedi ajkad. Birtokolva szorít le lábaival. Majd felegyenesedik és lenéz rád. Tekintetében a zsákmányt ejtett vad tüzes pillantásával. Körmei végigmarnak mellkasodon. Vörös csíkokat hagynak maguk után. A fájdalom a kéj mellé társulva ragadja el tudatod egy pillanatra. Még még és még! Követeli elméd az érzés okozta kis kihagyásokat. Ms Elvíra felnevet a hatás láttán. Csípője mozdul és fejét lehajtva adja át magát a saját teste által követelt érzéseknek. Melle ott remeg az arcodtól nem messze. Tétován nyúlsz fel és markolsz rá a hófehér puha gömbökre. Ujjaid a kemény bimbókra szorítanak és érzed, látod, ez kell. Így tudod szabályozni az érzéseit. Bátrabban fogsz rá és meggyötörve a bimbókat, a nő hátraveti a fejét és sikoltva élvez el. Reményed hogy követheted hamvába hull, mikor lecsusszan keményre feszült farkadról. Szivacsot ragad és fürödni kezd. Ám nem egyszerűek a mozdulatai. Pontosan tisztában van azzal, hogy téged húz, benned feszíti a húrt a lassú kéjes simításaival. A kecses nyakat, a gömbölyded vállakat, a feszes mégis ruganyos melleket, fehér prémként borítja a tusfürdő sűrű habja. Majd föléd állva terpeszbe, karcsú ujjai szétfeszítik a nagyajkakat és a kicsikkel eljátszva közéjük szaladva, kitárják szemednek a barlang bejáratát. Akaratlan is meg megnyalod ajkad, tekinteted nem tudod levenni a látványról. Tudja mit csinál. Kezed önkéntelen fog a farkadra, hiszen őt nem érheted el, érzed nem ez a célja. Ám mielőtt kielégíthetnéd kéjed ő hátat fordítva neked, letérdel.

- Mosd meg a hátam! – kéri dorombolva. Feltérdelsz és a szivacsot kézbe véve elkezded mosni a hátát, ám szemed előtt az imént látott kép dereng fel. Birtokolni akarod a nem engedett területet. Hirtelen ötlettől vezérelve a tarkójára fogsz és a másik kezed a csípője elé téve négykézlábra kényszeríted. Mire felocsúdna a meglepetésből, máris tövig merülsz belé. Tiltakozásra számítasz, ám ehelyett keményet lök az ágyékodra, jelezve akaratát. Két kézzel fogsz a csípőjére és kihúzva magad belőle keményen rohansz belé, újra és újra, míg remegve el nem élvez. Fejedben hirtelen gondolat fogan meg és elhagyva barlangját a hátsó kaput ostromlod meg. Megmerevedik a teste, de tiltás nem érkezik ajkai közül. A járat szűk, veszettül szűk és mire beküzdöd magad félig, ő rászorít a farkadra és üvöltve élvezel el. Kimerülten dőlsz a hátára.
- Azt kértem mosd meg a hátam! – kéri sóhajtva, de szavaiból inkább játszi kedvesség árad, semmint szemrehányás. Mozdulnál, de nem engedi ki magából a farkad, hát kénytelen vagy így befejezni, amit elkezdtél. Keze közben hátranyúlva, golyóid morzsolgatja ingerkedőn. Ujja a hátsó kapudra simít és becsusszanva masszírozza az izomgyűrűt.

