Az Úrnő karmai közt 21.

- Hogy ne húzzuk becses vendégeim idejét kezdeti büntetésnek a rizsszemekért, melyek számosítva lettek, tizenhét csipeszt ítélek meg a megfelelő helyekre! Victor! – int kezével és a férfi eléd lép. Egy tálkáról húzza le a kendőt mi a zsúrkocsin várakozott eddig elrejtve. Rengeteg apró kis csipesz hever benne. Egy maréknyit kivesz és a farkadra fogva elkezdi felrakosgatni rá a kis csipeszeket. A már eddig is feszes bőrt még inkább megfeszíti ezzel. A csipeszek fémből annak, hosszú csőrrel rendelkeznek, Apró lapos végük stabilan kapaszkodik meg a bőrön. Kerek kis fogójukon megcsillan a csillár fénye. A makkot sem kíméli. Tizenöttel körbecsípteti a rúd oldalát, majd az utolsó kettőt a makkra teszi oly módon hogy a csipeszt teljesen szétnyitva egyik szárát finoman a résbe tolja, míg a másik kívül maradva a karimára támaszkodik azt húzza magához.. Szimmetrikusan helyezi fel őket. Az első tizenhét fent van.
Felnyúlva eltávolítja a kis vákuumhengert, kitekerve a szelepeket. Ha azt hitted megkönnyebbülés jön, akkor nagyot tévedtél. A véráram visszakapja az elvett területet és fájdalmas rohanással pótolná az elmulasztottakat. Victor ujjai megdörzsölik a bimbókat, amivel még nagyobb fájdalmat okoznak. Ordítva folyatod nyálad a mellkasodra. Ám nem kímél, tizenhét-tizenhét csipeszt rak fel mindkét melledre, különös tekintettel a kiemelkedő kis szirtfokokra. Mellbimbód már tűzben ég. Ficeregsz és tépnéd le magad a láncokról, de azok jól tartanak.

- S most hölgyeim és uraim! Mindenki kapott két golyót, egy feketét és fehéret. Íme a zsák, melybe a másik tekintetétől rejtetten ejtheti bele ítéletét. A fekete a büntetés fokozását a fehér az enyhítést jelenti természetesen. Lássuk hát az ítéletüket! – jár körbe.
A hat ember a markába zárt golyót, a másik tekintete elől rejtve ejti bele a zsákba. Mikor mind megvan akkor Ms Elvíra eléd sétál és a zsúrkocsin lévő tálcára borítja a zsák tartalmát. Kimeredt szemmel veszed tudomásul, hogy egyetlen fehér golyó árválkodik az öt fekete mellett. A társaságra pillantasz és pontosan tudod, ki volt az, aki enyhítésért folyamodott. Liliant aggódó pillantása leplezi le.
Fred és George felnevetnek az eredmény láttán. Az ő döntésük számodra sem volt kétséges. Susie dühösen pillog rád, ahogy Larry is. Ms Clara tartásából látszik, hogy őt magát valóban a büntetés vonzza, nincs benne bosszú vagy ellenségeskedés.

