Galamb (36)
Szubmisszív
Férfi, Meleg
  • VIP
Cikkek idő szerint
2023. 02. (5)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Interjú

2012. 08. 12. 18:49 | Megjelent: 1306x
Játszódik egy elképzelt világban, ahol a verés természetes és mindennapos dolog.

Interjú a deresen


Vártam, hogy sorra kerüljek.
Meztelenül, fenékdomborító párnával alattam kényelmes fekvés esett a deresen. Még sajgott a seggem, mivel néhány perce választottam ki a megfelelő botot, és ehhez több botnak hajoltam le, hogy kipróbálják rajtam. Remek módszer arra, hogy megismerjem az újabb és régebbi botokat is, de így is előfordult, hogy ragaszkodtam egy jól bevált bothoz, ennek ellenére többet végigkóstoltam, mielőtt döntöttem.

Most négy bottal kínáltak meg, elsőre nem is tudtam dönteni, ezért újra kaptam egy-egy ütést, hogy ezúttal jobban figyeljek. Két botot választottam, és nem tudtam eldönteni, melyikkel ízlett jobban a kóstoló, ezért kértem, hogy harmadszor is kapjak velük. Utána elgondolkodva dörzsölgettem fenekemet, majd közöltem, hogy melyikkel esett jobban. Hogy biztos legyek benne, újra le kellett hajolnom, és kaptam vele egy ütést még, amitől ugrottam egyet, és már biztos voltam benne, hogy ez lesz a megfelelő eszköz, ami egy magamfajta fiúnak kell.

A teremben több deres állt, bak állt, a falakon pedig András-keresztek, így láthattuk egymást is.
Néhány fiú és férfi még a kóstolásnál tartott, néztem ahogy pálcával, szíjjal vagy vesszővel csapnak rájuk, majd elmondják, milyennek érzik. Egyiküket korbáccsal kínálták, folyamatosan beszélt hajolás közben is.

Meztelenül deresre húzva azon gondolkodtam, hogy meddig kell még várnom, hiszen a választott bot már itt volt előttem, nézegettem, és barátkoztam vele, Közben tovább nézegettem a többieket, akik verettek vagy vertek. Annyiféle meztelen fiú és férfi várakozott arra, hogy alaposan elverjék, különböző indíttatásokból. Volt akinek csak jólesett, volt aki bűntudattól sarkallva jött újra és újra, ám voltak olyanok is, akik vesztett fogadásból kaptak itt verést, vagy épp ellenkezőleg, ellenükre történt, de valaki így büntette meg őket, hogy elkísérte, és ellenőrizte, hogy rendesen megkapja a magáét egy valós vagy vélt sérelem miatt.
Utóbbiak viselték a legnehezebben, főleg ha igazságtalannak érezték, hogy így jártak.

Valamint voltak olyanok, akik más büntetését vállalták át valamiért cserébe, őket fel lehetett ismerni arról, hogy elkísérte őket a valódi delikvens, és ő választott nekik eszközt a nyomok és a kóstoltatás közbeni fájdalomhangok, valamint a helyettes véleménye alapján. A kísérők végignézték a verést, tanácsokat adva a pribéknek, hogy mennyire verje a helyettesüket, és a segg melyik részét preferálja a szíjjal vagy pálcával.
Egyszer én is átvállaltam valaki helyett a verést, és akkor pálcával kaptam ötvenet bakon. Nem bántam meg, mert így kipróbálhattam a bakot is, mindamellett deres- és botpárti maradtam, hiába suhogtattak jobbnál jobb pálcákat a következő alkalmaknál, hogy ennek hajoljak le, meglátom ízleni fog, maradtam a jól bevált, kemény botozásnál.

