Az Úrnő karmai közt 20.

Az ajtó előtt megállsz, bentről hangokat, nevetést hallasz. Még van kedvük és erejük nevetni, te már fáradt vagy, testileg és lelkileg is. Már csak a belső büszkeség hajt. Át sem gondolod min mentél ma keresztül, csak azt tudod, végig csinálod, végig fogod csinálni. Mély levegőt veszel és benyitsz. Ott vannak mind. Victort pillantod meg elsőként. Nyugodtan áll és vár. Rád. Tekintete villan, ahogy belépsz. A társaság elcsöndesedik, de azért még folyik a beszélgetés. Beljebb lépsz, becsukod az ajtót. Ms Elvíra a vendégek közül kilép és Victor felé mutat, jelezve oda kell menned. Alakját fekete selyemköpeny fedi. Már semmin sem csodálkozol. Victor felé indulsz. Ekkor veszed észre a plafonról lelógó láncot. Odafent egy vaskampóhoz van rögzítve. Urad mellett egy zsúrkocsi, rajta eszközök. Innen emel fel Victor egy majdnem méter hosszú fémrudat és a két végéhez rögzíti a csuklód pántjait. Majd a lánc alá küld és egy székre áll mögéd.

- Emeld fel a karod a fejed fölé! Állj lábujjhegyre! – parancsol halkan, de keményen. Megteszed és a rudat a közepén lévő karikánál fogva a lánchoz erősíti. Pipiskedve állsz és a társaságot fürkészed. Ők lassan elcsendesülve figyelik a műveletet. Fred és George egymás mellett támaszkodnak egy asztalnál, kezükben kávéscsésze és teasütemény. Látszik rajtuk, hogy élvezik a helyzetet és ki nem hagyták volna semmiért sem. Susie csendeskésen húzódik meg egy csésze tea mögött. Lilian ragyogó pillantása felizgat. Mikor megnyalja ajkát apró hegyes nyelvével felsóhajtasz. Még fáradtan is kívánod őt. Mindeközben Victor elvesz egy másik hasonló hosszúságú rudat a kiskocsiról és ennek két végét a bokáid közé csatolja. Ily módon eléri, hogy a lábad már nem ér le a földre. A lábterpesz két végét egy egy vékony lánccal kipányvázza a padlóhoz, hogy ne forogjon a tested. Csak annyit tudsz könnyíteni a csuklóidra nehezedő terhen, hogy kezeddel a rúdra fogsz magad felett. Ám ez is csak idő kérdése és elfáradnak majd a karizmaid. Victor nem szól rád.

Csendben folytatja a felkészítésedet. Egy kis műanyag hengerfélét vesz a kezébe és bal mellbimbódhoz nyomva, a henger másik felén kígyózó csőhöz tartozó pumpán nyomkod párat. Ám nem belefúja a levegőt, hanem kiszívja. Lenézve látod amint mellbimbód kiemelkedve nyúlni kezd a szívóhatás eredményeképp. Furcsa, majd kellemetlen lesz az érzés. Még pár szisszenő pumpálás és fájdalmasan nyögsz fel. Nem törődik veled a férfi még kettőt pumpál.
- Sssssssssssssssz hsssz! Ez fáj! – leheled halkan, mintha csak figyelmeztetni akarnád kínzódat.
- Ez! A büntetés lényege! – kapod a kemény halk választ. Valami azt súgja jobb, ha befogod a szád és tűrsz.
A másik mellbimbód is ugyanígy jár. Mintha parazsat tettek volna rá úgy érzed. Ám hiába próbálsz menekülni, a láncok épp csak rángatózni engednek. Fred és George összenevetnek. Victor eltávolítja a szelepről a csövet. A kis műanyageszköz rajtad marad, a fájdalom állandósul. Mellbimbóid és környező területük apró hegycsúcsként törnek előre és hiába feszíted meg és ernyeszted el mellizmaidat, nem tudsz szabadulni az érzéstől.

Victor nem hagy magadra. Érzéki kezeibe veszi lankadt, puha, elfáradt farkad és finoman masszírozni kezdi. Első ijedelmedet a kellemes érzetek mossák el. Ide koncentrálsz, megpróbálva kizárni a társaság izgatott sóhajait, az apró kacagásokat. A farkad lassan, de válaszol az érintésre. S hogy elkezd megfeszülni Victor már két kézzel kedveskedve éleszti fel. Mikor teljes pompájában állong, jössz rá a csalásra. A férfi egy vastagabb bőrcsíkot ragad és pár kemény tekeréssel elköti a tövénél. Majd a herezacskót is kezelésbe véve a megnyúlt zacsit ügyesen elkötve a két golyót különválasztva erőst megkötözi mindkettejüket. A fájdalom ekkor tér vissza a lábad közé. A belemasszírozott olaj hatása ki tudja mikor múlt el, ám Victor most eszedbe juttatja az éjt.
- Ne kérem ne! Engedjenek el! – ordítod fájdalomtól könnyesen. Senki sem mozdul. Victor egyenesedik fel és a szádba erőltet egy gagbalt. Innentől kezdve csak torokhangokat tudsz kiadni, hangod még megvan, de szavaid artikulátlanná válnak.
- Hallgass! – förmed rád Victor és melléd áll, mint aki jólvégezte a dolgát.

Ms Elvíra lép elő és teátrálisan kigöngyöl egy papírtekercset.
- Az itt kifeszített szolga azért került hozzám, hogy bebizonyítsa jólneveltségét, alzatát, engedelmességét. A mai nap csalódnom kellett! Az elvártakhoz képest messze alulmúlta önmagát, sőt egy kezdő szolga is engedelmesebb és odaadóbb lett volna! Jogom van megbüntetni, elégtételt venni az elmaradt élvezetekért! – pillant rajtad végig megvetően. Szavai fájdalmasabban csapnak végig bensődben, mint jelenlegi testi kínjaid.
- Mint mindig most is nekem volt igazam! Ms Erica elvesztette a fogadást! Természetesen mindenről a legaprólékosabban beszámolok neki, ahogy ezt kérte is! – ennél rosszabb nem érhetett ma. Összetörten adod meg magad a fájdalomnak. Lesütött szemmel próbálod elképzelni ahogy majd Úrnőd elébe állsz.
Rájössz, ha tudnál könyörögni, se lenne értelme.

- Lássuk a bűnlajstromot! – tekeri tovább a papírost a nő.
- Vonakodott engedelmeskedni az ebédlőben. Ellenkezett a szolgámmal, holott a tudomására lett hozva, hogy Én utánam ő az, akinek minden parancsát híven kell teljesítenie. Fegyelmezetlen, nincs elég önuralma, ahogy a csengőteszt ezt be is bizonyította. Ellenszegült szolgai kötelességének! Húzódozott a vendégektől, holott a teste volt az az eszköz, mellyel szórakoztatásukra hívatott volna! Ügyetlen! A leszórt rizsszemekkel összepiszkolta az asztalterítőt. A napközbeni kihágásait nem sorolom, mert reggelig itt állnánk! – hangja kemény zord.

folyt. köv.