Kínos helyzet

Lángolva süllyedt a szétlőtt kis teherhajó. A néhány fős legénység tagjai a vízen lebegtek, ki arccal lefele, ki háton.
- Ez megmaradt – lökte oda az egyik kalóz a kapitány elé. A szomáliaiak robosztus, erős emberek voltak éjfekete bőrrel és világító szemekkel. A fiatal, fehér srác térde esett a taszítástól. Tekintete zavart volt, fel se fogta még mi történt vele. Kisportolt, jóképű fiú volt. Bőrét az afrikai nap megfogta ugyan, de elrablóihoz képest szinte világított. A kapitány még egy fejjel emberei fölé emelkedett, óriási volt. Napszemüvegén át rávigyorgott a fogolyra. Bakancsot, bő nadrágot és katonai mellényt viselt, akár a társai. A fiú vörös keresztnél dolgozott már fél éve, de erre a vidékre csak mostanában került, így nem értette mit beszélnek egymással. Hirtelen nekiestek, letépték az ingjét, lerángatták a nadrágját, majd dulakodni kezdtek a bakancsáért. Végül az egyik verőlegény méretű megszerezte rugdalózó lábait, a többiek pedig nem ellenkeztek vele. A győztes vadul tépte fel és lazította ki a fűzőket majd a bal lábáról lerántotta a bakancsot. A szomáliai lassan lehúzta lyukas, fehér zokniját és az orrához gyömöszölte, hogy nagyot szippantson belőle. A srácot rossz érzések fogták el.

A bárka feneke nyikorgott a hullámokon. Nem tudta, hogy órák vagy napok teltek el. Csuklóit egymáshoz a háta mögött erős láncok tartották, amik a plafon felé vezettek. Mellkassal lefelé, feje magatehetetlenül lógott, bokái ugyanarra a vaskos rúdra voltak rákötve, mint karjai. A levegőben lógott. Pucér, poros talpai fölfelé meredtek, nagylábujjai egymáshoz voltak kötözve. Egyetlen ruhája alsógatyája volt. A gúzsbakötés megterhelő volt, piszokfoltokkal borított izmain verejtékcseppek kúsztak végig. Újra hallotta a lány sikítását. Láncok csörömpölése, a deszkák recsegése, majd az üvöltés átalakult hisztérikus nevetéssé. Fogalma sem volt mit tehettek vele, de kirázta a hideg valahányszor meghallotta. Talán portugálul könyöröghetett, de nem volt biztos benne… Lenézett a földre a lábai irányába és ismerős bakancsokat látott meg. A lány kínzása a szomszéd helyiségben annyira lekötötte a figyelmét, hogy észre se vette a rávetülő árnyékot. A béklyói miatt nem látta, de tudta ki az…

Nyelvéhez érintette mutatóujját és nedves csíkot kezdett el húzni a fiú meztelen talpán. Meglepte őt, felnyögött és megpróbálta elrántani a lábát, de a bilincs nem engedte. A fekete ujj elért a sarkáig és visszaindult ugyanazon az útvonalon. A srác idegesen feszengett, úgy érezte megőrül, ha nem húzhatja el a lábát. Összeszorította a fogait és behunyta a szemét. Mire a szomáliai cirógatása a talpközép kerek éléhez ért azon kapta magát, hogy mosolyog. Nem tudta hova tenni az érzést, mintha egyszerre lenne feszült és jókedvű. A hatalmas, fekete kalóz gyermeki örömmel nézte fehér rabszolgája feszengését. Körmével finoman ingerelte a talppárnát, miközben lassú ívet írt le a rózsaszín, helyenként piszokfoltos dombocskán. A srác felszisszent, de kifújni se volt ideje a levegőt, mert az óriás mutatóujja megérkezett a második és a harmadik lábujja közé és befúrta magát. Elszakadt benne valami. Elernyedt minden izma, amivel eddig szabadulni próbált és átadta magát a halk nevetésnek. Közben a lány a szomszédban megint felsikított és hangosan röhögni kezdett, elnyomva ezzel fiú kuncogását. Be kellett vallja magának az érzés majdhogynem kellemes volt, csak óvatos játék, de már tudta, hogy mi várhat rá, ha a csajjal végeztek.

Folyt. köv.
Segítsetek hozzászólással tovább írni. Mi történjen a fiúval, mit írjak meg? Élje ki magát rajta lábmániás őre vagy kínozzák meg végre valamivel (bastinado, viasz, csiklandozás). Esetleg a legénység lője tele a pucér talpait. Vagy a lányra vagytok kíváncsiak? :)