Az Úrnő karmai közt 22.

Finom vállrázogatásra ébredsz a hatalmas kényelmes ágyban. Victor áll feletted mosolyogva.
- Második nap – mondja csillanó szemmel és ajkán kaján mosoly terül szét.
- Zuhany, masszázs, reggeli – sorolja kissé sürgetőn. Moccansz és tagjaidból mindenhonnan csak panasz érkezik, apró kis fájdalmak, izomláz formájában.
Felkecmeregsz ülő helyzetbe. Se a nyakörv, se a pántok nincsenek rajtad. A feneked érzékeny még és a farkad is emlékszik a tegnapra, de fura mód mosoly van az arcodon.
- Gyerünk már lusta szolga! – noszogat keményebb hangon Victor.
Nyögve állsz fel, amin ő jól szórakozik.

Kifelé indul, de bevár téged. A folyosón egy másik ajtót nyit ki. Közepén masszázs ágy, a polcokon körbe flakonok, üvegcsék, dobozkák összevisszasága. Egy halom törölköző szépen összehajtva az alsó polcokon.
Két ajtó nyílik a szobából, az egyik nyitva. Illatos fürdővíz sejlik mögötte. Beljebb tolja az ajtót és int. Kissé lomhán követed. A gyönyörű, csempézett, fallal elválasztott wc mellett egy beöntő szett, használatra készen. Nem fordul el míg vizelsz, de ez már nem is zavar téged.
Mosolyogva mutatja hova támaszkodhatsz, míg bedőlsz neki. Fenekedre krémet ken és ujja finoman beléd nyomakszik. Szisszenve jelzed, hogy ez bizony még nagyon érzékeny manőver a tegnapi pálcázás miatt.
- Csitt! – szól katonásan, keményen s ajkad összeszorítva tűröd a procedúrát. Mikor már csak tiszta víz távozik, a kád felé int.

- Ne sokáig rövid lesz a mai nap! – sürget szinte szomorúan. Magadra hagy. Kényelmesen, ám nem kevés fájdalomfintorral végzel és törölközőbe csavarva lépsz ki. Már ő is úgy vár rád, haja nedvesen csillan és most kifejezetten jólfésültnek látod. Kinyitja a másik ajtót. Egy apró kis szaunafülkét pillantasz meg. Körben négy kényelmes fa ágy, középen az izzó, gőzölgő kis négyszög. Elnyúlik az egyik ágyon, te a szemben lévőt választod.
- Mióta szolgálod..Uram Ms Elvírát? – kezdeményezel társalgást.
- Öt éve vagyok mellette, de nem csevegni hoztalak ide, hanem lazítani! – utasít rendre mosolyogva. Mélyet sóhajtva fojtod el a kérdéseidet, melyek elméd feszegetik. Tested kellemesen áthevül, kilazulnak az izmok. Victor mintha el is szundított volna tán, ám ez csak a látszat. Mikor a szauna órája a nyolcat jelezve halkan pendül, kinyitja a szemét és kényelmesen feláll.
- Még öt percet maradj aztán irány a zuhany! Nem jéghideg, de hideg vízzel! – közli ellentmondást nem tűrő hangján.
- Igen Uram! – vágod rá azonnal, immáron meggyőződéssel.
Biccent és rád csukja az ajtót. Az órát figyeled. Ötször jár körbe hangtalan a másodperc mutató és felállva kifelé indulsz.

Victor a masszázs ágy körül tesz vesz. A fürdő felé int. Bemégy és letusolsz. Kijövet látod, hogy az ágyra üt finoman.
- Hasra! – közli röviden és felhasalsz. Kezére önt valamit, szétdörgöli a tenyerei közt, majd finoman végig keni a nyakadon, a vállaidon, a hátadon. Nem szól, csak masszírozni kezd. Egyetlen izmod sem hagyja átgyúratlanul. Nem érdekli, ha sziszegsz, de nem engedi, hogy elhúzódj. A megpálcázott feneked bőrébe valami zsibongató krémet ken. Majd a lábaid jönnek. Minden feszes izmot kilazít és a talpad is megmasszírozza, hol keményebben, hol lágyabban.

