A Tornaóra!

Már fél éve jártam főiskolára. Kicsit elveszettnek éreztem magam az 500-as létszámú első évfolyamon. Az első félév után máris gond volt, ugyanis nem volt jegyem tesiből. A tanárnő jött oda hozzám, hogy még nem látott egyáltalán az óráján. Javasolta, ha nem akarok megbukni, akkor holnap, ami szombati napra esett, reggel 8:00-kor találkozunk az iskola előtt. Én pedig nem akartam mi mindjárt első félévben bukni. Mondta, hogy estig leszünk pótolni, hogy mások is lesznek, és a tesicuccomat ne felejtsem el. Itt rontottam el a dolgot. Hiszen nekem nincs is cuccom.
Másnap reggel 8-kor már ott álltam a testnevelés tanszék előtt. Nagyon hamar megjelent két lány is. Jó alakjuk volt és elég jóban voltak, dumáltak, trécseltek. Láttam is őket már előadásokra menni, egyel jártak felettem.
Azonnal a tanárnő is megjött, és beengedett minket, elküldött minket öltözni. Nem volt mit tenni, mondtam, hogy voltaképp nekem nincs cuccom. Erre megállított minket, és megkérdezte, át akarok -e menni félévkor. Én mondtam igen, ő meg mondta, hogy reménytelen eset vagyok, mi keresni valóm van erre nem érti. Majd a lányok segítségét kérte. Ők megint kacarásztak egy jót. Arra kérte őket, hogy kísérjenek be az általam még soha nem látott öltözőbe, és keressenek nekem valaki cuccot. Bementem utánuk, nem nagyon szóltam. Odabent első körben nem nagyon voltak csak padok. Ekkor világosodott meg bennem, hogy ez a lány öltöző. Hátul tényleg volt valami cuccos. Nem fogjátok elhinni, tele volt tornadresszekkel. Akkor még nem nagyon tudtam, hogy ha tesiből a tornát vette valaki fel, akkor ez kötelező. Még át sem gondoltam mi a harci helyzet, a lányok nagyban válogattak. Az én fejemben az járt, hogy ezt a megaláztatást nem vállalom tovább, és lelépek. De nem tehettem. Még ha kettessel át is megyek, akkor is kapok a fejemre rendesen otthon. Közben már hozzám próbálgatták a kihúzott darabokat. Végül egy piros mellett döntöttek. Nem akartam odanézni se, de szóltak: "gyerünk nagyfiú, öltözés". Először csak a fülemnek nem hittem, majd a szememnek se. Ők már alul pucéran, húzták a saját, kék, fényes dresszeiket. Egy ideig csak a technikát (vagy testüket?) lestem. A pólójuk alatt beledugták kezüket, majd a végén levették a pólóikat. Egy-egy szép melltartó jött mindkettővel. Én még mindig mozdulni sem tudtam, épp hogy nem csurgott a nyálam. Majd nekiláttam. Próbáltam követni a technikájukat. Levettem a boxerem és megpróbáltam alulról belebújni. Gyanúsan szűk volt. Mire odalépett az egyik. Én már takartam volna magam, mire megszólalt, figyeled de kis félős. A másik lány elvigyorodott. Mint kiderült, az enyémen hátul van egy zipzár. Lehúzták, majd tartották nekem, hogy lépjek bele. Ahogy húzta föl rajtam, úgy került a két csodálatos cicije egyre közelebb hozzám. Levetem a pólóm, és beledugtam az ujjaiba kezeim. A zipzárt azonban nem értem el. Felhúzták, jó szoros volt, de biztos nem nagyon volt nagyobb ennél. Majd elrángattak a tükör elé, hogy nézzem magam. Arról motyogtak, milyen jól áll nekem a cucc. Én nem így gondoltam. De szólt a tanárnő, hogy késünk. A lányok csipkedték az arcomat, milyen cuki vagyok, de én valahogy nem így gondoltam.
Az volt a mázlim, hogy a folyosón legalább nem láthat meg senki, végtére is ma nincs tanítás. Bementünk, a tanárnő megjegyezte, hogy csak sikerült nekem felszerelést találni. Elsüllyedtem a szégyenembe. A lányok már a vonalnál által tornasorban. Elveszett voltam. Odaálltam melléjük. A tanárnő elmondta, hogy mért vagyunk ott, hogy 16:00-ig tart az óra. Először futottunk köröket. Kb negyed óráig futhattunk. Utána indiánszökdeltünk, törpe és óriásjártunk, és hasonlók. Nem volt kényelmes, jól elfáradtam. Aztán a tanárnő felkérte az egyik lányt, hogy tartson nekünk fél óra gimnasztikát. Olyan helyzeteket kellett felvenni, amikre szinte képtelen voltam. Mellettem a másik lány próbált néha segíteni, de inkább lökdösődés volt. Majd észrevette a tanárnő, hogy nem vagyok valami jó, és odajött fogdosott, próbálta alakítani a tartásom. A fél óra is örökkévalóságnak tűnt, az egész napba bele sem mertem gondolni.
