Szolgasors6

Első nap tehát nem sikerült megcsókolnom egyetlen lábujját sem Istennőmnek. Másnap napközben csak ez járt a fejemben. Még négy esténk van, és 10 csókot kell szereznem, különben nem láthatom többé Lilla úrnőmet, és ezt az új ördögi nőt sem. Különös, de egyikükért jobban oda voltam, mint a másikért. Teljesen beléjük zúgtam.
Napközben Eszter úrnő sms-t írt. Az állt benne, hogy a ma esti "randinkat" nekem kell kitalálnom, megszerveznem, s utána este a lakásban meg kell lepnem valami produkcióval, ami elnyeri tetszését.
A "randi" miatt nem aggódtam annyira, elvégre tényleg csak egy normális randiféleséget kellett kitalálnom, a meglepetésprodukció jobban megmozgatott. Tudtam, hogy valami leereszkedő dolgot vár el, amellyel kifejezhetem mélységes alázatomat és csodálatomat irányába. A másik szál amin elindultam az volt, hogy mennyire szereti, ha szánalmas kis csicskája szenved egy kicsit érte. Ebből a két gondolatból építkeztem, és hamar kifundáltam a tökéletes meglepetést...

Az idő gyorsabban telt, mint általában, és az este gyorsabban jött el, mint valaha. Istennőm egy virágmintás nyári ruhát viselt, és egy másik szandált, mely a tegnapitól eltérően fehér volt. Lábkörmeit pirosra festette, mely nagyon vadító volt. Megint elmosolyodott, amikor észrevette, hogy a lábait csodálom.
- Üdvözlöm, Fenséges Eszter Úrnőm! - köszöntöttem, mikor odaért. Kezére hosszú csókot leheltem, majd átadtam a kezemben lévő rózsaszálat.
- Szervusz kis csicskám - öltötte rám gyönyörű mosolyát, hófehér, szabályos fogait megpillantva megint eszembe jutott, milyen tökéletes nő, én pedig csak egy senki vagyok, aki csupán azért él, hogy Őt szórakoztassa. - Láttam, hogy végigmérted a lábujjaimat, már nagyon vágynak egy-egy csókra... Persze lehet, hogy csak jövőhéten kapják meg egy rátermettebb kutyától - mosolygott kihívóan.
Én először fel sem fogtam, mi történik. Mintha nem is én cselekedtem volna, hanem egy másik ember. Azon kaptam magam, hogy letérdelek. Egyszerűen, ahogy a gyönyörű mosolygós arcot néztem, a földöntúli, fölényes kék szempárt, úgy éreztem, hogy ez előtt a tökéletes Istennő előtt, nekem térdet kell hajtanom abban a pillanatban. Abban a másodpercben biztos voltam benne, hogy Ő uralkodásra született, én pedig erre, hogy térdet hajtsak előtte. Kezeimet összekulcsolva a lábai elé helyeztem, majd megcsókoltam fenséges nagylábujját.
Egy étterem előtt álltunk. Az utcán többeknek is feltűnt, mit is csinálok és megdöbbent arcot vágtak. Amikor végre felfogtam én is, mit teszek elkezdtem izzadni és teljesen elvörösödtem. Felnéztem Eszter úrnőre, aki apró kézmozdulattal jelezte, hogy felállhatok.
- Azt terveztem, hogy moziba viszem Önt, de nem tudtam, hogy éhes lesz-e, ezért gondoltam, hogy itt találkozzunk - mondtam, mintha semmi sem történt volna.
- Nem vagyok éhes, mehetünk a moziba - felelte szokatlanul kedvesen a fölényes vigyor nélkül.