Külön kategóriát képviseltek azok, akik nem tudták eldönteni, ki nyer valamiben, így eljöttek mindketten, hogy a pálca, a vessző vagy a szíj döntsön helyettük. Megbeszélték, melyik eszköz lenne a legmegfelelőbb, aztán kipróbáltak néhányat, majd szóltak, hogy jöjjön két pribék, mert döntésre jutottak. Egyszerre hajoltak bakra, vagy hasaltak deresre, és onnantól kezdve a vessző vette át a hatalmat. Általában huszonöttel kezdték, és ha nem tudták eldönteni, ki állta ki jobban, jöhetett a pálca, a szíj, és újabb huszonötöket kaptak. Aki sírt vagy hangosabban jajgatott, vesztett, ezért ezek a fiúk inkább nyögdécseltek, visszafojtották a hangjukat verés közben. Aki feladta, az jelezte a pribéknek, hogy elég volt, és az abbahagyta a verést. A nyertest mind megtapsoltuk, és a vesztes lehajtott fejjel kullogott el.


Épp egy középtermetű, izmos fiút figyeltem, aki egy bakon áthajolva és kikötve pálcáztatta magát, és folyamatosan hangosan jajgatott, és zokogott, amikor valaki megszólított:

- Elnézést, szánna rám néhány percet?

Csodálkozva emeltem fel a fejem, és próbáltam hátranézni. A férfi, aki megszólított megkerülte a deresemet, és mikrofont tartott elém.

- Tessék?

- A Brooklyn-i Monitor munkatársa vagyok, interjút készítek itt. Feltehetnék néhány kérdést?

- Firkász? Van engedélye, hogy itt legyen?

- Igen kaptam a szalon vezetőjétől, és nyugodjon meg, nem készül videofelvétel.

- Úgy rendben, végül is ráérek, kérdezzen!

- Köszönöm! Hány éves?

- Huszonhat múltam két hete.

- Első alkalommal van itt?

- Nem, hét éve járok ide, mert magas színvonalú a szolgáltatás, és elég népszerű hely.

- Vannak azért ennél jobb helyek is.

- Ahol külön, meghitten lehetnek azok akiket vernek és azok akik vernek? Jártam olyan helyen is, de ez nekem jobban bevált.

- Miért?

- Nézze, szégyenlős nem vagyok, itt nem csak én vagyok meztelen, hanem minden férfi, aki verésre jött. Azon kívül tanulmányozhatom a viselkedésmintákat is, és tanulhatok a többiektől.

- Mire gondol?

- Látja ott az az idősebb urat? Hetente idejár, és huszonötöt kap pálcával. Végig számlálja, és soha nem jajgat vagy tiltakozik az ütések erőssége, a fájdalom miatt. Sóhajtásnál hangosabb hangot még nem hallottak tőle. Sokan tanulhatnának tőle, akik máshol játsszák a keményet, de itt cirkuszolnak, ha hozzájuk ér a vessző - a terem túlsó sarkába intettem fejemmel. - Mint például ott az a kopasz, kigyúrt fickó. Ritkán jár ide, de már a kóstoltatástól futkos, nehezen hajol mélyre, az ilyeneknek semmi önuralma.

- Magának van?

Elmosolyodtam:

- Ha nem is annyi, mint az öregúrnak, de valahol a kettő kötött.

- Láttam, ahogy botot választott. Mi alapján választotta ezt?

- Megkóstoltam - feleltem félmosollyal.

- Miért éppen a bot?

- Évszázadok óta divatban maradt a deres és a bot, talán azért mert jó találmány.

- Csak botokat próbál ki, más eszközt nem szokott?

- Eleinte megesett, hogy megvesszőztettem vagy kézzel verettem el a seggem, sőt a közelmúltban is pálcát kaptam egyszer, és a szíjhoz is volt szerencsém. Lehet, hogy majd váltok, de most a botot részesítem előnyben.

- Olvasóim kíváncsiak arra, hogy miért van szüksége erre?

- Ez nagyon összetett. Nálam bűntudatkezelő, feszültségoldó hatása van, néhány más mellett.

