Fogadás

Fogadás


Nem halogathattam tovább, elvesztettem egy fogadást, és időpontot kellett kérnem. A fogadás tétje huszonöt botütés volt, és mivel vesztettem, össze kellett szednem a bátorságomat, hogy megveressem magam. Napok óta halogattam, de végül felhívtam a számot. Pénteken délutánra kaptam időpontot, megfelelőnek látszott az öt óra.

Három napom volt felkészülni lelkileg a verésre. Eddig négyszer volt részem botozásban, és nem bántam meg, hogy megfeküdtem a derest. Most is én javasoltam, hogy a vesztes csapassa meg magát, mégis váratlanul ért, hogy nekem kell hasalnom. Elhagyott a jó szerencsém.

Gyorsan eljött a péntek, és munka után volt még időm hazamenni, mielőtt megkapom a verést. Letusoltam, felvettem egy tiszta pólót és a kényelmes farmeremet, majd elindultam. A ház kert mélyén rejtőzött, hangszigetelt helyiség biztosította, hogy ne hallatsszon ki semmi. Hamarosan benn találtam magam a hangszigetelt helyiségben, a deres társaságában. Roderick a hatvanas éveiben járt, több évtizedes gyakorlat állt mögötte, sejtettem, hogy most sem fog csalódást okozni. Magamfajta fiatal férfinek meg se kottyan egy alkalmas időben kimért huszonöt bot. Hangulatjavító, feszültségoldó hatását többször is tapasztaltam.

- Kérem vetkőzzön le teljesen, és kiválasztjuk a botot - utasított.

Elsápadtam, mert tudtam, hogy a bot kiválasztása nem csak rámutatással történik, ízelítőt is ad belőle. Magamra hagyott, míg megszabadultam ruháimtól. Pár perc múlva tért vissza, még három botot hozott, és az asztalon lévő négy mellé tette őket.

- Melyikkel kéri az első kóstolást? - kérdezte, és én bizonytalanul ráböktem az egyikre.

- Talán ez jó lesz.

- Lesz szíves megfogni a bokáit, uram!

Előrehajoltam, és Roderick gondosan kimérte a kóstolót. Nagyot szusszantam, és kicsit behajlítottam térdeimet.

- Nem ízlik, kérhetek egy másikkal?

- Hogyne, kérem tartsa!

Lendületesen lecsapott rám egy másik bottal.

- Mmm... ez már jobban ízlik - dicsértem, és láttam, hogy külön rakja, mielőtt felveszi a következőt.

- Ehhez mit szól?

Kimért egy közepes ütést a fenekem alsó részére, majd érdeklődőn figyelt rám.

- Nem, ez sem az igazi - guggoltam le megdörzsölve az ütés helyét.

- Akkor tán ez?

Újra felemeltem seggemet, és figyeltem ahogy megcsap a negyedik bottal.

- Auhh... ez jólesett - szusszantam elégedetten.

- Örülök, ha így érzi - mosolygott, majd az első kiválasztott bot mellé tette ezt is.

- Hány van még? - hajoltam vissza, és megfogtam a bokáimat.

- Három, kérem tartsa rendesen - utasított, mire mélyebbre hajoltam.

Könnyedén lecsapott rám a következő bottal, nyögtem egyet, és felemelkedve megdörzsöltem a seggem.

- Ezzel már kaptam, legutóbb amikor itt jártam - mondtam. - Felismerem, ez egy remek bot.

- Valóban ezzel botoztam meg, most is kívánja, hogy ez legyen?

- Lehet, hogy ezt választom, de a maradék kettőt se hagyjuk ki - kértem.

- Hajoljon le, és kóstolja meg ezt!

Engedelmeskedtem, és megint kaptam egy ütést, de ezúttal savanyú képpel feleltem.

- Nem, ez nem ízlik, jöjjön az utolsó!

Gondosan kimérte a fenekem felső részére az ütést, majd leeresztette a botot és várt.

- Köszönöm a kóstoltatást, de ezzel sem ízlik.

- Márpedig ki kell választania, ebből a háromból.

Merengve néztem a kiválasztott három botot, hogy melyik ízlett a legjobban, de nem tudtam választani, így nem volt más hátra, ismét le kellett hajolnom.

- Egy! - hallottam, és keményen lecsapott rám.

- Auhh - nyögtem, és vártam a következőt.

- Kettő! - az ütés feljebb ért, kicsit megroggyant a térdem, de tartottam.

- Három! - a harmadik bottal is megkínálta újra a seggem. Felálltam és örömmel mondtam:

- Ez az, az utolsó volt a legjobb, ezzel kérem a botozást!

Rendben van, ezzel fogja kapni. Kérem helyezkedjen el!

Felhasaltam a deresre, és izgatottan váram, hogy megbotozzon. Roderick felgyürkőzött a munkához, és minden teketória nélkül deresre húzott. Utána már nem kellett várnom. Néhányszor hozzáért, végigsimított fenekemen a választott bottal, mintegy kijelölve a területet, ahol ütni fog, majd nekiállt a botozásnak.

Nagyokat nyögve csapattam magam, ízlett a botozás, tudtam, hogy a megfelelő botot választottam ki. Roderick nem kímélt, beleadott mindent, hogy rendesen elverjen. Elégedetten nyögve fogadtam az ütéseket, időnként kértem hogy feljebb vagy lejjebb, így egyenletesebben oszlottak el az ütések. Számoltam magamban, és amikor az utolsót is kimérte, megkérdezte:

- Jólesett?

- Igen, uram! Ennek a botnak máskor is szívesen lehasalok - feleltem őszintén.

- Akkor megrepetáztatom vele, hogy ne felejtse el - felelte, és újra verni kezdett.

Nyögdécselve fogadtam a repetát, és Roderick még tizenöt botütést mért ki rám.

- Na ugye, hogy erre szüksége volt? - kérdezte, amikor az utolsót is megkaptam.

- Jó... volt, köszönöm... uram - lihegtem. - Alaposan,,. megkaptam... a magamét.

- Váljék egészségére! Legközelebb ne hagyjon ki ennyi időt, van aki hetente-kéthetente is eljön hasalni. - mondta, miközben kioldozott.


Másnap a nyertest kihívtam a férfivécébe, hogy megmutassam neki a verés nyomát.

- Nem huszonötöt, de ötven botot kaptam, remélem elégedett vagy!

- Azt gondoltam nem mersz elmenni, de látom megtartottad a szavad.


Munka után ittunk egy sört, és ismét kedvenc amerikai futball csapatainkról beszélgettünk. Ismét fogadtunk a következő meccsük végeredményére, a fogadás tétje ismét botozás volt.
Remek hangulatban váltunk el.


vége