Egy sablonos akciófilmet néztünk meg, amiben volt szerelmes vígjáték vonal is. Nem volt egy nagy szám alapból, de így, hogy ott ült mellettem a világ legcsodálatosabb nője, így más nagyon nagy szám volt.
- Úgy látom, kezded elveszíteni a méltóságodat - súgta a fülembe.
- Az Ön szépséges megfojtja bennem apránként - súgtam vissza. Megborzongtam a közelségétől.
A film elején feltette meztelen lábfejét az előttünk lévő székre, és az arcomat tanulmányozta, amint én szinte nyál csorgatva bámultam vörös lábkörmeit.
- Nyugodtan kinyújthatod a nyelvedet is, kutyuskám - rejtette parancsát ajánlatba. Én kinyújtottam, Ő pedig jót szórakozott rajtam.
Aztán a film közepén különös dolog történt. Pár izgalmasabb jelenet erejéig mindketten a filmre figyeltünk. Aztán ő közelebb húzódott hozzám, és megfogta a kezem. De úgy normálisan. Kéz a kézben ültünk egymás mellett, mint egy rendes pár.

A film után megkérdeztem, hogy van-e kedve még valamihez, esetleg sétálni egyet a parkban, de inkább indulni akart a lakásba. Aznap is megkaptam feladatnak, hogy minden megállónál egyre hangosabban ismételgessek egy mondatot. Ezúttal azt kellett ismételgetnem: Letérdelek Eszter úrnőm nagysága és szépsége előtt.
Az utolsó öt megállóban aznap is szinte mindenki hallotta. De nem zavart. Ezúttal nem. Úgy kezeltem, hogy végig Eszter személbe néztem. Ha már meg kell alázkodnom előtte, gondoltam, akkor megpróbálom kiélvezni, hogy megalázkodhatok egy ilyen csodálatos Istennő előtt.
A villamos után sejtettem, hogy a lépcsőházban is újra végig kell csókolnom az összes lépcsőfokot. Minden csók után elismételtem aznapi mondatomat: Eszter Istennő mindnyájunk felett áll. Az utolsó csók ezúttal is szépséges lábai előtt cuppant a földön, ám gyönyörű szemeibe nézve ismételtem el századszor is a mondatot, melyet akkor tiszta szívből mondtam ki.

A lakásba belépve ismét a szokásos forgatókönyv zajlott. Levettem csodált lábairól a szandált, ő felvett egy papucsot. Meztelenre vetkőzve masszírozgattam a talpát fél órán keresztül. Eközben a szépségét kellett dicsőítenem, amit alázatosan meg is tettem.
- Most pedig azt hiszem, tartozol nekem egy kis meglepetésprodukcióval - mosolygott le rám fölényesen.
- Igen, Istennőm. Engedelmével belekezdenék.
Fekvőtámaszállásba helyezkedtem el. Felfelé néztem, a kanapén ülő Istenség gyönyörű kék szemeibe. Ő mosolygott töretlenül. Kicsit bizonytalan voltam, ugyanis nem próbáltam el a remekművet. Belekezdtem.
- Mióta készülök, hogy elmondjam neked, - kezdtem bele a betanult szerelmes versbe. Az első sor után nyomtam egy fekvőtámaszt, mely közben megcsókoltam a parkettát a lábai előtt. Szemébe felnézve folytattam:
- szerelmem rejtett csillagrendszerét,
Újabb fekvőtámaszt nyomtam, újabb csókot leheltem lábai elé a földre.
- egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
Újabb fekvőtámaszt nyomtam, újabb csókot leheltem lábai elé a földre.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
Újabb fekvőtámaszt nyomtam, újabb csókot leheltem lábai elé a földre.
És így tovább...
Végigmondtam neki az egész verset fejből. Minden sor után nyomtam egy fekvőtámaszt, s alázatos csókot leheltem lábai elé a földre. Végig ügyeltem rá, hogy a szemébe nézzek alázatosan, miközben szavalok.

- Megcsókolhatod a lábam - mondta a végén csöndesen. Volt valami furcsa a tekintetében.
Én pedig boldogan csókoltam meg a második lábujját is.
- Mára ennyi, most hazamehetsz.