Végzel a hátával és lecsusszansz róla. Feléd fordul és mosolya tilt mindenféle beszédet. Keze lefogja két kezed és ő maga fürdet végig. Lágyan, gondoskodón. Ébresztve vágyad. Nem sürget. Játszik. Majd kihúzva a dugót, a vízszint lassan megereszkedik és láthatóvá teszi újra tettre kész farkad. Nem törődik vele. Letusolja tested langyos vízzel és ő maga is megszabadul a habfoszlányoktól. Kitessékel a kádból. Utánad lépve, puha törölközővel itatja le testedről a vízcseppeket. Hagyja, hogy megtöröld, közben kezébe veszi keményedő farkad és rá rászorítva húz rajta párat, míg másik keze a lába közt játszik.
Aztán a csap felé lép és „véletlenül” leejti a hajkefét. Egyenes lábbal hajol le érte. A pici terpesz engedi látnod a kinyíló virágot. Gondolkodás nélkül lépsz mögé és a csípőjére fogva nyársalod fel. Mély élvezetes hördülés tetted következménye. A nő a csapra dőlve engedi át magát neked. Odabent forró a barlang és ütemesen záródik rá érzékeny farkadra. Nedvesen simogatja a makkod. Élvezetedből egy pici lökés térít magadhoz. Mozogni kezdesz és ő rásegítőleg mozdul, ellentétesen. Remegve élvez el, mikor belelövellsz.. Farkad elpihen. Elhagyva az oly annyira vágyott barlangot. A rogyadozó lábakon végigcsurran a spermád.

- Nyald le! – kér halkan és lábait széjjelebb teszi, hogy hozzáférj. A hosszú izmos lábak közé térdelve teljesíted amit kér. Érzed, ahogy megremeg érintéseidtől. Ajkát apró rebbenő sóhajok hagyják el.
Nyelved a barlangbejárathoz ér és a sóhaj mélyebb és szaggatottabb lesz. Karcsú ujjaival nyitja meg számodra a bejáratot. Rászívsz, a nyelved mélyen besiklik. Lábai roggyannak. Körmei a csap felületén csikordulnak. Nem kell sok és ajkaid közé élvez remegve. Kell pár pillanat, míg összeszedi magát. Ellép fölüled és keze kapaszkodóról kapaszkodóra fogva juttatja el az ajtóhoz. Onnan még visszanéz.
- Van tíz perced, hogy a nappaliba érj! – rebbeni és kimenekül a fürdőből. Mosolyogva nézel utána. A keménykezű Úrnő, lám mégiscsak van néhány gyöngéje.
Meleg vízzel mosod le elfáradt farkad. Képzeletedben megragadnak a képek, az érzések, a történtek után.

Kilépsz a fürdőből. Az ágyon ott vár rád az „öltözéked”, a pántok és a nyakörv. Szinte már otthonosan veszed fel őket. A nappaliban egyetlen teríték. A leves forrón gőzölög a tányérban. Értetlen pillantasz körbe. Victor lép be felöltözve.
- Ülj le és egyél! – int az étel felé. Félszegen teszed és megmerítve kanalad, hosszasan fújdogálod mire ehetőre hűl.
Victor leül veled szembe és némán figyeli, ahogy eszel. Tökéletesen érzed felőle a féltékenységet.
- Mindenkivel ilyen? – törnéd meg a kellemetlen érzést.
- Milyen? – kérdez vissza zordonan.
- Nos ilyen…kiéhezett! – vágod ki a leginkább ideillő szót.
- Ne is álmodj többről! – csapná le a fejedben forgó vetítőgép kapcsolóját, de már elkésett.
- Mennyire más volt tegnap! Mintha két külön nő lenne! – sóhajtod finoman húzva ezzel Victort. Annak arcán kis fintor fut át. Telibe találtál a gondolataiddal.
- Ő is csak egy érző lény! Szüksége van kielégülésre! – morranja.
- Na de ennyiszer és így! – játszol rá a dühítésre. Elégtétel számodra a tegnapi nap után. Ám Victor nehezen viseli a tényeket. Ajka vonallá keskenyedik, arca egy árnyalattal fehérebb színre vált és szeméből düh szikrák pattannak.
- Új hús vagy számára, semmi más! Egy újabb trófea, egy betörendő állat! – szisszeni. Pontosan érzed a kegyetlen féltékenységet.

folyt. köv.