- Van arra szabály, hogy amikor megkóstol egy botot, milyen mélyre kell hajolni?

- Nincs, de ebben a pózban rendesen meg lehet kínálni egy-egy ütéssel.

- Nem túlságosan megalázó?

- De igen, hiszen meztelen vagyok, és tudom, hogy meg fog ütni.

- Láttam, mekkorát ugrott az utolsó ütésnél, ennyire fájt?

- A tizenegyedik ütés volt, ennyiszer hajoltam le, és valóban, jól eltalált engem. Közepes ütésekkel szoktak kóstoltatni, de ez nagyobbra sikerült.

- Mit gondol, miért?

- Figyelmeztetés volt nekem, hogy legközelebb jobban figyeljek, és hamarabb válasszak, mert most eléggé hezitáltam.

- Máskor is megugrott egy-egy ütéstől?

- Igen, az ütéstől ugrottam meg, máskor előfordult, hogy az ütés elől ugrottam el, és meg kellett ismételni.

- Csak a fenekét csapatja?

- Csak.

- Most mi okból jött el?

- Stresszkezelés, elég nehéz időszakot élek meg, itt sok feszültség kimegy belőlem.

- Sírt már deresen?

- Igen.

- Mennyit fog kapni?

- Huszonötöt és még ötöt a megugrás miatt. Ennyi a tétele annak, ha kóstoltatás közben elmozdulok.

- Miért pont deres?

- Mert kényelmes fekvés esik rajta, ki kéne próbálnia.

- Ragaszkodik a lekötözéshez?

- Nem bírnám ki másképp, nehéz megbotozni valakit, aki folyton elfordul, arrébb húzódik az ütések elől. Ismerem magam, néhány ütés után nem maradnék nyugton.

- Hogy érzi magát?

- Jobban leszek utána.

- Szándékosan tették a szeme elé a botot?

- Persze. Ismerkedem és barátkozom vele. A véleményem szerint azonban a seggemen keresztül ismerem meg, ezért is fontos a kóstoltatás. Okozott már meglepetést bot, Könnyű holmi volt, és amikor megkóstolásra hajoltam, úgy megcsaptak vele, hogy percekig fogtam a seggem és ugráltam. Ennek azért van súlya, és amikor megcsaptak vele, ízlett az ütés. .

- Máskor is kapott már ezzel?

- Kétszer hasaltam ennek a botnak, emlékeztem rá, amikor megkóstoltattak vele.. Szerintem most sem fog csalódást okozni.

- Akkor hogy ízlett?

- Ízlett, jó huszonötöt kaptam vele. Elégedetten keltem fel a deresről mindkét alkalommal.

- Mit érez, miközben botozzák?

- Fájdalmat, megalázottságot. Azt hogy rászolgáltam arra, hogy megbotozzanak. Próbálok arra gondolni, miért is feküdtem fel, és oldódik a bűntudatom, feszültségem.

- Mennyire hangos a deresen?

- Várja ki, hamarosan hallani fogja.

- Köszönöm az interjút!

Az újságíró után néztem, aki már egy másik férfit keresett, és talált is, egy bakra kötözött, nálam valamivel idősebb férfit. Határozottan tartott feléje, és kerülgette az embereket.


- Felkészült? - hallottam ismét magam mellett egy hangot.

A férfi ötvenes éveiben járt, fekete izompólót viselt, ahogy felvette a botot előlem, láthattam dudorodó izmait.

Nyeltem egy nagyot, és megmarkoltam a deres lábait.

- Azt hiszem... igen.

- Mennyit is kell kapjon?

- Huszonöt botot és még ötöt.

- Azt miért?

- Megugrottam kóstolásnál, kérem emlékeztessen rá öt jó botütéssel, hogy ne tegyek ilyet máskor.

- Meglesz. Kényelmesen fekszik?

- Igen.

- Akkor kezdjünk hozzá. Mikor csapatta meg legutóbb? - simított végig a bottal kitolt fenekemen.