- Nos jómagam is a feketét választottam volna – jelenti ki Ms Elvíra.
- A kéj és kín kéz a kézben járnak a mi kis világunkban. A szolga nem volt más, mint tárgy a mai napon, ahogy azt a beléptükkor elmondtam és benne magában is foganatosítottam. Ő mégis saját kedvére élvezett el nem is egyszer, ha jól hallottam! – dörren a hangja. Elegánsan leengedi vállairól a köpenyt, mit Victor vesz el udvariasan. Alatta szűk fekete bőr míder, rövid bőr szoknyácska és hosszúszárú, félcombig érő, tűsarkú bőrcsizma válik láthatóvá.
- Éppen ezért megérdemli a büntetést.! – a zsúrkocsi aljából kiemel egy lovaglópálcát.
- S hogy a testéhez hozzáférjünk, az ítélet végrehajtásához, el kell távolítanunk a nem kívánatos dolgokat.! – közli higgadtan, miközben kezét végighúzza a pálcán és meghajlítja azt kissé. Majd hirtelen fordul feléd és lecsap. Tökéletesen célozva lever a melledről két csipeszt. Majd módszeresen leütögeti az összest, nem törődve a kínordításoddal, amit elnyom a szádba rakott golyó. Hiába próbálsz menekülni a pálca kis bőrleffentyűje elől, farkad sem ússza meg a csipesztelenítést. Könnyeid a maszk alá folynak. Nyálad bőven csordogál mellkasodra. Ms Elvíra intésére Victor letekeri farkad tövéről a bőrcsíkot, ám golyóid feszes megkötözésén nem enyhít. Ms Elvíra eszközt vált. Korbács kerül kegyetlen kezei közé. A vékony bőrszálak vörösen szétterült nyomokat hagynak meggyötört testeden. Victor félhangosan számolja az ütéseket. Negyvennél megáll a záporozás, mely nem kímélte sem a melleket sem az ágyékot. Lehajtott fejjel megadóan lógsz a láncon. Már csak azt várod, hogy vége legyen. Csend van a teremben és óvatosan felpillantva, reménykedve úgy gondolod, most végre leszednek innen.
Ám nem, még nem.

- Az utolsó húszat pálcával a hátsójára kapja, mert az élvezet ott is elérte a mai nap! – hirdeti ki Ms Elvíra. Victor egy asztalt rak eléd, rajta egy törölköző ami alatt egy párna. Majd leold a függesztésről, de nem szabadulsz. Bokáidat az asztal lábaihoz köti és ráhasaltat az asztalra. A párna öled elé kerül, hogy szépen kidomborítsd a feneked. Két kezed a másik két lábhoz rögzíti Victor. Majd megforgatja a gurulós asztalt és rögzíti a görgőket. A feneked a közönség felé mutat, ám a nézők köréd gyűlnek, tágasabb kört alkotva.
Ms Elvíra mögéd sétál. Hűvös keze végigsimít a már így is kipirosított fenekeden. Rémülten rándulsz össze. A nő halkan felnevet. Victor kiszedi a szádból a labdacsot. Hálásan veszel mély levegőt. Ám a pálca lecsap és a levegő ordítás formájában távozik.
- Számold! – kapod a parancsot.
- Egy! – közlöd engedelmesen. Még tizenkilenc gondolod végig.
Majd még három érkezik és igyekszel elviselni, ám már remegnek a lábaid és kezed az asztalba kapaszkodva, karmolás nyomokat hagynak a fában.
Aztán furát érzel. Két kéz széthúzza a farpofákat és a suhintás után irtózatos fájdalom hasít beléd. Az ötödik csapást a feneked védett rózsája kapta. Vergődve szorítod össze.
- Öt! – számol helyetted figyelmeztetőleg Ms Elvíra.
Kivár kicsit, majd újra suhint és megvárja míg végre kinyögöd.
- Hat! – a hang sziszegve távozik ajkaid közül, de mivel kimondtad így elfogadható.
Kilencig jutsz majd újra csak a lukad részesül a kínban. Végigrázza tested a fájdalom. Már nem érzel más kínt csak ezt az egyet. Minden eltörpül, elsimul a pokol tüzében. Zihálva próbálsz megnyugodni. A feneked ért csapásokat dühös alázattal fogadod. Még kétszer kínlódod meg a lukadra mért ütést, aztán fáradtan, kimerülten maradsz elnyúlva az asztalon. Ms Elvíra lerakja a pálcát és a vendégei közé sétál.
- Hölgyeim és Uraim! Remélem kellemes és gyümölcsöző napot töltöttek nálam! Sok sikert a fúzióhoz! Óvatosan vezessenek hazafelé! Aki a későbbiekben úgy gondolja, házam ajtaja nyitva áll a különleges kérések előtt! Minden jót! – köszön el és a vendégek kisorjáznak az ebédlőből.

