Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 19.

Törölt felhasználó
2012. 08. 26. 19:32 | Megjelent: 742x
A nappaliba érve András megállt az ajtóban, s nézte amint Emma, mielőtt a kisasztalhoz lépett volna, leemelte a polcról a hajkefét, a nyelét keresztben a szájában a fogaival tartotta, miközben feltérdelt a kisasztalra. Kezével megtámaszkodott, hátát homorította, fenekét peckesen kitolta, felemelte a fejét, s tekintetével Andrást kereste.
A férfi halkan felnevetett, tetszett neki, ahogy a nő önként, s láthatóan élvezettel játszotta a szerepét. Odalépett hozzá, egyik kezével megsimogatta a haját, a másikkal kivette a nő szájából a hajkefét. Majd a haját oldalra igazította, s amíg simára fésülte, szorosan a csípőjéhez húzta a nő fejét.
Emma érezte, hogy a fél arca a férfi nemi szervével egyvonalban esik.
Mint egy macska, úgy dörgölte az arcát a férfi csípőjéhez.
András finoman megpaskolta a hajkefe hátlapjával a nő fenekét.
- Nocsak! Megint élvezkedne? - mondta mosolyogva.
A férfi letette a hajkefét, odaguggolt a nő elé. Egymás tekintetét keresték.
Emma meleg, barna boci tekintete, meglágyítva beleolvadt András acélkék pillantásába. A férfi két kezével megfogta a nő fejét, és szenvedélyesen szájon csókolta. Majd felállt, s kezét nyújtotta a nőnek.
- Jöjjön kedves Emma, - s egy nagyobb kényelmes bőrkanapéhoz vezette. Mielőtt a nő leült volna, a férfi egy puha pamut ágytakaróval borította le – foglaljon helyet.
A szemközti falon lévő polcról leemelt egy vaskos öreg fotóalbumot, s a nő kezébe adta.
- Ez egy olyan fotóalbum, ami a születésemtől kezdve tartalmazza az életem fontosabb eseményeit.
Pár perc múlva, ha visszaérek a konyhából, akkor együtt is belenézünk, s párhuzamosan önnek is kell mesélnie magáról. Addig nyugodtan lapozgassa csak. – mondta a férfi, miközben kezével végigsimogatta a nő arcát, majd elindult kifelé.
Emma kényelmesen, törökülésben helyezkedett el. A fotóalbumot az ölébe tette, s elkezdte lapozni.
Először lassan, majd mintha valami titkot keresne a fotók között, villámlapozással végigpergette a képeket. Az album egynegyed része fekete-fehér fotókból állt, a többi színes.
Azt remélte, hogy esküvői fotókra akad. De nem. - Ezek szerint a rabszolgatartója sohasem volt nős. Talán mindig is szolgasorban voltak mellette nők - morfondírozott Emma.
Majd újra az album elejére ment, s hosszasan nézte András csecsemőkori, majd kisgyermekkori idillikus családi fotóit.
A férfi miután pótolta az elpárolgott folyadékot a húsról, sietve ment vissza a nőhöz. Nézte, amint Emma a széttárt térdei közé fogva a fotóalbumot, hátradőlve, ellazulva nézte a képeket.
Szerette nézni a nőt. Arra gondolt, hogy talán már nem érzi magát annyira feszélyezve, a meztelensége miatt. Odalépet, s még mielőtt odaült volna Emma mellé, a mellére lógó hajtincseket gondosan hátraigazította.
András szorosan a nő mellé ült, átfogva a vállát, s kissé magához húzva. Emma épp egy olyan fotót nézett, ahogy egy kis vályogház előtt áll András, aki úgy kb 2-3 éves lehet, egy nagybajuszú férfivel, akinek a fején kalap, vállán puska lóg. A ház körül erdő.
Emma kérdőn nézett a férfire?
- Ezen a képen ön az édesapjával szerepel? - kérdezte.
- Igen, ennek a háznak a helyén, - mondta a férfi, miközben másik kezével a mostani otthonára mutatott – egy vályogtéglából készült kis vadászlak állt. Tudja Emma, akkor még állami tulajdonban volt az erdő.
- Miért? – kérdezte a nő tágra nyílt szemekkel - most nem állami tulajdonban vannak?
- Sosem voltak teljes egészében az állam tulajdonában az erdők. – mondta a férfi. – Az államosításkor az erdők 50%-a került az állam tulajdonában. A rendszerváltás után ennek felét privatizálták.
- Ezek szerint, ez az erdő magántulajdon? Az öné?
- Igen.
Ahogy Emma lapozgatta a fotókat, szinte mindenhol valamilyen formában ott volt az erdő, fegyver, meglőtt vad. Volt egy fotó, ahol András 5-6 éves lehetett, s egy kilőtt szarvas mellett állt, kezében a fegyverrel.
Nem kellett kérdeznie, a férfi rögtön mondta a hozzáfűznivalót.
- Ó nem, nem én lőttem ki a vadat. Tudja apám szerette volna, ha nem szakad meg a vadászat, apáról, fiúra. Mindenáron vadászt szeretett volna faragni belőlem. Tudja, gyermekként féltem az erdőtől, a vadaktól. Időnként még apámtól is.

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.