Az új házi kedvenc

Lassan egy éve vagyok együtt a barátnőmmel. Szerencsére eddig kisebb vitákkal megúsztuk az együttlétet. Ráadásul úgy néz ki, végre sikerül összeköltöznünk, ami nagy előrelépés.
Dél után 5 óra van. Épp egy fordítást fejezek be, mikor Anna megérkezik.
-Peti, szeretnék beszélni veled - lép hozzám gondterhelt arccal.
-Mondd! Valami baj van?
-Ez most lehet, hogy rosszul fog esni, de... megismertem valakit.
-Aha. Ééés?
-Hát, tudod. Egy férfit.
-Nem tudlak követni - mondom őszintén.
-Jó, figyi! Nem fogok köntörfalazni. Szakítani akarok - egy pillanatra megállt bennem az ütő.
-Hogy te... szakítani... egy srác miatt. Mióta is ismered?
-Másfél hónapja - lassan felállok, és a szekrényemhez lépek. Az agyam teljesen ledobta az ékszíjat. "Képes elhagyni egy köcsögért, akit csak pár hete ismer?" Benyúlok a szekrénybe és egy "Fifi" névre szóló nyakörvet és hozzá pórázt veszek elő.
-Mit csinálsz? - kérdezi Anna kíváncsian.
-Most megtanítom neked, mi az a hűség - majd elkapom a hajánál és ráteszem a nyakörvet. Szegény nagyon megrémül, segítségért kiáltozik. Szerencsére nem hallhatja senki.Néhány erős rántással és pár ügyes mozdulattal hozzákötözöm egy székhez, hassal lefelé, majd gyorsan előkapok egy fakanalat.
-Aú, ne bánts! - majd egy jó nagyot rácsapok a seggére. -Á!
-Rossz kutya! Nem beszél!
-De én nem vagyok kutya. *szipp* - újabbat csapok. -Áá!
-Rossz! Rossz kutya! Nem beszél! - kezdeti ingerültségem kezd alábbhagyni. Most már teljesen a tréningre tudok figyelni.
-Egy egész év kemény munkáját akarod tönkretenni egy olyan ember miatt, akit csak pár hete ismersz. Tudod, én nem akarom ezt tenni, te kényszerítettél. Korábban elfelejtetted kitörölni az előzményeket, mikor használtad a gépem. Tudok róla, mennyire szeretnél hűséges kis háziállat lenni. De ha csak így tudom elérni, hogy ne hagyj el, hát legyen - majd szép lassan még párat rácsapok An... mármint Fifi seggére.
-Au! *vau*
-Ügyes Fifi. Jó Fifi. Ennyi elég is lesz - szeme könnyes, de tekintete sugárzik az örömtől. Ahogy lassan eloldozom, riszálja a fenekét, mint egy kiskutya, aki ismét látja szeretett gazdiját egy hosszú nap után. Fel sem áll, egyből négykézláb ereszkedik, s rám figyel.
-Okos Fifi. Ül! - ő leül, és megsimítom a fejét. -Ügyes. - ráteszem a pórázt, majd kiviszem a kertbe, hogy elvégezze a dolgát, majd bemegyünk. Én ledőlök a kanapéra, Fifi a földre fekszik, egészen közel hozzám. Megsimogatom a fejét.
-Holnap veszek egy olyan kutya anál plug-ot, meg egy kutyafüles hajpántot, hogy teljes legyen az összkép. Utána varrok neked pár cuki petgirl ruhát - de ezt már nem valószínű, hogy hallja. Ahogy odakuporodott mellém, a kis drága békésen elaludt. "Talán nem is olyan borzasztó ez, mint amilyennek először gondoltam.