- Valamivel több, mint egy hónapja - kicsit remegett a hangom, de egyre jobban izgultam.

- Kérem lazítson, adja át magát a botnak!

Elkezdett botozni, kitolt fenekem alsó részéről haladt felfelé az ütésekkel, majd két ütést mért a fenekem felső részére, hogy megjelöljön, hol lesz az ütések határa, és lefelé haladt tovább. Gondosan mérte rám az ütéseket. Elért fenekem alsó részére, és ott is ugyanoda vágott kétszer, hogy jól látszódjék az ütések alsó határa. Meg-meg feszítettem fenekem, és nagyokat nyögtem a fájdalomtól.

Felemeltem a fejem, és megkerestem szememmel az újságírót. A terem túlsó részében épp befejezte az interjút a bakra kötözött férfivel, és visszafelé igyekezett hozzám.
Továbbra is nyögdécselve csapattam magam, és meg-megfeszítettem a seggemet. Ízlettek az ütések, és a pribék egyre jobban belejött, közepesnél nagyobbakat ütött, hogy hangosabb legyek. Ez igen, ez az ütés különösen jólesett, zamatos ez a bot, de megcsapott vele megint, erősebben, hogy átérezzem, hogy büntetést kapok, na ez jobb volt, ez az, megint rendesen eltalált, de fájdalmas ez a bot, rendesen meggyötör, de jólesett ez az ütés is. Ízlett a botozás, csakúgy mint eddig kétszer, most sem okozott csalódást a bot. Nagyokat nyögtem, és egyre keményebb ütéseket kaptam, férfinak valókat. Ez az, megérdemlem, de fájt ez is!

Eszembe idéztem, miért kapom. Egy nagyobb üzlettől esett el a cég, ahol dolgozom, mert nem voltam elég felkészült, és a projektem nem felelt meg a megbízónak. Majd ezután jobban fogok dolgozni. Alaposan megjegyzem, hogy több időt szánjak a projektre, és jobban csináljam legközelebb. A főnök parancsára jöttem el, és meg kell rendesen csapatnom magam, ez a bot remek, de megcsapott vele megint a pribék. Kapaszkodom a deres lábaiba, és nyögdécselve fogadom az ütéseket, egyre jobban fájnak. Kell nekem, hogy jól eldöngessenek, hiszen majdnem kirúgtak a cégtől, ezért alapos verés jár. Most már hol feljebb, hol lejjebb vág rám, és mindig kicsal belőlem egy fájdalmas kiáltást.

Nemcsak én kiabálok, többen kapnak most verést velem egy időben, nyögések, kiáltások keverednek az eszközök suhogásával. Egy nyugtalankodó fiút vesszőznek tőlem nem messze, a bakon sikongat, rángatja a kötelékeit, a bak is ugrál vele együtt, de nem szabadulhat. A csípős vessző nem kíméli, de máris vége. A lendületes vesszőzés után könnyes arccal, sántikálva hálálkodik, két kézzel seggén.

Ez jókora ütés magamhoz térít, ismét a saját verésemre koncentrálok. A pribék nem bánik velem kesztyűs kézzel, minden ütése rendesen fáj.

- Auuu... - üvöltök fel.


- Hogy ízlik? - kérdezte az újságíró, aki időközben odaért, megzavarva gondolataimban.

- Ez... egy jó... bot - feleltem. - Ízlik a... seggemnek.

- Erősebben üsse - nevetett a firkász, és a pribéki egyetértett vele, a következő ütésbe még jobban beleadta az erőt.

- Ááá - kiáltottam, többen is odanéztek, most kimondottan megalázónak éreztem a botozást. - Mennyi... van még?

- Huszonkettő, huszonhárom - számolta a pribék hangosan, és ismét lecsapott rám.

- Auuuu - kevés híján a könnyem is kicsordult.

