Kérem a láncokat Uram! 19.

A nappaliba érve András megállt az ajtóban, s nézte amint Emma, mielőtt a kisasztalhoz lépett volna, leemelte a polcról a hajkefét, a nyelét keresztben a szájában a fogaival tartotta, miközben feltérdelt a kisasztalra. Kezével megtámaszkodott, hátát homorította, fenekét peckesen kitolta, felemelte a fejét, s tekintetével Andrást kereste.
A férfi halkan felnevetett, tetszett neki, ahogy a nő önként, s láthatóan élvezettel játszotta a szerepét. Odalépett hozzá, egyik kezével megsimogatta a haját, a másikkal kivette a nő szájából a hajkefét. Majd a haját oldalra igazította, s amíg simára fésülte, szorosan a csípőjéhez húzta a nő fejét.
Emma érezte, hogy a fél arca a férfi nemi szervével egyvonalban esik.
Mint egy macska, úgy dörgölte az arcát a férfi csípőjéhez.
András finoman megpaskolta a hajkefe hátlapjával a nő fenekét.
- Nocsak! Megint élvezkedne? - mondta mosolyogva.
A férfi letette a hajkefét, odaguggolt a nő elé. Egymás tekintetét keresték.
Emma meleg, barna boci tekintete, meglágyítva beleolvadt András acélkék pillantásába. A férfi két kezével megfogta a nő fejét, és szenvedélyesen szájon csókolta. Majd felállt, s kezét nyújtotta a nőnek.
- Jöjjön kedves Emma, - s egy nagyobb kényelmes bőrkanapéhoz vezette. Mielőtt a nő leült volna, a férfi egy puha pamut ágytakaróval borította le – foglaljon helyet.
A szemközti falon lévő polcról leemelt egy vaskos öreg fotóalbumot, s a nő kezébe adta.
- Ez egy olyan fotóalbum, ami a születésemtől kezdve tartalmazza az életem fontosabb eseményeit.
Pár perc múlva, ha visszaérek a konyhából, akkor együtt is belenézünk, s párhuzamosan önnek is kell mesélnie magáról. Addig nyugodtan lapozgassa csak. – mondta a férfi, miközben kezével végigsimogatta a nő arcát, majd elindult kifelé.
Emma kényelmesen, törökülésben helyezkedett el. A fotóalbumot az ölébe tette, s elkezdte lapozni.
Először lassan, majd mintha valami titkot keresne a fotók között, villámlapozással végigpergette a képeket. Az album egynegyed része fekete-fehér fotókból állt, a többi színes.
Azt remélte, hogy esküvői fotókra akad. De nem. - Ezek szerint a rabszolgatartója sohasem volt nős. Talán mindig is szolgasorban voltak mellette nők - morfondírozott Emma.
Majd újra az album elejére ment, s hosszasan nézte András csecsemőkori, majd kisgyermekkori idillikus családi fotóit.
A férfi miután pótolta az elpárolgott folyadékot a húsról, sietve ment vissza a nőhöz. Nézte, amint Emma a széttárt térdei közé fogva a fotóalbumot, hátradőlve, ellazulva nézte a képeket.
Szerette nézni a nőt. Arra gondolt, hogy talán már nem érzi magát annyira feszélyezve, a meztelensége miatt. Odalépet, s még mielőtt odaült volna Emma mellé, a mellére lógó hajtincseket gondosan hátraigazította.
András szorosan a nő mellé ült, átfogva a vállát, s kissé magához húzva. Emma épp egy olyan fotót nézett, ahogy egy kis vályogház előtt áll András, aki úgy kb 2-3 éves lehet, egy nagybajuszú férfivel, akinek a fején kalap, vállán puska lóg. A ház körül erdő.
Emma kérdőn nézett a férfire?
- Ezen a képen ön az édesapjával szerepel? - kérdezte.
- Igen, ennek a háznak a helyén, - mondta a férfi, miközben másik kezével a mostani otthonára mutatott – egy vályogtéglából készült kis vadászlak állt. Tudja Emma, akkor még állami tulajdonban volt az erdő.
- Miért? – kérdezte a nő tágra nyílt szemekkel - most nem állami tulajdonban vannak?
- Sosem voltak teljes egészében az állam tulajdonában az erdők. – mondta a férfi. – Az államosításkor az erdők 50%-a került az állam tulajdonában. A rendszerváltás után ennek felét privatizálták.
- Ezek szerint, ez az erdő magántulajdon? Az öné?
- Igen.
Ahogy Emma lapozgatta a fotókat, szinte mindenhol valamilyen formában ott volt az erdő, fegyver, meglőtt vad. Volt egy fotó, ahol András 5-6 éves lehetett, s egy kilőtt szarvas mellett állt, kezében a fegyverrel.
Nem kellett kérdeznie, a férfi rögtön mondta a hozzáfűznivalót.
- Ó nem, nem én lőttem ki a vadat. Tudja apám szerette volna, ha nem szakad meg a vadászat, apáról, fiúra. Mindenáron vadászt szeretett volna faragni belőlem. Tudja, gyermekként féltem az erdőtől, a vadaktól. Időnként még apámtól is.