Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 15.

Törölt felhasználó
2012. 08. 12. 19:04 | Megjelent: 766x
- Leszállhat az asztalról! – mondta a férfi, miközben megszólalt a telefonja. – Foglaljon helyet a fotelban, rögtön jövök.
A férfi kiment, kinyitotta a kaput, hogy a Aliz be tudjon állni a kis piros autójával. A nő középmagas vékony, hosszú egyenes szálú hollófekete hajú, falfehér bőrű hölgy volt, aki öltözékével elég konzervatív stílust képviselt. Fekete nadrág, fehér blúz, egy kis fekete selyem mellénnyel.
Üdvözölték egymást, majd bementek a házba.
Emma egyre idegesebb lett. Keresztbe tett lábakkal és karban tett kézzel ült, s várakozott.
Összevont szemöldökkel, durcás arckifejezéssel, nézett a férfire, amint beléptek a nappaliba.
András és Aliz, fesztelenül, mosolyogva beszélgettek egymással, miközben elindultak Emma felé.
A férfi bemutatta egymásnak a két nőt. Emma felállt, s kezet nyújtott a nőnek.
- Emma, arra kérném, hogy tegyen eleget Aliz minden kérésének. Pár percre itt kell, hogy hagyjam a hölgyeket, de sietek vissza – mondta a férfi, miközben már el is indult kifelé.
András távozása után a csendet az idegen nő törte meg.
- Kedvesem, ne zavartassa magát a pőresége miatt. A kandalló melletti szőrme közepére álljon, legyen szíves. Rögtön előszedem a méréshez szükséges eszközöket.
Emma amint rálépett a vaddisznó szőrre, arra gondolt, legjobb lenne, ha ez az állat feltámadna itt a lábai alatt, s elvágtázna az erdőbe, egy titkos barlangba. Inkább választaná a vaddisznó társaságát, mint ezt a nőt. Nem tudja miért, de ellenszenvet váltott ki belőle.
Talán a fölényeskedő modora. A „kedvesem” megszólítás. Eszébe jutott, hogy a lépcsőházi idős néni, aki elvállalta Szaffi cica gondozását, ő szólítja kedvesemnek. Csakhogy, amíg a szomszéd néni modora valóban kedves, Aliz modora lekezelő. Nézte, ahogy kipakol a táskájából egy noteszt, tollat, szabócentit, papírokat.
Aliz közvetlenül a szőrme mellé letett két papírlapot, s arra kérte Emmát, hogy álljon rá. Majd körberajzolta a talpát.
- Vissza állhat – mondta.
Emma úgy gondolta, hogy Aliz az 50-es éveiben járhat.
- Alulról kezdjük a méret vételt. – mondta, - álljon terpeszállásba kedvesem!
Megmérte a boka körfogatát. Azután a vádli, majd a térd, majd a combközép kerületét.
- Szélesebb terpesz kérek! – mondta erélyesebben Aliz.
Emmát nagyon zavarta ez az egész, de jobban szétterpesztette a lábait.
- Még szélesebbet! – mondta, miközben megpaskolgatta kezével a belső combjait.
- Így jó lesz? – kérdezte Emma, miközben még széjjelebb lépett lábaival.
Érezte, hogy a nagyajkai a széles terpeszre megnyíltak. Forróság öntötte el az arcát, amint Aliz a combhajlata köré tekerte a szabócentit. Érezte, hogy a nő kézfeje hozzáér a szeméremajkaihoz. Aliz keze kellemesen meleg, puha és magabiztos volt.
- Igen kedvesem, de örülnék, ha nem kellene ugyan arra a dologra kétszer megkérnem. –mondta.
Aliz mért, és jegyzetelt.
- Tudja kedvesem, ha az én rabnőmnek kétszer kellene mondani valamit, azért már kemény büntetés járna. – mondta miközben Emma csípőjét, derekát mérte.
Emma döbbenten hallgatott. Atya ég, ki az aki egy nő mellé szegődik rabnőnek? - morfondírozott.
- Húzza ki a hátát kedvesem – mondta, miközben a mellkasa köré fonta a szabócentit.
Majd a csukló körfogatát, kar hosszát, váll szélességet mérte, mikor András újra a nappaliban tartózkodott.
Aliz megkérte Andrást, hogy vegye le a nyakpántot addig amíg méretet vesz a nyak körfogatról.
Ezzel meg is volnánk, - mondta - már csak az intim méreteket kell levennem.
- Jöjjön kedvesem ide a dohányzó asztalhoz – mondta
Emma ismét ott állt, ahol az előbb András fésülte a haját.
- Üljön az asztal szélére kedvesem, majd dőljön hanyatt. – utasította a nő
Emma miközben hanyatt dől az alacsony kis asztalon, András tekintetét kereste, aki ott állt az idegen nő mellett.
Aliz felemelte Emma lábait, András átlépett a kisasztalon, és megfogta a rabnője két bokáját, és széttárta a lábakat.
Emmában a düh és a szégyen annyira elhatalmasodott, hogy már nem érdekelte mit tesznek vele, szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg. A nő odahajolt Emmához, rátette a homlokára a kezét.
- Kedvesem ne aggódjon, egy vékony fémrúd kerül a hüvelyébe, és egy az ánuszába, hogy megmérjem a kettő közötti távolságot.
András háttal állt Emmának, úgy fogta a nő lábait. Nem nézett hátra, de mielőtt Aliz hozzáért volna Emmához, a férfi a szájához húzta Emma lábait, és megcsókolta.
Emmának ebben a pillanatban folyt végig a könny az arcán.
Aliz szétfeszítette Emma nagyajkait, majd bekrémezte a fém rudat, és lassan felhelyezte a nő hüvelyébe. Addig tolta, amíg Emma meg nem feszítette az izmait. Megjelölte a rúd kint maradó részét,
Majd bekrémezte a másik rudat. Azt pedig a fenekébe tolta fel. Majd fogott egy mérőszalagot, és a hüvely és az popsilyuk közötti távolságot mérte.
Még mielőtt eltávolította volna a rudakat, Aliz ismét széttárta a nagyajkakat, mutató ujjával addig simogatta Emma csiklóját, míg az határozottan ki nem emelkedett, majd megmérte a hüvelytől való távolságát.
Mielőtt Emma felkelt volna az asztalról, András egy papírtörlővel megtörölgette a nemi szervét, s a kezét nyújtotta.
Emma felállt, András magához ölelte a könnyes arcú nőt, megsimogatta a haját.
Aliz elpakolta az eszközeit.
- Sajnálom Aliz, hogy nem tud ebédre velünk maradni, de ragaszkodom hozzá, hogy ha jobban lesz Babika, a kis rabnője, akkor vendégül láthatjuk mindkettőjüket.
- Természetesen, bizonyára kellemesen el tudnánk tölteni az időt. Jelezni fogom amint aktuális lesz a dolog.
Aliz odalépett Emmához és a kezét nyújtotta.
- Viszont látásra kedvesem, nemsokára látjuk egymást.
Emma megfogta Aliz kezét, s azt kívánta magában, hogy bár sosem látná ezt a nőt.
Emma kérem foglaljon helyet, kikísérem Alizt, s jövök. –mondta András, miközben homlokon csókolta a nőt.

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.