Megvonás

Szorongva lépkedtem a lakás felé, tudtam hogy sok büntetés vár rám. Sokat hibáztam a múltkori alkalommal, és Uram ugyan nagylelkű volt, de tudtam, hogy szigorú, és hogy elnéző viselkedése csak az első alkalomnak szólt.
A felkészülés ugyanúgy zajlott, mint első alkalommal, a rutin kissé megnyugtatott. Tudtam, hogy ha a büntetéssel levezeklem bűneimet, utána tiszta lappal állhatok Uram előtt.

Elfoglaltam a kezdő pozíciómat, Uram megkérdezte, készen állok-e, igennel válaszoltam.
Uram mellém lépett, megsimogatta, megérintette a melleimet, majd kissé hátrább lépett.
-Tudod, hogy ez egy büntető szeánsz lesz. - nem kérdés, kijelentés volt.
- Igen, Uram.
- Rendben.

Nagyon szorosan megkötözött, kezeimet, lábaimat össze. Tehetetlenül feküdtem előtte. Hasra fordított.
- Számold.
Szíjjal üthetett, nagyon lassan, egyesével kiélvezve minden csapást. Elég keményen ütött, éreztem a fájdalmat. Fenekem egyre melegebb lett, és biztosan piros is. Tízet kaptam, de cseppet sem kíméletesen... Utána tenyerével ellenőrizte a fenekem forróságát. Elégedett lehetett, mert a hátamra fordított. Feltolta a melltartómat, és kedvtelve nézegette melleimet. Félni kezdtem, tudtam, hogy nem úszom meg könnyen.

Kezemet a fejem felett az asztal lábához kötözte, majd durván megragadta, és megmarkolta melleimet. Nyöszörögtem a fájdalomtól, de persze nem törődött vele. A melleim is hamarosan kipirosodtak, a mellbimbóim ágaskodni kezdtek. Uram csakhamar elvonult, és a pálcával jött vissza. Nagyon féltem, csak elképzelni tudtam, milyen fájdalmas lehet a pálca, és nekem nagyon érzékenyek a melleim... A pálca elindult lassan a melleimen. Remegni kezdtem. A félelem egyre terjedt bennem, már a menekülőszó is eszembe jutott. De nem, nem tehetem... megérdemlem a büntetést, és bíznom kell Uram ítélőképességében is.
Uram figyelmesen nézett, azt hiszem, tudta, mire gondolok. De tovább játszadozott, simogatta, izgatta melleimet a pálcával. A félelem kezdte átadni helyét az izgalomnak... kellemessé vált a cirógatás. Lehunytam a szemem, és élveztem.

...Ekkor hirtelen egy csapás ért. Nagyon fájt,elképzelhetetlenül fájt. Könnybe lábadt a szemem is. Felsikoltottam, de legalább nem sírtam el magam. Majd újra simogatás következett, de már nem tudtam elengedni magam, vártam a következőt. Meg is érkezett. éppolyan fájdalmasan mint az előbb. Majd kisebb ütések következtek, de égő bőrömnek már éppen elég fájdalmasak azok is. Kicsordultak a könnyeim, de tudtam, hogy meg kell kapnom a büntetést, tudtam, hogy Uram megbocsátását el kell nyernem.

Fényképezőgépet hallottam, és Uram hangját.
- Hogy emlékezz erre.
-Igen, Uram. - de tudtam, hogy kép nélkül sem felejtem el ezt az estét.

Uram a kanapéra fektetett, hasra. Eloldozott, és ezt mondta:
- Változtathatsz testhelyzetet, de mindig láthatónak kell lennie a puncidnak!
Egyáltalán nem értettem, mire gondolt. Vártam egy kicsit, hátha fény derül a szavai értelmére. Bekapcsolta a tévét, és nézni kezdett egy filmet. Vártam, vártam, de semmi nem történt, Uram tényleg pihent. Elhelyezkedtem kényelmesen, ügyelve, hogy Uram jól láthasson, és elérhessen, ha szeretne. Néha meg is érintett, egyszer az ujjait is érezhettem, és a film végére ezektől a kis érintésektől újra iszonyatosan vágyni kezdtem Uramra. A puncim forrón lüktetett, és olyan nedves volt, mint talán még soha. Fel is keltette Uram érdeklődését, letérdeltetett a szőnyegre, és belém hatolt hátulról. Élvezettel mozgott bennem, de nem figyelt rám. Amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, és engedélyt kértem az elélvezésre, közömbösen megadta. Meglepődtem, de annyira közel jártam, hogy nem tudtam sokat várni, sem gondolkozni. Amikor Uram is végzett, szótlanul méregetett egy ideig. Aztán...

- Menj fürödni. Utána összepakolsz, és letérdelsz elém, ha kész vagy.
Semmit sem értettem. Rájöttem, hogy úgysem fejthetem meg Uramat. Úgy tettem ahogy mondta. Amíg én pakoltam, ő is lezuhanyozott.
- Lemegyünk és hazaviszlek.
Subként?! Dobogott a szívem, szorongással vegyes izgalom fogott el. A kocsi előtt megálltam.
-Előre, de nem nézhetsz fel.
Beszálltam előre. Nagyon furcsa volt az egész, és új dolog is. Bármit is talált ki Uram, remélem, megfelelően tudok majd viselkedni.
Uram nyugodtan vezetett, semmilyen parancsa nem volt számomra. Lassan megnyugodtam. Amikor azonban a házhoz értünk, Uram továbbhajtott. A ház utáni kis úton áthaladva a kiserdő felé irányította az autót, majd egy eldugottabb helyen megállt.
- Szopjál le.
- Uram?
- Nem hallottad? Szopjál le! Ne kelljen még egyszer mondanom!
A számba vettem Uram farkát, és kényeztettem, ahogy csak lehetett a szűk helyen. Amikor elélvezett, megtörölte magát, és rám nézett.
- Szállj ki.
- Uram?
- Szállj ki, kurva. Takarodj.

Remegve kiszálltam. Nem hittem, ami történik, nem hittem, hogy otthagy. De már indult is az autó, a hátsó lámpája gyorsan tűnt el a félhomályban. Elindultam haza. De hamarosan újra megállt mellettem AZ autó.
-Szia! Ülj be, visszaviszlek. :)