Ms Elvíra hozzád lép. Saját kezével szabadít meg a maszktól. Hajad csapzottan, izzadtan, szanaszét áll, de nem törődsz ezzel Mélyeket sóhajtasz. A nő karcsú ujjai az arcodon szaladnak végig.
- Szép volt igazgató úr! Köszönöm! – mondja kedvesen. Furcsa érzések kelnek benned. Érintése és szavai, most mindennél többet érnek számodra. Felelnél, de nincs erőd. Sírástól vörös szemeid ráemeled. Ő csak mosolyog és bólint, majd kimegy a teremből. Egyedül maradsz. Ha nem moccansz a fájdalom egész elviselhető. Percek múlva nyílik az ajtó és Victor tér vissza. Eloldoz és kérés nélkül veszi egyik karod a nyakába.
- Büszke vagyok rád! – közli halkan. Óvatosan fog át és egy eddig nem ismert lakosztályba visz.

Közepén hatalmas ágy, rajta csak lepedő és párna. Odakísér és óvatosan lefektet. Minden mozdulat fáj és halkan sziszegve jelzed is.
- Tudom hogy fáradt vagy, de előbb rendbe teszlek! Aztán alhatsz kicsit. Majd lefürdesz vacsora és reggelig pihenő. – mosolyodik el.
Az ágy melletti szekrénykén flakonok és igen! A kis fájdalomcsökkentő ampulla. Hálásan nézel Victorra, aki leveszi zakóját, nyakkendőjét, ingét. Melléd ülve munkához lát. Farkadról tekeri le óvatosan a bőrcsíkot és máris dörgöli a bőrbe a szert. Fájdalmasan homorítasz, de semmi pénzért nem húznád el kezei közül lényeged. Majd farkadra ken valami hűsítő krémet. Kellemetlen amit csinál, de a hatás máris érződik. Aztán hasra fektet, öled alá párna kerül.
- Ne! Kérem ne! – nyekkened aggódva. Arra gondolsz, hogy most valamiféle külön büntetés jön Victortól, az egész napos engedetlenséged miatt.
- Maradj nyugton, mert tényleg megcsaplak! – mondja keményen.
A krém mit a farkadra kent a feneked kínjait is enyhíti. Mélyeket sóhajtva lassan nyugszol meg. Majd újra csak megugrasz, mikor széthúzza a lukad rejtő két félgömböd. Jutalmad egy seggre csapás.
- Azt mondtam, ne ugrálj! – dörmög rád.
Ujjhegye finoman bekrémezi az érzékeny területet.
- Lazíts! – kér halkan. Mikor megpróbálod érzed, hogy beléd hatol. Kúpot nyom fel és bár amerre a kúp jár és olvad, hűs érzetet hagy maga után, mégis ösztönösen összeszorított izmaid kifelé kényszerítik. Halkan sóhajtva tolja fel újra és újra, míg végül bennmarasztalva kihúzza ujját lassan érzéssel. Bár fájdalmat okoz, kéjt is oszt.
Sóhajod hallva halkan felnevet.
- Egy hét és visszakívánkozol majd ide! – jósolja kajánkodva, ám szavaiban nem hiszel.
Magadra hagy és a fürdőben kezet mos. Már már elalszol, mikor a hátadra fordít és melled sem hagyja gondoskodás nélkül. Ujjai és a krém nyomán finom zsibongás kél.
A fejed alá igazítja a párnát, könnyű pléddel takar be. Válladra fog s szavait még hallod.
- Aludj csak megérdemled! Ha elmégy hiányozni fogsz! – mondja kedvesen és tán némi szomorú felhangot is érzel a zöngék közt, de már nem gondolkodsz el ezen, tudatod a semmibe húzza a jótékony sötét.

folyt. köv.