- Na most milyen volt? - kérdezte tőlem az újságíró. - Elintéztem, hogy keményebbet kapjon.

- Kösz... auuu.. majd' besz*rtam - markoltam erősen a deres lábait, és nagyot nyögve fogadtam a huszonötödik ütést.

- Elment előtte wc-re? - kérdezte a firkász, közel hajolva arcomhoz.

- Mindig... el szoktam, ha csapatom magam - feleltem.

- Megvan a huszonöt, most a repeta. Kérje, és mondja el miért kapja! - utasított a pribék.

- Igen... kérek még öt jó botütést a seggemre, mert... a kóstolónál megugrottam... ettől a bottól. Mérje rám, uram!

- Egy!

Felnyögtem, fenekem alsó részére mérte, ahogy a következőt is. Megfeszített seggel vártam a következőt. A harmadik kicsit feljebb ment, az újságíró ismét hozzám hajolt.

- Most, hogy ki van kötve támadt egy ötletem! - kuncogott.

- Mi... lenne... az..? - kérdeztem, nyögtem egy újabb jó botütéstől.

- Legyen a vendégem, meghívom még kilenc ütésre, és meglesz az ötven.

- Öt!

- Auhhh, - kiáltottam, amikor lecsapott a bot. - Köszönöm... a büntetést! - lihegtem.


Ekkor ért el tudatomig az újságíró mondata. 11 + 25 + 5 = 41, és ha még kilencre maradnék a deresen, meglenne az ötven botütés.

- Meg...fontolandó ajánlat - emeltem fel a fejem. - Hogy néz ki a seggem?

- Ötven bot meg se kottyan egy erős, egészséges fiatalembernek - biztatott a pribék is.

- Látszanak az ütések nyomai külön?

- Néhány ütés látszik külön, a többiek egybemosódtak, de döntse el kérem, hogy elfogadja-e a plusz kilenc ütést, mert másokat is el kell vernem még ma! - sürgetett a pribék.

- Rendben, kérem mérjen még ki kilenc jó botütést a seggemre - ismét megmarkoltam a deres lábait.

Az újságíró bólogatott mellettem:

- Pompás, most megfigyelhetem, mennyire hangos!

A bot ismét megérintette a fenekemet, majd kemény ütést éreztem.

Nyögtem egy nagyot, és elismeréssel gondoltam a pribékre, aki vállalta a plusz ütéseket, és ennyire jól végzi a munkáját.

- Hogy ízlik az ajándékom? - firtatta az újságíró, miközben figyelte arcomat és a botütéseket számolta.

- Gáláns... ajándék... auuuu... mondja... maga... nem hasal egyet?

- Talán majd máskor - utasított vissza.

Arra gondoltam, hogy ezek ajándék ütések, és igyekeztem jól odatartani, hogy ne okozzak csalódást. Lecsapott a bot, nyögtem egy nagyot, majd vártam a következőt, ami nem is késett.

- Ugye, hogy szüksége volt rá? - kérdezte újra az újságíró.

- Ááá... most... megkapom... rendesen... a magamét - lihegtem.

- Végre kiabál is, még kettő és kész - lelkendezett a firkász. - Ezt nem fogja elfelejteni egyhamar!

- Auuuuu... ez jólesett! - lihegtem, és felkészültem az utolsóra.


- Lazítson, ez különösen ízleni fog! - biztatott az újságíró, majd a pribékhez fordult. - Mivel én adom ajándékba, hadd mutassam meg, hová mérje az utolsó ütést.

- Rendben, mutassa meg.

- Vert már segglyukat?

- Igen.

- Mérjen egy ütést a segglyukra, kérem!

- Nem lesz hiba, ezzel az ütéssel megkoronázzuk a verést.

- Mit szól hozzá? - kérdezte tőlem a firkász. Ajándék ütés, nem utasíthatja vissza!

- A lyukamra? - kaptam fel a fejem, és próbáltam hátrafordulni.

