Kérem a láncokat Uram! 15.

- Leszállhat az asztalról! – mondta a férfi, miközben megszólalt a telefonja. – Foglaljon helyet a fotelban, rögtön jövök.
A férfi kiment, kinyitotta a kaput, hogy a Aliz be tudjon állni a kis piros autójával. A nő középmagas vékony, hosszú egyenes szálú hollófekete hajú, falfehér bőrű hölgy volt, aki öltözékével elég konzervatív stílust képviselt. Fekete nadrág, fehér blúz, egy kis fekete selyem mellénnyel.
Üdvözölték egymást, majd bementek a házba.
Emma egyre idegesebb lett. Keresztbe tett lábakkal és karban tett kézzel ült, s várakozott.
Összevont szemöldökkel, durcás arckifejezéssel, nézett a férfire, amint beléptek a nappaliba.
András és Aliz, fesztelenül, mosolyogva beszélgettek egymással, miközben elindultak Emma felé.
A férfi bemutatta egymásnak a két nőt. Emma felállt, s kezet nyújtott a nőnek.
- Emma, arra kérném, hogy tegyen eleget Aliz minden kérésének. Pár percre itt kell, hogy hagyjam a hölgyeket, de sietek vissza – mondta a férfi, miközben már el is indult kifelé.
András távozása után a csendet az idegen nő törte meg.
- Kedvesem, ne zavartassa magát a pőresége miatt. A kandalló melletti szőrme közepére álljon, legyen szíves. Rögtön előszedem a méréshez szükséges eszközöket.
Emma amint rálépett a vaddisznó szőrre, arra gondolt, legjobb lenne, ha ez az állat feltámadna itt a lábai alatt, s elvágtázna az erdőbe, egy titkos barlangba. Inkább választaná a vaddisznó társaságát, mint ezt a nőt. Nem tudja miért, de ellenszenvet váltott ki belőle.
Talán a fölényeskedő modora. A „kedvesem” megszólítás. Eszébe jutott, hogy a lépcsőházi idős néni, aki elvállalta Szaffi cica gondozását, ő szólítja kedvesemnek. Csakhogy, amíg a szomszéd néni modora valóban kedves, Aliz modora lekezelő. Nézte, ahogy kipakol a táskájából egy noteszt, tollat, szabócentit, papírokat.
Aliz közvetlenül a szőrme mellé letett két papírlapot, s arra kérte Emmát, hogy álljon rá. Majd körberajzolta a talpát.
- Vissza állhat – mondta.
Emma úgy gondolta, hogy Aliz az 50-es éveiben járhat.
- Alulról kezdjük a méret vételt. – mondta, - álljon terpeszállásba kedvesem!
Megmérte a boka körfogatát. Azután a vádli, majd a térd, majd a combközép kerületét.
- Szélesebb terpesz kérek! – mondta erélyesebben Aliz.
Emmát nagyon zavarta ez az egész, de jobban szétterpesztette a lábait.
- Még szélesebbet! – mondta, miközben megpaskolgatta kezével a belső combjait.
- Így jó lesz? – kérdezte Emma, miközben még széjjelebb lépett lábaival.
Érezte, hogy a nagyajkai a széles terpeszre megnyíltak. Forróság öntötte el az arcát, amint Aliz a combhajlata köré tekerte a szabócentit. Érezte, hogy a nő kézfeje hozzáér a szeméremajkaihoz. Aliz keze kellemesen meleg, puha és magabiztos volt.
- Igen kedvesem, de örülnék, ha nem kellene ugyan arra a dologra kétszer megkérnem. –mondta.
Aliz mért, és jegyzetelt.
- Tudja kedvesem, ha az én rabnőmnek kétszer kellene mondani valamit, azért már kemény büntetés járna. – mondta miközben Emma csípőjét, derekát mérte.
Emma döbbenten hallgatott. Atya ég, ki az aki egy nő mellé szegődik rabnőnek? - morfondírozott.
- Húzza ki a hátát kedvesem – mondta, miközben a mellkasa köré fonta a szabócentit.
Majd a csukló körfogatát, kar hosszát, váll szélességet mérte, mikor András újra a nappaliban tartózkodott.
Aliz megkérte Andrást, hogy vegye le a nyakpántot addig amíg méretet vesz a nyak körfogatról.
Ezzel meg is volnánk, - mondta - már csak az intim méreteket kell levennem.
- Jöjjön kedvesem ide a dohányzó asztalhoz – mondta
Emma ismét ott állt, ahol az előbb András fésülte a haját.
- Üljön az asztal szélére kedvesem, majd dőljön hanyatt. – utasította a nő
Emma miközben hanyatt dől az alacsony kis asztalon, András tekintetét kereste, aki ott állt az idegen nő mellett.
Aliz felemelte Emma lábait, András átlépett a kisasztalon, és megfogta a rabnője két bokáját, és széttárta a lábakat.
Emmában a düh és a szégyen annyira elhatalmasodott, hogy már nem érdekelte mit tesznek vele, szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg. A nő odahajolt Emmához, rátette a homlokára a kezét.
- Kedvesem ne aggódjon, egy vékony fémrúd kerül a hüvelyébe, és egy az ánuszába, hogy megmérjem a kettő közötti távolságot.
András háttal állt Emmának, úgy fogta a nő lábait. Nem nézett hátra, de mielőtt Aliz hozzáért volna Emmához, a férfi a szájához húzta Emma lábait, és megcsókolta.
Emmának ebben a pillanatban folyt végig a könny az arcán.
Aliz szétfeszítette Emma nagyajkait, majd bekrémezte a fém rudat, és lassan felhelyezte a nő hüvelyébe. Addig tolta, amíg Emma meg nem feszítette az izmait. Megjelölte a rúd kint maradó részét,
Majd bekrémezte a másik rudat. Azt pedig a fenekébe tolta fel. Majd fogott egy mérőszalagot, és a hüvely és az popsilyuk közötti távolságot mérte.
Még mielőtt eltávolította volna a rudakat, Aliz ismét széttárta a nagyajkakat, mutató ujjával addig simogatta Emma csiklóját, míg az határozottan ki nem emelkedett, majd megmérte a hüvelytől való távolságát.
Mielőtt Emma felkelt volna az asztalról, András egy papírtörlővel megtörölgette a nemi szervét, s a kezét nyújtotta.
Emma felállt, András magához ölelte a könnyes arcú nőt, megsimogatta a haját.
Aliz elpakolta az eszközeit.
- Sajnálom Aliz, hogy nem tud ebédre velünk maradni, de ragaszkodom hozzá, hogy ha jobban lesz Babika, a kis rabnője, akkor vendégül láthatjuk mindkettőjüket.
- Természetesen, bizonyára kellemesen el tudnánk tölteni az időt. Jelezni fogom amint aktuális lesz a dolog.
Aliz odalépett Emmához és a kezét nyújtotta.
- Viszont látásra kedvesem, nemsokára látjuk egymást.
Emma megfogta Aliz kezét, s azt kívánta magában, hogy bár sosem látná ezt a nőt.
Emma kérem foglaljon helyet, kikísérem Alizt, s jövök. –mondta András, miközben homlokon csókolta a nőt.