A következő rész a talajtorna volt. Gurulátfordulás, fejenállás, gyertya és hasonlók. A fejenállás nagyon ciki volt amív én csináltam. A csajok fogdosták a seggem, hogy egyenesedjek már ki. Majd fordítva is eljátszottuk persze. Ez sem volt fenékig tejfel. Ahogy a csajnak a melle, lába köze. És itt jött a legdurvább rész! Olyan merevedésem lett hirtelen, hogy az nagyon ciki volt. Minden látszott. Az egyetlen megnyugtató az volt, hogy láttam a csajnak meg a bimbói jelentek meg a vékony dressz anyagán át. Azonnal fel is tűnt a dolog a tanárnőnek, és 10 perc szünetet rendelt el. Bementünk az öltözőbe inni. Odabent a lány elkapott, és megmarkolta a golyóimat a dresszen át, magához rántott a másik kezével. Jött a másik csaj is ő meg a kezemet fogta meg hátul. Nem mondtam, hogy tehetetlen vagyok, rugni, rángatni azért tudtam volna. Szégyelltem magam, hogy tiszta izzadság voltam. Még a dressz is izzadságfoltos volt, szerencsére nem csak az enyém. A markolászás pedig a kellemes és a kellemetlen között járt. Majd egy perc múlva kiszabadítottam magam a lány mögé kerültem, most saját magamat is megleptem, én kaptam el őt. A mellein át karoltam az egyik kezemmel, a másikkal meg körkörösen masszíroztam odalent. Ez a művelet sem tartott tovább egy percnél. Majd elvonultam, mondván álló rudival nem mehetek vissza szünetről. Bár úgyis mindegy már. Hallottam a két lányt szövegelni, rólam volt szó, de a csajos dumából egy szót sem értettem. Megpróbáltam lenyugodni, hideg vízben mosakodtam, ittam. Majd vizelnem kellett. Nehéz ügy volt. A tornadressz szoros volt, nem nagyon tudtam mit tenni. Félrehúzni nem lehetett, a hátsó zipzárat meg nem értem el. Így szóltam a másik lánynak. Segített, de nem ment ki amíg intéztem a dolgomat. Majd visszahúzta a zipzárat, kicsit ciki volt, a dressz meg nagyon szoros.
A tanárnő szólt, hogy munkára, mentünk vissza. Azt vettük észre, hogy kész akadálypályát épített fel az elmúlt percekben. Gátakat, alagutakat és hasonlókat tett le. Majd azt mondta, hogy verseny lesz. Aki először ér be, az az utolsó hátán/nyakában ül, míg az 20 fekvőtámaszt és 50 guggolást végez. A helyet az, hogy sima futásban még csak jobb lehettem volna, de a keskeny alagutak, a gátugrálás és hasonlók nem az én világom, főleg nem kényelmetlen, szorító szerelésben. Szóval rajtam ült az egyik csaj. meg a nyakamba. Próbáltam nem elképzelni, ahogy a luka a nyakamhoz ér, és csak egy vékony dressz választja el.
Nekünk kellett elpakolni a cuccokat, majd aerobikoztunk zenére. Rohadt fárasztó volt. Dél felé járt az idő. A hátralévő időben labdajátékokat kellett játszanunk, de kivel nagyon fáradtak voltunk, és a játék nem pörgött kellően, ezért kaptunk 10 köröket futni.
Az óra végén meg kellett köszönni az órát. Kiderült megkapom a kettest, de van még pár feltétel: hazaviszem kimosatni a dresszt, és a következő félév első hónapjában abban járok! Nem akartam hinni a fülemnek. De nem volt mit tenni, belementem.
Átmentünk az öltözőbe. A csajokat kértem segítsenek lehúzni a zipzárat. De visszautasítottak. Nem értettem a dolgot. A tanárnőhöz nem mehetek ilyen kérdéssel. Majd szerencsére elkezdték magyarázni az ötletüket. Menjek fel hozzájuk, ők majd kimossák, mert csak nem akarhatok így a szüleim elé állni. Belementem, teljesen jogos volt. De azért örültem volna, ha megszabadulok a szorítástól.
Hát rávettem az utcai ruhámat, kicsit melegem volt, majd elindultunk hozzájuk, szerencsére nem volt otthon senki. Levettem a rendes ruhám és kértem megint, hogy húzzák le a zipzárat. Le is húzták, de közben sunyiban eltették, eldugták a rendes ruhám.
Majd közölték, hogy vegyem le a dresszt. Hát így tettem. Anyaszült meztelenül voltam. Eleinte próbáltam takargatni magam, de nem volt semmi értelme. Ők is vetkőztek, észre sem vettem, hogy ők is csak a dressz fölé öltöztek. Majd valami játékot ígértek.
Simogattak, dédelgetek, de közben sunyiban lekötözték kezemet-lábamat az ágyhoz. Másodszorra is beugrottam a csapdába. Hallottam indulni a mosógépet, benne a dresszemmel. Megnyugtattak, 40 fokon megy, kímélő programmal. Azt sem tudtam, hogy olyan is van.
Majd mellém feküdtek két oldalra, én meg a kánaánban éreztem magam. Megsimogattak, lötyögtettég cicjüket a dresszben, és még az arcomba is nyomták. Utána jött a feketeleves. Megkérdezték milyen dolog lógni tesiről, én mondtam rossz. Majd megkérdezték, akkor te rossz voltál? Mire én beismertem, hogy igen. Utána jött az igazi hidegzuhany: A rosszak büntetés érdemelnek!
Ez úgy nézett ki, hogy először a boxeremet nyomták a számba egy váratlan pillanatban, majd be is kötözték egy sállal, ami nem tudom hogy került elő. Majd az egyikük megint a golyóimat markolászta, ez alkalommal sokkal erősebben, és most tényleg nem tudtam mit tenni, a másikuk a mellbimbóimat csipkedte, nem kicsit. Közben kezdtek ráérezni a technikára is. Én meg hirtelen akkorát élveztem, hogy csak na! Szegény kék tornadressze tiszta ondó lett. Kivette a számból a cuccokat, a cicjeit, rajtuk az ondós tornadresszel az arcomba nyomta, hogy nyaljam le.