Kirándulás 2.

A fürdőkádban fekszem, úgy este nyolc körül lehet. Merengek a nap történésein, egy szer csak ki vágódik a fürdőszoba ajtaja. Hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Feleségem áll az ajtóban, mint egy amazon, mint a pokol sötét angyala, fekete haja kibontva, húsos mellén fekete szegecsekkel kivert bőr melltartó. Fekete harisnya, fekete bőr tanga, magassarkú fekete csizma ami térdig ér. Az egyik kezében kutyakorbács. A másikban meg egy póráz.
- Mit képzelsz kutya! Órákig pancsikolhatsz?
Rivall rám keményen. A meglepetéstől szóhoz sem jutok.
- Kifelé a kádból de azonnal!
Kilépek a kádból.
- Térdre kutya!
Jön a következő parancs. Miközben letérdelek, hátamon csattan a korbács, ami igen csak csíp. Nyakamra felkerül a póráz, seggemen végig vág a korbáccsal.
- Gyerünk kutya! Rántja meg a pórázt.
Elindulunk kifelé a fürdőszobából, át a nappalin. Zsuzsikám néha a seggemre csap, gyorsabb haladásra ösztökélve. Ami igen csak sikerül neki, mert a korbács nagyon csíp. Megyek mint az engedelmes pincsikutya. Az udvar közepén lévő nyárfát célozzuk meg. Ahogy a közelébe érünk, látom a tövénél a rengeteg kötelet. Már nem is bánom, hogy meg érkeztünk, mert a térdemről lejött a bőr a nagy sietségben. Kedvesem fel állít egy ötven centis fatuskóra, ami közvetlen a fa tövében áll. Majd hátra feszíti a kezem át fogva a fa törzsét, jó szorosan meg köti a csuklómat és a könyökömnél. Majd módszeresen hozzá kötöz a fához, a mellkasomnál a hasamnál. Persze úgy meg húzza a kötelet, hogy alig kapok levegőt. Majd a combomnál és a bokámnál. Minden hol többszörösen áttekerve a kötelet. Nagyon tetszik, amit csinál, imádom amikor uralkodik rajtam. Persze ez meg is látszik, a farkam áll mint egy zászlórúd.
- Na, mi van! Élvezkedünk! Majd pajkosan rá csap álló farkamra a korbács nyelével.
- Könyörgöm úrnőm, kegyelmezzen!
- Nem engedélyeztem, hogy beszélj kutya, ezért plusz büntetést kapsz.
Közben a számba kerül egy műanyag golyó, amit egy bőr szíjjal rögzít, hogy ne tudjam ki köpni. Már sajog minden tagom, pedig csak fél órája lehetek ki kötve. Merengésemből hirtelen magamhoz térek. Midőn meg érzem úrnőm puha ujjait herezacskómon. Meg kötötte a vékony kötelet zacskóm tövénél jó szorosra húzva. Majd szépen tekeri egymás mellé a kötelet, mint egy rugónak a spirálját. Egyre kíjebb szorítva, préselve golyóimat. Fel nyögök keményen, jelezve, hogy elég. De ő mit sem törődik velem, még három, négy menetet rá teker, mi után jó szorosan meg köti. Én meg közben a csillagokat látom a fájdalomtól. Golyóim, mint ha satuban lennének szorítva, úgy feszülnek. Ő meg még játszik velük, pofozgatja, mint macska a gombolyagot. Pöckölgeti, majd a farkam következik, húzkodja rajta a bőrt, tekergeti, meg húzza jó erőssen mint aki ki akarja tépni. Nekem olyan érzés, hogy hamarosan sikerül is neki. Üvöltenék, mint akit nyúznak, de csak valami hörgésszerű, hang jön ki belőlem.
- Na mi van! Csak nem fáj? És még egy utolsót húz rajta.
Az én szemeim meg könnyben áznak.
- Hát úgy érzem már nem is kell ide ez a tuskó.
Majd ki veszi a lábam alól, én pedig sulyomnál fogva pár centit lejjebb csúszom. A hátamat fel horzsolja a fa. A kötelek még jobban belém vágnak.
- Huszonöt percet voltál a fürdőszobában, ezért huszonötöt kapsz a korbáccsal.
Próbáltam ellenkezni, ráztam a fejem, hogy ne. De úrnőm hajthatatlan volt. Már csattant is rajtam az első. Olyan pozíciót választott, hogy pont a korbács vége érje a testemet. Nagyon csípett, hiába próbáltam rángatózni a kötelek nagyon szorosan fogtak. Verte a mellkasom, a hasam, a combom, kétszer még a farkamat is el találta. Persze nyüszítettem, mint az állat. Taknyom, nyálam egybefojt. Mire végzett majdnem elájultam a fájdalomtól.
- Most pedig a feleselésért még egy órát itt maradsz.
Majd hátat fordított, és nagy léptekkel bement a házba. Miért teszi ezt velem? Meg kínzott testem vágyott az érintésére, puha ujjainak cirógatására. Az fájt a legjobban, hogy csak így magamra hagyott. Nem tudom mennyi idő telhetett el. A kötelek szorítását már nem éreztem, viszont a tagjaimat se. Mint ha már én is a fa része lennék. De az nagyon fájt, hogy így egyedül hagyott. Az önmarcangolástól, a félelemtől, hogy már nem vagyok neki elég jó. Teljesen elkeseredtem. Egyszer csak úrnőmet látom közeledni, riszáló csípővel, ringó mellekkel. A vágy rögtön visszatért belém, kívántam e gyönyörű nő minden porcikáját. Csípőre tett kézzel meg állt előttem.
- Remélem, nem unatkoztál?
Majd visszakerült a lábam alá a tuskó, ki oldozta köteleimet. Persze elvágódtam, mint egy darab fa. Levette rólam a szájpecket. Nyakörvet visszakaptam a nyakamba. Térdre kényszerített, a póráz végét hátra húzva, bokáimra kötötte. Levette fekete tangályát, majd rózsaként nyíló harmatos punciját, számra tapasztva. Ki adta a parancsot.
- Nyalj kutya!
De én parancs nélkül is örömmel az édes lé dús puncit. Kívül, belül, szoptam a csiklót, járt a nyelvem mint a motolla. Meg is volt az eredménye, úrnőm sikítva élvezett. Pár perc múlva mikor magához tért. Leoldotta nyakörvemet, hanyatt fektetett. És kezelésbe vette meredező farkamat. Maszírozta, nyalogatta, ki oldotta golyóim szorító kötését. Majd beleült, felnyársalva magát, ledobta melltartóját. Közben serényen lovagolt rajtam, mellei ugráltak, mint két hatalmas medicinlabda. Én meg csak markoltam kemény segét, és gyönyörködtem a látványban. Hogy fel – le, mozog rajtam egy gyönyörű nő, keményen belevágva magát meredező farkamba. Szinte egyszerre jutottunk a csúcsra. Miközben egymásra borulva lihegtünk, csak annyit mondtam.
- Köszönöm úrnőm.