A kemény...

A kamaszlány sok mindent kipróbált már, mire betöltötte a 18. életévét. Ez azért történhetett így, mert már kicsi, óvodás kora óta szívesen játszott papás-mamást, doktornénist, tanítónénist, rendőröset, stb..-t úgy fiúkkal, mint lányokkal, elbújva a kíváncsian "vigyázó" felnőtt tekintetek elől, mivel ezek a kellemesen izgalmas játékok mindig egymás nemi szervének közeli tanulmányozásával fejeződtek be, ez mindig nagy titokban zajlott. Ahogy nőtt a kislány, úgy nőttek az igényei is a tudvalévően gyönyörködtető változatosságot illetően.

Ezen a nemes napon, a felnőtté válása napján,- amikor már úgy érezte sok mindent kipróbált - ő valami újdonságra vágyott! Valami emlékezetesre, valami nagyon izgalmasra egy jó pasival vagy csajjal, esetleg mindkettővel, vagy sokkal... Csakhogy, ez nem lett volna újdonság! Éppen ezen gondolkodott, mikor egy otthon lévő fekete-fehér, négybe hajtott napilap bal felső sarkában, furcsa apróhirdetésen akadt meg a szeme. "Királynőmet keresem!" Név, telefonszám. Hm... Ez, igen! Egy pasi a királynőjét keresi és ezt pont a szeme elé tárja az élet, ebben a percben, mikor pont azt próbálta elképzelni, hogy milyen különleges élményekre vágyik, e napon. Azonnal a telefonjáért nyúlt és késlekedés nélkül tárcsázta a számot. A vonal túlsó végén kellemes férfihang fogadta a hívást. Nem beszéltek sokat. Aznapra találkozót beszéltek meg egy parkba, néhány órával későbbre. Gyorsan tusolt, hajat mosott, ruhákat vett elő a szekrényéből. Nyár közepe volt, tikkasztó meleg, ő mégis a fekete nyári ruháját vett fel, hozzá fekete pántos, tűsarkú szandált. Hátközépig érő barna haját megszárította, tűzpiros rúzst és ugyanilyen körömlakkot kent fel, majd sötét napszemüveget vett és rágyújtott. Lassan sétált a cél felé, volt még ideje bőven. A parkba érve, nem tért le a virágágyásokat egymástól elválasztó járdáról, mert még a tűsarkával ütött lyukakba virágokat palántál a kertész.
- Rájött, hogy nem pont parkba való lábbeliben jött, ezért, csendesen leült egy padra a szökőkút előtt és egykedvűen nézegette a járókelőket. Megnyugtatta, hogy hamarabb ért ide, mint a férfi. Hacsak, nincs még itt a környéken, -gondolta-, ugyanilyen nyugalommal, hiszen nem beszélték meg, ki hogyan néz ki, milyen ruhában érkezik, miről ismerik meg egymást, csak abban maradtak, hogy aki előbb odaér, mobilon hívja a másikat. Ezzel, a pad közepére csúszott, mindkét irányba kinyújtotta karját, mintha csak a támlát fogná maga mögött, ebben a pillanatban, szinte a füléhez hajolva megszólalt mögötte egy suttogó férfi hang: Kézcsókom, hölgyem, gyönyörű kezei vannak! -Igen? nézett hátra csodálkozva a lány, miközben tekintetével a férfit fürkészte, azt próbálva kitalálni, hogy ki lehet ez az idegen, aki ránézésre akár az apja is lehetett volna...
-Bocsánat, várok valakit, mondta az idegennek, mint egy "Viszlát, ne zavarjon!" helyett, de ugyanolyan hangsúllyal, és újra hátat fordított neki. -Engem tetszik várni, kiskegyed - szólt a férfi szerényen és bemutatkozott. -Akkor, magát, mondta a lány és odavetett egy hirtelen kitalált becenevet, bemutatkozásként. -De, honnan tudta, hogy én vagyok? -A fennkölt járásáról, királynői tartásáról és gyönyörűséges kezeiről. -Igen, a kezem, már mondta, hogy tetszik magának, de azt még nem, hogy miért?
-Jól állna benne a korbács, válaszolt a férfi.

A lány dühösen ugrott föl a padról és olyan olyan pofont adott az idegennek, hogy a csattanására még a járókelők is megtorpantak egy pillanatra, majd diszkréten tovább álltak. Micsoda szégyen, gondolták magukban. De, biztos megérdemelte.
-Utolsó féreg, sziszegte fogai között a lány -szénfekete, égő szemekkel, miközben zihálva kapkodta a levegőt - barom, Nekem ma a Születés Napom van! Csak nem fogom elrontani egy ilyen idióta, senki társaságában, ezzel leköpte és fölugrott a pár méterrel előtte éppen megálló buszra, hogy minél hamarabb eltűnjön. Mindegy hová, csak el innen, el ,el, el, minél messzebbre!
A buszon leült egy szabad helyre és dühösen fortyogott magában, tovább. -Meg tudnám fojtani az ilyen embereket a puszta kezemmel, gondolta magában. Egyáltalán, hogy volt ehhez bátorsága? Így csőbe húzni egy ilyen csodálatos, fiatal lányt. Ki ez az ember? Vidékről jött busszal?? Vagy honnan ette ide a fene?! Szép kis születésnap!!! Azt hitte, hogy megjelenik majd egy fiatal, szőke herceg, ha nem is fehér lovon, de minimum egy tűzpiros, nyitott tetejű Cabrióval, vagy egy fekete (esetleg fehér) Limuzinnal, hogy a legszebb helyekre vigye, a legjobb étteremben vacsorázzanak és a legdrágább francia pezsgővel koccintsanak, majd swinger club-ba menjenek, őt ünnepelni... Erre, ez a kiábrándító alak megjelent és elrontott mindent! Addig-addig mérgelődött magában, míg a busz beért a végállomásra. Akkor vette észre, hogy nem jó helyen jár. Neki éppen az ellenkező irányba kellett volna mennie. Így hát, a buszon maradt és megvárta, míg megfordul és elindul visszafelé. A visszaúton már kicsit lenyugodott, elkezdte tervezgeti az estéjét magában, majd azt látta, hogy újra a park elé gördül a busz, úgy elröpült visszafelé az idő. Hirtelen úgy döntött, leszáll és innen már könnyedén haza sétál, mielőtt még elkanyarodna a busz valamerre és megint egy ismeretlen végállomáson kötne ki.

Ahogy átment a túloldalra, a kivilágított szökőkútra pillantott. Előtte a pad, amin délután ült és reménykedve várt a titokzatos idegenre, s a padon most látja... a padon ott ült középen a férfi, pont az ő helyén, akit faképnél hagyott! Ez fura. Eddig még eszébe sem jutott, mióta ott hagyta, hogy mi lehet vele. Most látta, messziről, hogy mennyire magába volt roskadva, úgy ült, széttett lábakkal, hogy a fejét szinte a két térde közé lógatta és a könnyeit törölgette...