- Egy pontosan bevitt ütés, lazítsa el és egy pillanat az egész.

A pribék odaillesztette a bot végét, és megnyomta kicsit a lyukam.

- Ne féljen, el tudom találni elsőre, ez egy különleges ütésfajta, de van benne gyakorlatom.

Még mindig nem döntöttem, hogy hagyom-e megkínálni a lyukamat, de végül is miért ne? Hallottam már róla, hogy jót tesz az emésztésnek, aki mesélte, a székrekedését gyógyíttatta vele, mert utána megszűnt a székrekedése, gyógyszer nélkül. Nekem nincs székrekedésem, de az egészség fontos. Preventíve is megcsapathatom a lyukam.

- Kérem - hívtam az újságírót. - Mivel ajándék, szeretném úgy fogadni, ezért kérem húzza szét a seggem.

- Jó ötlet! - mondta a pribék, és megint nyomott egyet a bottal a lyukamon.

- Széthúzom, és próbáljon úgy maradni! - figyelmeztetett az újságíró.

Szétfeszítette fenekemet, éreztem, hogy a levegő jár a farpofáim között.

- Most ne szorítsa össze! - nyomta meg újra a lyukamat a pribék a bottal, hogy biztosabban tudjon célozni.

Az újságíró feszített még rajtam egyet, majd elengedett.

- Kérem... - sandítottam a pribékre - mérjen ki egy ütést a lyukamra, és találja el pontosan.

- Ne aggódjon, sok lyukat megcsaptam már, csak ne szorítsa össze. Ha már megütöttem, szorítsa, de addig ne.

- Hogy érzi magát? - kérdezte az újságíró. - Nem fél?

- Ajándékot kapok, nem? Azonkívül hallottam a kedvező élettani hatásairól, jöhet!


Egy utolsó nyomás után a bot eltávolodott a seggemtől, és a pribék lendületet véve farpofáim közé mérte az ütést. A bot telibe találta a lyukamat, és égető fájdalmat okozott.

Nagyot nyögtem, és összeszorítottam a fenekemet. Mindazonáltal nem esett rosszul az ütés, értékeltem a pontos célzást, és hogy nem sokat teketóriázott.

- Ez az! Látta volna az arcát az ütés pillanatában! - örvendezett az újságíró.

A pribék közben kioldozott, és noszogatott, hogy minél hamarabb keljek fel, mert más is megfeküdné a derest.

Feltérdeltem, majd lemásztam a deresről. Fenekem és lyukam egyként fájt és lüktetett, de elégedett voltam azzal, amit kaptam. Megint nem csalódtam a botban, alaposan ellátta a bajomat.

- Köszönöm uram, ez jólesett! - fordultam a pribék felé két kézzel fogva fenekemet.

- A gyakorlat teszi, nem egy ifjoncnak elláttam a baját. Kevesen kérnek bottal, de aki ezzel kéri, az megkapja tőlem. Általában fiatalokat verek, és a bot a specialitásom.

- Ennek a botnak... máskor is szívesen lehasalok - feleltem. - Köszönöm a verést, uram, ízlett a botozás!

- A lyukára kenjen valami hűsítőt, de van aki azt se ken, mert úgy tovább érzi, hogy megkínálták egy botütéssel. Ahhoz képest, hogy először kapott, és mindjárt egy közepesen nagy ütést rá, elég jól bírta.

- Pompás ütés volt, pontosan eltalált, Egyet máskor is vállalok, csak pontosan találjon el.

- Elvégre aki a fenekét csapatja, ne feledkezzen meg a lyukról sem, - helyeselt az újságíró.

- Népszerű ez az ütésfajta? - kérdeztem, még mindig sajgott a lyukam.

- Főleg azok kapnak, akik más helyett vállalnak verést, és aki helyett hasalnak, ragaszkodik hozzá, hogy elverjem a lyukat is.

- Jogos. Köszönöm még egyszer, uram!

