Kérem a láncokat Uram! 13.

Azt esthajnalcsillag álmosan vonta magára felhőtakaróját, amikor András, hűséges szolgái kíséretében már az erdőt járta. Athos és Porthos, a két vadászkutya, vágtázásával, szimatolásával rémisztgette az aljnövényzet alatt megbúvó sünöket, gyíkokat, varangyokat. A férfi mélyet szippantott a kora reggeli friss páradús levegőből. Szeretett tanúja lenni a természet ébredésének. Hatalmas, égbe nyúló bükkfák és tölgyek zárt koronái takarták el, védték az erdő kora hajnali, ébredező, titokzatos világát.
András fürkésző tekintettel ellenőrizte a jól ismert területet. Az orvvadászok csapdái és az illegális fakitermelők egyre gyakrabban tűntek fel. De a mai reggel csendes, békés nyugalommal indul. A férfi a szokásosnál gyorsabban járta be a területet, sietett haza.
Emma kinyitotta a szemeit. Hirtelen azt sem tudta hol van. Ismeretlen volt számára a mennyezetre szerelt szürke, csésze aljhoz hasonlító lámpatest. Beletelt pár perc, mire emlékezni kezdett. Az újsághirdetés, a férfi, a kávézó, az erdő, a vadászház. – Igen már emlékszem, a boros pince – eszmélt rá a helyzetére.
Körül nézett. A nyitott ablakon át, friss erdei levegő szűrődött be. Feje, minden mozdulatra belesajdult. Úgy döntött, elhagyja az ágyat, majd megkeresi Andrást a gazdáját. Amint próbálta leemelni a lábait, döbbenten vette tudomásul, hogy oda van láncolva a lába, az ágy végeihez.
- Vajon miért volt erre szükség? – töprengett. Hisz úgy sem tudna elszökni, meg nem is akarna.
Ahogy felült, s oldalra nézett, látta, hogy az ágy melletti kisszekrényen egy papír van nekitámasztva egy pohárnak. Odahajolt, s elvette a papírt. Ez állt benne:
„Jó reggelt! A pohár mellett talál egy szem aszpirint. Kérem vegye be, és feküdjön vissza!”
A pohárban friss, hideg víz volt. A nő engedelmesen tett eleget az utasításnak, majd visszadőlt a párnájára. A mellette lévő párnát maga elé húzta. Érezte rajta a férfi illatát. Átölelte a párnát, és a tegnap estére gondolt. Emlékei csak foszlányokban jöttek elő, ahogy négykézláb kimászott a pincéből. Szégyellte magát. András mit gondolhat róla. A férfi párnáját is a feje alá gyűrte, így majdnem ülő pozícióban feküdt.
Felemelte a két kezét, a láncokon a keleti napfény sugara csillant meg. A nő a nyakához kapott.
Fellélegezve vette észre, hogy legalább a nyakpánt nem volt rajta. Elmerengve bámulta körbe a szobát, miközben az ablakból az egyre jobban közeledő kutyák csaholása hallatszott. Szíve hevesebben vert, érezte, hogy a férfi nemsokára a közelében lesz.
András, miután helyre parancsolta az ebeket, bement a házba. Letette az erdőjáró bakancsát, levetette a terepszínű mellényét, majd a nappaliba ment, hogy elzárja a Remington 770-es kedvenc vadászpuskáját.
Utána könyékig feltűrte moha zöld színű inge ujját, s a fürdőbe ment, megmosta a kezét és az arcát.
Belenézett a tükörbe. A vízcseppek megültek karakán, de mégis lágy arcvonásain. Szeme kissé karikás volt.
Az utóbbi hetekben nyugtalan éjszakái voltak. A nő jelenléte megnyugtatta.
Egy kicsi, durva törölközővel megtörölközött, s elindult a hálószobája felé, ahol a rabnője már várta.
- Szép jó reggelt! – üdvözölte a férfi, odalépett s puszit nyomott a nő feje búbjára. – Hogy érzi magát? – kérdezte.
- Jó reggelt András, köszönöm jól vagyok. – mondta lehajtott fejjel a nő. – Elnézést szeretnék kérni a tegnap tör… - folytatta volna, de a férfi a nő szájára helyezte a mutató ujját, s a következőket mondta:
- Nem kell semmiért elnézést kérnie. Vannak dolgok, amik megtörténnek, ha akarjuk, ha nem. Tegnap este, a legjobbat tette, amit az adott helyzetben tehetett.
Emma hálás volt az elhangzott szavak miatt.
A férfi lecsatolta a nő lábát rögzítő láncokat, majd végig simította kezét a lábain.
- Szeretnék kimenni a mosdóba. – mondta a nő.
- Rendben – felelte a férfi, mintha csak erre várt volna, majd a kezét nyújtotta.
A nő felállt, s elindult a mosdó felé. A férfi követte, majd megállt a mosdó ajtajában, két kezét karba téve, nekidőlt az ajtófélfának, úgy nézte, amint ráült Emma a Wc-re. A nő zavartan nézett a férfire, majd megkérdezte:
- András, kérem, becsukná az ajtót? Így nem tudok.
A férfi beljebb lépett, s behúzta maga mögött az ajtót.
- Nem így gondoltam. – mondta alig hallhatóan, lehajtott fejjel a nő.
- Végezze nyugodtan a dolgát. – mondta a férfi
A nő lassan, kiengedett pár csepp vizeletet, majd összeszorította az izmait, majd újra kiengedett egy keveset, és újra visszatartotta, közben a hideg kirázta, a tudattól, hogy a férfi őt figyeli.
András közelebb lépett, majd aggódva megkérdezte.
- Baj van? Esetleg fájdalmai vannak vizelés közben? – arra gondolt, hogy talán felsértette a nő húgycsövét tegnap este a katéter csővel.
- Nem, dehogy, - mondta a nő miközben zavartan a férfire nézett, - csak tudja én így szoktam vizelni, apránként, nagyon lassan, ilyenkor edzem a hüvelyizmaimat.
A férfi elmosolyodott, miközben a következőket mondta:
- Nos, ha minden rendben van, akkor én most elmegyek, s készítek reggelit. Kap 30 percet, ebbe bele kell hogy férjen a hüvelyizmai edzése mellett, egy tusolás is.