Az új házi kedvenc III

Úgy döntöttem, elviszem kicsit sétálni Fifit. Lábhoz hívtam, majd ráraktam a pórázt. Izgatottam csóválta farkát, ilyet még sosem csináltunk. Öltözete igen egyszerű lett. Haját két oldalra copfoztam egy-egy masnival, bokáit a combjához kötöttem. Térdeire kis párnákat rögzítettem, amire kutya mancsos mintát festettem. Tenyerét egy kis zsákba csomagoltam, tenyerét ugyan úgy kipárnáztam. Ezzel remélhetőleg megelőzöm a sérüléseket. Bikini melltartó adtam rá, aminek a belső részét korábban kivágtam, és a széleire csipkét varrtam. Szerintem nagyon szép lett. Hátul semmi, csak a kutyafarok buttplug, amit masnival és csengővel korábban kidíszítettem. Bimbó piercingjeit egy vékony, rövid lánccal egymáshoz kötöttem. Egy gyors leltár után, hogy minden nálam van-e, készen álltunk az indulásra.
Késő éjszaka indultunk el, amikor már biztos mindenki alszik. A lámpák fénye sejtelmesen világítja be az utcákat. Finoman elmerülünk az éjszakában, s magunk mögött hagyjuk a biztonságot nyújtó otthont. Nem is telik sok időbe, egy ismerős kutya keresztezi utunkat. A szomszéd Józsi bá' kutyája. Minden bizonnyal kiszökött a kerítés alatt. A már így is kissé felizgult Fifi helyzetén a kutya szaglászása csak ront. Sajnálatos módon a kutya nem sterilizált kan volt, és kezdi magát jól érezni. Szerencsére még időben kapcsolok, szembe fordulok vele és higgadtan jelzem neki, hogy ez nem az ő szukája. Szerencsére megérti, hogy ma nincs szerencséje, vagy korábban már talált "táncpartner", így továbbáll. Több dolgunk nincs itt, így tovább állunk.
Csendes a környék, csak a távoli autók zaját hallani. Hosszú időn át vizsgáltam a környéket, nehogy olyankor induljunk el, amikor veszélyes alakok heti gyűlése van. Szerencsére több mint egy hónap alatt sem botlottam olyan alakokba, akik szeretnek kötözködni. A biztonság kedvéért egy rövid útvonalat választottam, hogy még véletlenül se érjen meglepetés, illetve hogy Fifi ne fáradjon ki túlságosan, esetleg idő előtt.
A túloldalon ismét ismerősöket vélek felfedezni. Nem hittem volna, hogy ismét látom őket errefelé. Nem jut eszembe az úriember neve, azért biccentek felé köszönésképp. Vissza biccent. Észre veszem, hogy Ő is éppen sétáltatja a kedvencét, csak nem négy, hanem két lábon. A teljesen fekete, néhol latex öltözékben alig veszem észre a lányt. Felém fordul, gondolom ide jön kezet rázni. Én is felé indulok, majd az út közepén találkozunk. Az Úriember ráparancsol a lányra, hogy köszönjön illendően, majd hátra kötözött kezeivel végrehajt egy pukedlit, majd odamegy Fifihez, letérdel és kutyák módjára hátul szagolgatja, miközben Fifim viszonozza az ismerkedést.
-Elég volt Laura! Ne zavard az Urat, látod, hogy sok dolga van! - és magát elszégyellve visszaáll Ura mögé. Egy darabig beszélgetünk, s közben kiderül, Laura épp büntetésben van, de mindketten idejét látjuk a távozásra. Így egy kicsit elhúzódott a séta, de nem vészesen.
Otthon veszem csak észre, mikor leveszem a pórázt, hogy Fifim teljesen beleizzadt az izgalomba. Beleparancsolom a kádba, s a tussal gyorsan lemosom, majd megszárítom, ezután adok neki inni. Most kivételesen nem a tálkájába, bár oda is teszek neki, hanem rendesen, palackozott ásványvizet. A fárasztó éjszaka után végtagjait szétdobva fekszik be kutyaágyába, de betakarni már nekem kell. Ismét azonnal elaludt. Egy gyors tisztálkodás után én is aludni térek.