Mielőtt fordulnál, határozottan szól rád.
- Állj négykézlábra és támaszkodj le, pucsítsd ki a feneked! Nyúlj hátra! Húzd szét! – sorolja a tennivalóid. Már nem szólsz, de aggódva teszed. Bekrémezi a lukad. Ujja finoman szalad beléd. Körbetapint. Fájdalmas nyögésedre csak sóhajt aprót.
- Maradj így! – kér halkan. Majd elfordulva, tesz vesz a polcon. Valamit lerak mögéd, nem látod.
Aztán az ujja visszatér a lukba és finoman tágítgat. Mikor már a harmadik ujja is benned van felnyüszítesz, de moccansz. Nem hagyja abba. A negyedik ujjánál kínlódva kezdesz könyörögni.
- Nem hagyhatnánk abba? Kérem Uram! – légvételed zihálássá gyorsul.
- Húzd szét és lazíts! Ha összezárod az izmot, kezdem elölről! – figyelmeztet komolyan.
- Mit akar tenni? – kockáztatod meg a kérdést.
- Megszúrlak két helyen a gyűrűn belül. Hosszútávon csökkenti a fájdalmaid! Ki fogod bírni! – közli nyugodtan. A négyből két ujját kiveszi, de a másik kettővel nyitva tartja a lukat.
- Tartsd széthúzva a segged és meg ne moccanj! – parancsolj rád.

Behunyod a szemed és még levegőt sem veszel. Mindenre felkészülsz. Majd elér az apró fájdalom. Kétszer érzel szúrást, de nem növeli a kínod.
Aztán már csak körbemasszírozza a lukat és utasít.
- Feküdj a hátadra! – lép el az ágytól a szereléket a szemetesbe dobva és kezet mos.
A hátadra fekszel mire visszatér. A feneked sajog, így óvatosan mozogsz. A kezét újra olajozza és a nyakadtól a talpadig átmasszíroz. A farkadra különös gondot fordít. Finoman hátrahúzza a bőrt és bekrémezi a makkot. Puha ujjbegyeivel beledörgöli teljesen. Farkad felkeményedik a kezében és már rég nem a meggyötört seggeden jár az eszed. Ujjaid a lepedőbe marnak.
- Oh nem! Ne reméld! – mondja kis mosollyal.
- Még nem! – teszi hozzá valamiféle ígéretképpen.

Pontosan tudja mikor hagyja abba, vagy hogyan fektesse el és pihentesse meg a farkad, a robbanás előtt.
Így vagy négyszer, ötször éled át a „majdnem” érzését. Zacsid is átmasszírozza, puhán érzéssel gyötörgetve golyóid. Melletted áll és kezed önként, tán csak tudatalattid irányítására nyúl ki a törölközője felé, mi farkát rejtegeti előled. Ujjaid ráfognak a pattanásig feszült kőkemény farokra. Nem lép el, hagyja hogy tedd.
- Mit akarsz szolga? – kérdezi elfúló hangon.
- Szeretném..szeretném megköszönni a gondoskodást – nyögöd ki, szavakba öntve a felindulásod.
- Tedd! – lép hátra és egy összehajtogatott törölközőt dob maga elé a földre. Leoldja a derekáról a sajátját és eléd tárul a feszes, vigyázban állongó farok. Leszállsz az ágyról és elébe térdelve finoman veszed kézbe.

Az ágyra támaszkodik feletted és halkan felnyög.
Körbecsókolod a makkot, majd a szádba véve megszívod. Újabb kéjhördülés a jelzés arra, hogy tökéletesen teszed a dolgod. Óvatosan a torkodig futtatod, a szájpadlásodhoz dörgölve. Már nem bírja tovább. A fejed megtámasztva keményen nyársal a torkodra. Vigyáz hogy levegőt is kapj, de így is megkönnyeztet. Majd hátrafeszülve és felkiáltva húzza ajkad széléig a makkot és a szádba élvez erős sugárral. Aztán az ágyra támaszkodik vissza, megroggyanó lábakkal és kapkodós légvételekkel.
Nem tűri sokáig a tisztogatásod. Hirtelen lép hátra és indul a fürdő felé.

Mosolyogva állsz fel. Utána mégy és kivéve a kezéből a szivacsot és a tusfürdőt, mellé állva lefürdeted. Elpihent farkához érve csak halkan morran.
- A tűzzel játszol szolga! – ám szavainak nincs fenyegető éle.
- A segged jobban kívántam volna! – vallja meg halkan.
- És…? – nézel fel rá a térdelő helyzetből, kezedben a golyóival. Mosolyod kaján kihívó.
- Iiiigen? Nos talán lesz még alkalmam elbúcsúzni majd.. – nevet fel, kirázva a vizet az arcából.
Majd hogy végzel, szó nélkül lép ki mellőled, érzed, mintha csak menekülne.
Törölközőt ragadva ki is megy a fürdőből.

Elégedetten, jóleső érzésekkel mosod le magadról az olaj maradékát. Lényegesen könnyebben, fájdalom mentesebben mozogsz.
Megtörölközöl és kilépve az ágyon ott látod a nyakörved és a négy kis pántot. Már otthonosan „öltözöl” fel.
A folyosón vár rád és az arcán már nyoma sincs az imént történteknek. Viszont ami feltűnik, hogy nem ruhában van. Ő rajta sincs más csak egy szép fekete bőr nyakörv, ezüst rátétekkel, meg a négy pánt. Meglepetten hőkölsz meg.

folyt. köv.