- Várjuk vissza következő alkalommal is!


Miután elköszöntem a pribéktől, az újságíró hangja utolért.

- Elkísérhetem? - kérdezte az újságíró.

- Tőlem...?


A zuhanyzóba lépkedtem, óvatosan. Langyos vízzel szoktam letusolni, megizzasztott a botozás.

- Köszönöm azt a kilencet a végén - mondtam, mielőtt az öltözőbe értünk.

- Láttam, hogy szüksége van rá, és ezért egészítettem ki ötvenre. Gondoltam, hogy hálás lesz érte.

- Amikor csapattam magam, arra gondoltam, hogy meghívom cserébe egy italra.

- Jó ötlet!


Másnap délelőtt bejutottam a főnökhöz. Amikor hellyel kínált, óvatosan ültem le, és ez szemet szúrt neki.

- Megverték?

- Tegnap.

- Mivel?

- Bottal, uram.

- Mennyit?

- Ötvenet kaptam, ebből az első tizenegyre lehajoltam, és a többit deresen.

- Remélem tanult belőle!

- Igen, uram!.

- Úgy döntöttem, hogy meg kéne ismételni párszor, hogy rögzüljön. Ötszáz botütéshez mit szólna?

- Úgy érti hetente járjak? - néztem riadtan a főnökre.

- Minden pénteken munka végeztével elmegy, és megcsapatja a fenekét. Maga dönti el, hogy alkalmanként huszonötöt vagy ötvenet vágjanak magára, de az ötszázról hozzon igazolást, hogy az utolsó darabig megkapta.

- Köszönöm, uram, hogy nem rúgott ki. Természetesen elmegyek, és hetente hasalok egyet - mondtam sápadtan.

- Koncentráljon jobban a munkájára. Ha megint hibázik, ott már ezer botütés lesz a büntetés, és hetente kétszer kell deresre hasalnia. Gondoskodom arról, hogy mindenki megtudja a cégnél. Evant is verésre küldtem, ma kezdi az ötszázat.


Visszamentem az asztalomhoz, és láttam, hogy a szomszédos asztalnál Evan - egy harmincas, hallgatag kollégám - készülődik, lekapcsolja a számítógépet.

- Hallom verést fogsz kapni - dőltem hátra apró szisszenéssel forgószékemen.

- Igen, gondolkodom a pálcán vagy a szíjon. Szerinted melyiket válasszam?

- A kóstolásnál nagyon figyelj, és el tudod dönteni.

- Te mikor voltál? Mondta a főnök, hogy megveret téged is.

- Tegnap kaptam ötven jó botütést. Még kilenc alkalommal húzatom deresre magam, mert ötszázat kell kapnom.

- Bottal?

- Nekem az vált be,. majd besz*rtam, olyan ötvenet kaptam tegnap.

- Jó bot volt?

- Sikerült egy olyat választanom, amivel már máskor is ízlett. Nem is csalódtam benne, egyszer meg is ugrasztott, amikor lehajoltam hogy megbizonyosodjam, hogy tényleg ez a legzamatosabb.

- Megugrottál ahogy alád suhintottak vele?

- Meg, csak azt éreztem, hogy megcsap, és ugrottam egyet, és fogtam két kézzel. De ez se vette el a kedvem, és lehasaltam neki.

- Azt hiszem, szíjjal fogom kérni, legutóbb megvesszőztettem a seggem, de most nem kívánom a vesszőt. Megyek, megcsapatom magam.

- Váljék egészségedre, és miközben vernek, mindig gondolj arra, miért kapod.

- Csak jó szíjat találjanak nekem, ami ízleni is fog! - helyeselt, és indult.


Amikor elment, és magamra maradtam az irodában, magam elé húztam az új megbízás asztalomra készített aktáját, majd nekiláttam, hogy a legjobban csináljam meg, és serkentőleg hatott rám a tegnapi botozás.

Vége

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.